Vaníliamagos eperlekvár tartósítószer nélkül

 Bőségesen terem az eper.
Már kétszer tettem el lekvárt és szörpöt.

Az első alkalommal tettem hozzá egy vaníliarúdat  és a kikapart magocskákat.
A második alkalommal ugyanígy, plusz belereszeltem egy kezeletlen citrom héját.

Házi eper, szeretgetve nevelve,

szeretgetve szedve és

szeretgetve befőzve.

1. befőzés

4 kg eper

1 kg cukor + 250 gr cukor

1 rúd vanília magjai és a rúd is

A megtisztított epret a kezemmel kissé összenyomkodtam és ráöntöttem az 1 kg cukrot.
Az este folyamán többször megkevertem, majd úgy hagytam másnap reggelig.
Akkor kimertem belőle egy 7 dl-es üvegnyi lét, amit felforraltam  -éppen csak-  és beleszűrtem egy üvegbe. Rácsavartam a kupakot és félre döntöttem, majd 5 perc múlva száraz dunsztba raktam.

A maradék eperhez adtam még 250 gr cukrot, a vanília magjait és a rudat. Így hagytam késő délutánig. Akkor alágyújtottam és hagytam, hogy egy óra alatt kellően besűrűsödjön,

közben jó néhányszor megkevertem.

Üvegekbe töltöttem, rácsavartuk a tetejüket és fejre borítottuk,
majd 5 perc után vissza és mentek a száraz dunsztba.

(A vaníliarúd darabokat kivettem, de a 2. befőzésnél még pluszba ezt is beletettem.)

2. befőzés

7 kg eper

2 kg cukor + 250 gr cukor

1 kezeletlen citrom reszelt héja és leve

1 rúd vanília magjai és a rúd is.

Az előzőek szerint jártam el csak 3 x annyi szörpöt mertem ki, amit úgy csináltam,
hogy egy tésztaszűrőt az epres fazékba nyomtam,
a lé a lyukacskákon keresztül befolyt és én kimeregettem.

A lekvárt ebben az esetben 1,5 órán át rotyogtattam.

Tartósítószer?

Nem, én nem használok tartósítószert. Jól elvagyunk nélküle.
Sok-sok ( nagyon sok...) éve semmi, nem romlott meg a kamrapolcon.
Semmi, sem befőtt, sem lekvár, sem paradicsom, sem szörp.
Igaz ha megromlana sem esnék kétségbe, tehát nem félek...

(Utólagos megjegyzés: a tartósítószertől sem félek,
csak eddig nem láttam szükségét, hisz nélküle is működik:):)

Ami felbontás után nem fogy el, azt hidegre tesszük, a hűtőbe.

Száraz dunszt

( Romlást okozó mikroorganizmusok pá-pá!)

Egy nagyobb kosarat kibélelek puha meleg takaróval és beleterítek egy terítőt vagy konyharuhát.

Így kerülnek bele a lezárt, forró, teli üvegek egyenként és mindig visszatakarva.
Mikor mind benne van, akkor körbe rakom a kosarat kispárnákkal és még kerül rá takaró is.
Így maradnak mindvégig még ki nem hűlnek, de legalább 24 órán át.

Ha csak pár üveg van, amit dunsztolni akarok, akkor a hűtőtáskából csinálok fűtőtáskát,
hisz amilyen jól tartja a hideget, olyan jól tartja a meleget is.
Belerakom a teli üvegeket és a táskát, még bebugyolálom.

( Az én táskám nem műanyag, hanem szövetből van.)

Amikor kislány voltam, Édesanyám sokkal de sokkal nagyobb kosárban "dunsztolt".

Amikor kiszedte az üvegeket én mindig belefeküdtem ( amíg belefértem ), vagy rám terítette a dunyhát. Imádtam azt a meleget, azt az összetéveszthetetlen illatot:)

Amikor most kiszedem a befőtteket, mindig egy picit "újra kislány leszek" eszembe jut ez az emlék,
hisz az illat ami ugyanolyan, feleleveníti, előhozza belőlem:)

   Szeretetrehangoltan a Facebookon :)