A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hús nélkül. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hús nélkül. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. augusztus 30., péntek

Feta sajttal töltött paprika olívaolajban...



...persze lehet olívaolaj nélkül,
de a paprikát feta sajttal töltötten megkóstolni,  bizony érdemes :)
Már aki szereti.
Mi szeretjük. 




Kétféle paprikát töltöttem, Kápiát és kicsi magyar csípőset.




Végre megjelent a piacon  -mert ilyet nem ültettem-  erős, 3-4 cm hosszú max. kb. ujjnyi vastag, 
sárga színű, de később pirosra piruló paprika. (Szombaton megfogom kérdezni a nevét, és idejegyzem.) Nagyon vártam, mert ezt a legjobb tölteni, egyrészt a mérete miatt, másrészt,
mert ha kiszedem a magjait, akkor már élvezhetően csípős.
(Chilit erre nem javaslok, csak a nagyon elszántak próbálkozzanak vele.)
A Kápiából a legapróbbakat válogattam, főleg a Gyermekem részére.
 Bár bevallom ízre talán még finomabb, csak nem csíp.




Feta sajttal töltött paprika

Hozzávalók

apró kápia paprika (7 db)
az említett csípős (17 db)
500 g feta vagy görög "krémfehér" sajt
szükség szerint 2-3 ek tejföl
3-4 duci gerezd fokhagyma
frissen őrölt bors
olívaolaj

A paprikákat megmostam, a vizet lecsöpögtettem róla.
Egy nagy fazékba 2-3 evőkanál olívaolajat öntöttem és az összes paprikát beleraktam. 
Rátettem a fedőt és nagyon alacsony hőfokon (indukciós 400 Watt) annyi ideig pároltam, 
amíg a paprikák kissé összeestek. Nem kell hogy megsüljön, főleg, hogy megfőjön,
vagy lejöjjön a héja, mind ez nem kell, csakis annyira, hogy kissé megpuhuljon.
A fedőt levettem,  -a tűzről is levettem-   kihűtöttem.
A Feta sajtot villával szétnyomkodtam, a fokhagymákat ráreszeltem, majd krémesre kevertem. 
A Feta nevezetű keményebb, ehhez adtam 3 ek tejfölt. Másik alkalommal a görög "krémfehér"
sajtból készítettem, ez a sajt annyira krémes, hogy ezt nem kellett lazítani.
Kesztyűt húztam és előbb a kápiák, majd az erősek végét egyenesen levágtam
és a magjaikat kikapartam.

A paprikákat egyenként megtöltöttem a sajtkrémmel, majd egy üvegbe rakosgattam.
Végül felöntöttem az üveget extra szűz olívaolajjal.


 


Max. 1 hétig szoktuk tartani, ez idő alatt elfogyasztjuk.
Arra figyelni kell, hogy mindig fedje olívaolaj és az üveg széle is mindig tiszta maradjon.

Pirítóssal, házi friss kenyérrel, hm.


A maradék olajat főzéshez felhasználom.
Ma spagettire kerül :)


...előtérben a kápiák...





2013. augusztus 14., szerda

Bazsalikomos túrókrém




A napokban lepett meg  a Fiam, ezzel a csodás könnyű túrókrémmel.
Vékonyra szelt teljes kiőrlésű friss házi kenyérre kente, bazsalikommal,
paradicsommal és picike fokhagymával tálalta.


 



Majd, az éppen akkor érkezett Habanero 
kóstolgatásához előbb megettük, minthogy lefotóztam volna.
Akkor ígértem, hogy megmutatom.
Most újra elkészült.
A fotókat is a Fiam készítette.







Bazsalikomos túrókrém

Hozzávalók
500 g krémes túró
100 g sűrű tejföl
1 nagy marék friss bazsalikomlevél
1 nagy gerezd friss fokhagyma
 frissen őrölt só
frissen őrölt bors

A bazsalikomot és a fokhagymát a tejföl felével összeturmixolta. 
Villával hozzákeverte a többi tejfölt, majd a túrót.
Tálaláskor tekert rá sót és borsot.
(Így jobban érvényesül a só és bors íze, kevesebb is elég és 
a só nem áztatja el, a zöldnövény még turmixolva sem punnyad össze).






A fokhagyma és bazsalikom mennyiségét tájékoztató jelleggel írtam,
mert Ő ténylegesen ennyit használt fel hozzá, de ez saját kertben termett,
amely sokkal aromásabb, mint boltban kapható társai. 
Utóbbiból lehet, többet is elbír.










2013. augusztus 9., péntek

Habanero, az ajándék



"Mérges" ajándékot kaptam Andreától a Sherpa konyhája szerzőjétől :)
Kicsit kalandos volt a postai útja, de épségben, erejéből mit sem veszítve megérkezett.




Szeretem a chilit, de óvatos duhaj vagyok. 
Kentem egy szelet finom házi kenyeret, túrókrémmel, amit a Fiam készített 
(megmutatom majd, mert roppant finom :) 
és nagyon-nagyon vékonyan szeleteltem rá a Habanero-ból.
Gondoltam tejtermék és a kenyér enyhíti a Kapszaicint, ha nagyon nem bírom, legfeljebb nem eszem tovább.
Bírtam. 
Nagyon is! 
Elképesztő finom gyümölcsös fűszeres íz bújik meg a kissé izzasztó (bár lehet, hogy a még mindig 40 fokos hőségtől gyöngyözött a szemem alatt...) ereje mögött.

A Habanero, a Scoville skála előkelő helyét foglalja el, a maga 300 000 a SHU értékével. 
A Habanero-ról itt olvashatunk.


 


A kertünkben termő chilikről és néhány érdekességről tavaly írtam:




Drága Andrea, nagyon köszönöm :)




Sült házi "sajt"



3. bejegyzés a házi "trappista féle-ként elhíresült sajt"-ról.
Azért tettem idézőjelbe, mert magamban tiltakozom a sajt megnevezés miatt. Ugyanis: "A sajt savanyított vagy felfőzött tejből, préseléssel vagy anélkül készülő étel." 
Szerintem a szódabikarbóna nem illik a képbe, a tojás meg végképpen nem. 
(De elfogadom és nem is akarok ezzel ezentúl foglalkozni.) 
Az előző két bejegyzés itt található:




Említettem, hogy támadt egy ötletem, hogyan lehet a legelegánsabb formában tálalni/megsütni a sajtot.
Minden sajt süthető, csak nem mindegyik tartja meg a formáját. Ez a sajt olvadási tulajdonságától függ.
A sajt olvadékonyságát elsősorban a benne lévő vízmennyiség határozza meg. 
( A nagy víz tartalmú lágy sajtok lényegesen gyorsabban olvadnak, mint a nagyon kemény sajtok. 
A sajt kora, lényegi meghatározó. A fiatal sajt gyorsan reagál a hőre, 
míg egy nagyon öreg sajt, alkalmatlan a sütésre, szétfolyik és 
kiválik a zsír belőle, de lássuk be az "öreg sajt" nem is erre való.)
Azt figyeltem meg  -jelen esetben a házi sajtunknál-  hogy a sajt oldalai nem egyformán sültek: 
amelyik oldala a külseje/kérge volt -tehát megszikkadt- az szép kérgesre sült. 
A vágási felületnél pedig, sülés közben szétfolyt. 
Finomnak finom  -főleg a fokhagymás :) de nem elegáns.
Így az az ötletem támadt, hogy eleve sütésre tervezett szeleteket készítek.
A kész sajtmasszát egy kerek tepsibe simítottam 1 cm vastagon. 
Amikor kihűlt, sütőpapírra borítottam és felszeleteltem, pont mintha torta lenne. 
Így hagytam tovább szikkadni, közel egy egész napon keresztül (24 fok). 
Félidőben megfordítottam, hogy minden oldala szikkadjon.
Utána sütöttem belőle  -a képeken ezek a szeletek láthatók- és sikerült, 
eszükbe sem jutott szétfolyni, a kéreg megakadályozta ebben.






Sajt sütéshez, grillezéshez
Tojás nélkül!

Hozzávalók
1 liter 2,8 %-os tej (bolti, de nem tartós)
500 g túró
60 g teavaj 
1 mk szódabikarbóna
1 tk tengerisó

A tejet a lábasba öntöttem, a túrót is (a tejbe) és összekevertem (hideg tejbe, hideg darabos túrót).
Felforraltam, majd elzártam a tüzet és 20 percet így hagytam 
(eddigi sajtkészítési tapasztalataimból indultam ki).
Így volt ideje a "fehérjének" teljesen kicsapódni,  -a savó színéből következtethetünk rá-  
szép sárgás, "átlátszó" savó maradt a leöntés után.
 A következő lépésként a sűrű szövésű szűrön szétválasztottam őket (leszűrtem).
A töretet egy másik tiszta lábosba tettem (jobb ha nem tapadósat választunk). 
(A savót kihűtöttem és megittuk.) 
Hozzáadtam a vajat, a sót és a szódabikarbónát. 
Közepes hőfokon, állandó kevergetés mellett, ~10 percig főztem, inkább kevesebb. 
Ekkor már nyúlóssá vált, egyben volt a massza, elvált az edény falától.
Egy kerek tepsibe simítottam 1 cm vastagon,  kanállal lenyomkodtam, tömörítettem. 
Amikor kihűlt, sütőpapírra borítottam és felszeleteltem, pont mintha torta lenne. 
Így hagytam tovább szikkadni, közel egy egész napon keresztül 
(20 fok kamrába, ha nem lenne, akkor hűtőbe tettem volna). 
Félidőben megfordítottam, hogy minden oldala szikkadjon.

Későbbiekben becsomagolva a hűtőben tároltam. 

A sütés
Serpenyőben 2-3 ek olajat forrósítottam (tényleg forró, de nem ég!) belefektettem a szobahőmérsékletű
sajt szeleteket. 2-3 perc után megfordítottam (két villa segítségével, vagy fogó).
Egyszerre több szeletet.



Egy-egy paradicsom sütöttem még hozzá és rukkolával tálaltam.
(A paradicsom "Kecskecsöcsű" nevű, vastag húsú fajta.
A rukkola is saját kertből való, évelő, csípősebb, aromásabb, mint "boltban" kapható társai.)







 


2013. augusztus 8., csütörtök

Marinált cékla



Tegnap az egész napom a saját készítésű ecetek és a paradicsomok körül forgott. 
Az ecetek átestek az első szűrésen. 
A paradicsomokból készítettem szűretlen és szűrt paradicsomlét, tettem ki aszalni a napra, 
és újabb adag chilis paradicsomlekvár készült.
Természetesen belém is került a rendszeres napi mennyiségen túl, hisz a tisztítás során egyik-másik pöttyöcskéi a télire valóba nem, de belém, bőven belém fértek. Na és az aprók közül néhányan "könyörögtek" hogy egyem meg őket.....hát ilyen szép kérésnek nem akartam ellenállni :)
Szóval víz és paradicsom (de ez rengeteg), ez volt a napi betevőm, estefelé ettem volna már valami mást is.
A céklák is kérették magukat, így mellettük döntöttem.
Csak kevés olajon-vajon terveztem megpárolni kicsit. 
Így is lett, de végén meglocsoltam néhány evőkanál saját ízesítésű balzsamecettel.
Mire elkészült, kiderült, hogy mégsem vagyok annyira éhes, túlenni meg nem akartam magam,
 így egy üvegbe raktam, locsoltam még rá balzsamecetet és olívaolajat,
majd amikor kihűlt betettem a hidegre.
Ma ajándék volt magamnak, ebédre... 


 


Marinált cékla

Hozzávalók
500 gr cékla
2 ek vaj
2 ek + 2 ek extraszűz olívaolaj
frissen őrölt bors
3 ek + 2 ek ízesített balzsamecet

A céklákat leheletvékonyan meghámoztam és uborkagyalun legyalultam.
A vajat, a 2 ek olívaolajat megforrósítottam a serpenyőben és a vékony céklaszeleteket megforgattam benne, pár percig sütöttem, pároltam. Csakis, hogy kicsit összeessen, de roppanós maradjon. 
Sóztam és borsot is tekertem rá.
A legvégén  -miután elzártam a tüzet-  meglocsoltam 2 ek Vaníliás-fahéjas balzsamecettel.

A hozzávalók között szereplő + 2 ek olaj és balzsamecet az üvegbe pakolás után került rá.








2013. augusztus 5., hétfő

Fokhagymás házi "sajt", a trappista jellegű



A bejegyzés 1. része itt olvasható:
Ahol leírtam, milyen út vezetett ennek a sajt típusnak az elkészítéséhez, illetve leírtam az első változatot, amiből én kihagytam a tojást.


 


Most következik a tojás hozzáadásával készült változat.
Natúr, fokhagymás, zöldborsos ízesítéssel készítettem. Illetve még valamilyen fűszerrel,
de az a legnagyobb meglepetésemre fotózás előtt teljesen elfogyott, így most nem árulom el,
 hanem a közeljövőben újra elkészítem.

 
...a zöldborsos...

Ezt is bolti tejből készítettem, előzőekben leírtam miért.
  Most is a 21 napos lejáratú (nem tartós) tejet használtam hozzá, a s... saját márkáját.
A túró is bolti (szerintem ehhez nagyon megfelel) szintén a s... saját márkás 500 g-ost választottam.
(A s..., nincs semmilyen üzleti kapcsolatom, csupán közel van egy boltjuk az otthonomhoz, 
így ha valami kell, hát oda megyek.) 
A tojás házi, a vaj 82 % zsírtartalmú teavaj.




Fokhagymás házi "sajt"

Hozzávalók
1 liter 2,8 %-os tej
500 g túró
60 g teavaj 
1 db tojás
1 mk szódabikarbóna
1 tk tengerisó
1 gerezd reszelt fokhagyma
1 tk zöldbors (natúr lében)

A tejet a lábasba öntöttem, a túrót is (a tejbe) és összekevertem.
Felforraltam, majd elzártam a tüzet és 20 percet így hagytam 
(eddigi sajtkészítési tapasztalataimból indultam ki).
Így volt ideje a "fehérjének" teljesen kicsapódni,  -a savó színéből következtethetünk rá-  
szép sárgás, "átlátszó" savó maradt a leöntés után.


...alakul...

 A következő lépésként a sűrű szövésű szűrön szétválasztottam őket (leszűrtem).
A töretet egy másik tiszta lábosba tettem (jobb ha nem tapadósat választunk). 
(A savót kihűtöttem és megittuk.) 
Hozzáadtam a vajat, a sót és a szódabikarbónát és a tojást. 
Közepes hőfokon, állandó kevergetés mellett, ~10 percig főztem, mint a tojás nélküli változatot. 
Ekkor már nyúlóssá vált, egyben volt a massza, elvált az edény falától.
Négyfelé osztottam, egy natúr maradt, a többiekhez hozzákevertem a fűszereket.
Kicsi tálakba kanalaztam és a kanállal lenyomkodtam, tömörítettem.
Amikor kihűlt, kiborítottam és a konyhapulton hagytam megszikkadni (24 fok), 
kb. 3 órán át, közben megfordítottam.
Későbbiekben becsomagolva a hűtőben tároltam.


 


Eddigi tapasztalatok
- Mindkettő, a tojás nélküli és tojással készült változat is működik, csak ízlés dolga, 
hogy melyiket választjuk, esetleg a célunk
(mire, hogyan szeretnénk felhasználni, hogyan szeretnénk fűszerezni).

- A sajttészta "krémessége" nagyban függ a túró krémességén/szemcsésségén, 
de ez a sajt élvezhetőségén nem változtat.
Amennyiben keményebb szemcsés (gurulós) a túrónk, akkor számítsunk rá, hogy a sajt is "darabosabb" lesz. Hagyhatjuk így, vagy törjük át a túrót. Én az egyik esetben botmixerrel  megdolgoztam, 
miután a a tejbe öntöttem. Eleve választhatunk levelesebb/krémesebb túrót, 
ekkor a házit vagy a bolti 250 g-os kiszerelésűt ajánlom (kipróbáltam). Mindenhogy jó.
Ezeken a képeken látszik: ha szemcsés a túró, és így is hagyjuk a túrót, akkor a sajtunk "darabosabb",
 de ebben az esetben sem morzsálódik.
- A tojás nélkülit serpenyőben sütésnek vetettem alá, a tojással készültnek a reszelővel kellett megbirkózni. Mindketten vették az akadályt, de a sült  -tojás nélküli- , 
elegánsabb megjelenése érdekében kiötlöttem valamit...
 Az ötletem alapján már elkészítettem, hamarosan megmutatom.
- Közben készítettem újra tojás nélkül, reszeltem ezt is, nagyon jól reszelhető,
készítettem belőle sajtos grízgombócot, nagyon finom lett.

- Eddig 4 x készítettem, minden esetben bolti tejből, az utóbbiak esetében 2,8 %-os zsírtartalmú.
Készítettem az említett 500 g-os bolti túróval és 250 g-os papírba csomagolt téglalap alakú túróval.
Az utóbbival egyneműbb -nem szemcsés-  sajtom lett.
- Amikor a tejet és túrót összekeverem, akkor azt javasolták tegyük ezt hidegen, majd forraljuk fel: 
ekkor végig kevergetni kell, tehát ott kell állni mellette.
Kipróbáltam úgyis, hogy a  tejet felforraltam, a forró tejjel kevertem össze a túrót, így rövidebb ideig kellett mellette állnom. Nekem ez szimpatikusabb :)

- Amikor a 2. fázisban,  -már a vajjal, sóval, szódabikarbónával- főzöm, nos akkor az idő rövidíthető a hő nagyságával fordítottan: nagyobb hőn kevesebb idő alatt összeáll a "tészta", így az időt (~10 perc) csak tájékoztató jelleggel jegyzem meg.

- Ezek a sajtok egy hét elteltével sem mutattak minőségi romlást, azaz nem lett bukéjuk
 (többet nem vártunk :), még más friss sajt nem bír ki ennyi időt.
- Könnyen elkészíthetők, mindenféle előgyakorlat nélkül, szinte kockázat nélkül produkálhatók.
(Kaptam egy visszajelzést, hogy a vajat nem vette föl a töret, ennek sajnos nem tudhatom pontosan mi lehet az oka, arra gondolok, valamiért túlhevült.)
"Bolti tejből" is "működik", így aki nem jut házi tejhez, az is bevetheti tündéri képességeit és
elkápráztathatja a családját, barátait, a saját kreálmányaival.
További tapasztalataim (és akár azokét akik megosztják velem) ide gyűjtöm.


 





 

2013.08.06.
Lemaradt a "reszelt" fotó, íme :)





2013. augusztus 2., péntek

Zsályás vajas gömbcukkini



Gyönyörű gömbcukkinikhez jutottam, töltve terveztem elkészíteni. 
A Fiam elutazott, a mennyiség sok lett volna kettőnknek, így más dolgokat készítettem belőle. 
Többek között egyszerűen megsütöttem vaj és olívaolaj keverékén, amibe előtte 
(meg közben) hatalmas zsályalevelek sültek.


 


Ez az a momentum, amiért feljegyzem ide.
A friss zsályalevelek olyan ízt adtak a cukkininek, hogy felcserélődött a szereposztás: 
a főszerepet átvette a zsálya és a hátteret a cukkini biztosította.
Bulgurral és marinált kápia paprikával tálaltam.




Zsályás gömbcukkini

Hozzávalók
3 db kisebb gömbcukkini
3 db "nagy" zsályalevél*
2 ek vaj
2 ek olívaolaj
tengerisó
frissen őrölt bors

A cukkiniket tisztítottam, végüket levágtam és cikkelyekre metéltem.
A vajat és olajat összemelegítettem és a zsályaleveleket beledobtam, majd amikor sercegtek, 
akkor a cukkini szeleteket. A zsályaleveleket a cukkinik tetejére "kevertem", nehogy megégjen.
Pár perc és készen is volt, hisz mi úgy szeretjük a cukkinit, ha még belül roppanós.




*Ez a zsálya egy nagy levelű fajta, de nem azonos a Brazil (vagy Mexikói) óriás zsályával.
Amennyiben nem lenne ilyen különleges zsályám, akkor másféle zsályát választanék, 
de akkor többet tennék, nem csak 3 levelet.



...Ezen a képen nem a zsályát "kell" nézni. Ma Ő is "zsályában utazik" azaz alszik :)....





2013. július 5., péntek

Újkrumpli zöldborsóval...



Szeretjük a krumplit, az újkrumplit meg nagyon. 
Önmagában is finom, de hihetetlen jól kombinálható más zöldségekkel, fűszernövényekkel.


 


Szerdán sikerült zsenge, friss zöldborsóra szert tennem (nem úgymint előzőleg, amikor sikerült mellé nyúlnom....), megfizethető áron, így jó pár kilót becsomagoltattam.
Ez az édes fajta, aminek mennyisége már fejtés közben alaposan megcsappan...vajon miért(?)...

Így ezt a korai vacsorát sem bonyolítottam túl, a párost csupán kevés fokhagymával és
sok petrezselyemmel tettem teljessé.




Újkrumpli zöldborsóval

Hozzávalók
1 kg újkrumpli (nettó)
1/2 kg zsenge zöldborsó (nettó)
3 dundi gerezd fokhagyma
1 nagy csokor petrezselyem
0,5 dl olívaolaj
5 dkg vaj
tengerisó
frissen őrölt bors

Tisztítottam és metéltem :) a fokhagymát hasábokra, a krumplit "kockára" a borsót...nos azt csak kifejtettem.
A vajat és olajat összeforrósítottam, rádobtam a fokhagymát és a krumplit, kevergetve, rázogatva pirítottam, sóztam, majd némi vizet (csak annyit, amennyi elpárolog) hozzáadva megpuhítottam. 
(Vizet inkább többször keveset!)
Ráborítottam a borsót, összekevertem, rátettem a fazékra a fedőt és elzártam a hőt. 
A maradékhő elegendő volt (meg 5 perc gőzben pihenés), hogy a zsenge borsó tökéletes lett. 
Ez idő alatt ollóval apróra vágtam a petrezselymet.
2/3-át rászórtam a fazékban,összekevertem, a petrezselyem másik fele tálaláskor került a tetejére.









2013. július 1., hétfő

Serpenyős zöldség mozzarellával




Hm. kell még valamit készítenem vacsorára... - gondoltam a Fiam arcát látva. 
(A nyári szünettel a megszokott rend átmenetileg megváltozott, 
hisz az ebéd korábban van, mint iskolaidőben.)



 


"Szeletelj fel kenyeret, készíts pirítóst, addigra én is készen leszek." - Mondtam Neki.
Közben már indultam a kamrába.
Egy közepes padlizsánból, egy kicsi cukkiniből, néhány gerezd fokhagymából,
egy csomag mozzarellával, jó kis vacsora lett hármunknak.




Serpenyős zöldségek mozzarellával

Hozzávalók
1 közepes fényes, feszes héjú padlizsán
1 kisebb cukkini
5-6 gerezd fokhagyma
olívaolaj (2-3 ek)
vaj (2-3 ek)
bors
1 cs mozzarella
friss oregánó
 +
görög típusú joghurt (tálaláskor, mellé)

A megmosott cukkinit, padlizsánt összevágtam, a fokhagymát  is néhányba.
Az olajat a vajjal összeforrósítottam, ráöntöttem a zöldségeket és erős tűzön pár perc alatt megpirítottam.
Elzártam a tüzet, a maradékhő bőven elég lett a befejezéshez.
Sóztam és tekertem rá frissen borsot.




A szeletekre vágott mozzarellát ráraktam a forró sült zöldségekre. Összekevertem.
Közben a pirítósok elkészültek, a gyertya égett az asztalon, a Fiam szedett oregánót és megterített.
Lehetett vacsorázni :)

Megjegyzés
Padlizsán vásárlásnál (ha tehetjük piacon termelőtől vásároljunk) a fényes, feszes héjú darabokat válasszuk.
Amennyiben fehérek a magjai, szinte még alig látszanak, nem kell tartani tőle, hogy keserű.
Nem szoktam előzőleg megsózni.
Az olajat/vajat azonnal beszippantja.
Nagyon kevés idő elegendő, hogy finom legyen, amint megváltozik a színe, már tényleg csak pár perc.











2013. június 27., csütörtök

Császárgalóca



Császárgalóca/Amanita caesarea




Megkóstoltuk a fejedelmek eledelét :)
Drága "gombatudor" Barátom lepett meg 2 db  (igen csak! 2 db)  Császárgalócával. 
Nagy dolog ez, mert ez egy  -most már sajnos-   igen ritka gomba. 
Szokás császárgombának, tojásgombának nevezni. 
Az utóbbit, mert a gomba amikor még nem bújt ki a burokból, pont úgy néz ki, mint egy tojás.
Az előbbi elnevezésről azt tartja a történelem, hogy azért kapta a császár nevet, mert egy római uralkodó kedvence volt. Ezt támasztja alá, hogy több országban a nevében benne van a császár szó. 
(Érdekes, hogy pont Olaszországban nem, ott "ovolo"-nak (tojás) hívják.)
Tudnunk kell róla, hogy még hivatalosan nem védett, de bizony vigyáznunk kell rá. 
Savanyú talajú lomberdőben találkozhatunk vele, akkor ha nagyon meleg van 
(tehát ebből kiderül, hogy mikor kaptam a gombát :).
Nagyon szép. 




Bár választhattam volna nagyobbat is, de ezek annyira csinosak voltak, így "megelégedtem" velük. 
Ahogy nő a gomba (és ugye gyorsan nő), felreped a fehér burok és kivillan a narancsos mély vörös kalap. Amikor már akkora, hogy a kalap alá belátunk, akkor meglátjuk a semelyik másik galócához nem hasonló sárga sugárlemezeit (erről végkép belehet azonosítani a gombát). 


 


Pont emiatt a "boldog" szabadon szaladgáló, kapirgáló, zöldet legelő tyúkok tojására emlékeztető szín miatt, az egyik ínyenc fogás amit készítenek belőle: az leves.
Én a másik mellett döntöttem: nyers "saláta". 


 


Szeretem natúran megtapasztalni az ízeket.
Ne nyomja el semmi a nyers gomba édeskés fejedelmi ízét, inkább kiemelje azt.
Éppen ezért nagyon vékonyan felszeleteltem és kevéske extra szűz olívaolajat csurgattam rá. 
Gondolatnyi só és bors, tetejére parmezánforgács. 
Házi kenyérből készült őzbarna pirítóssal fejedelmi uzsonna volt.


 


A gombáról most is Antonio Carluccio gombamester könyvéből (Gombák könyve) csipegettem, 
illetve az "Ismerjük fel a gombákat" című kiadványból okos(k)odtam.
Carluccio, a császárgalócát könyvében e képpen ajánlja:
 -Gombás, spenótos, pármai sonkás saláta, amihez az említetteken kívül, olívaolajat, 
mustárt és balzsamecetet ad.
Illetve készít belőle rizottót (mi mást, amiben nincs is más csak hagyma, só, bors, rizs, a gomba, meg a tetején parmezán) és egy spagetti félét, aminek a mártásába kerül a gomba alá fokhagyma, vaj, olívaolaj, fűszerezi rozmaringgal és gondolatnyi szerecsendióval, sóval, borssal és a tálalásnál itt is parmezán kerül rá.





Erdei kirándulásaink/túráink során mi magunk is találhatunk gombákat. 
Persze ehhez nem árt ha van nálunk egy éles bicska, és tisztában vagyunk a gombagyűjtés szabályaival, 
meg persze némi ismeretekkel rendelkezünk az ehető és nem ehető gombákról.
  Ne nyúljunk csak ahhoz a gombához, aminek fajtájában biztosak vagyunk és akkor is ragaszkodjunk hozzá, hogy lássa szakember. 
(Nagyobb településeken találunk hivatalos gombavizsgálót. 
Amennyiben van ilyen tervünk, járjuk az erdőt, érdemes előre tájékozódni,
 mikor és hol tudjuk bevizsgáltatni.)
 
Vigyázzunk magunkra és a természetre!
 
 




2013. június 25., kedd

Sült paradicsomos spárga



Eddigi életem során, még sosem ettem/készítettem annyi és annyiféleképpen spárgát mint az idén.
Köszönhető ez a remek spárga beszerzési forrásomnak. K. ölelés Neked :)
Amikor szerdán vásárolom, mindig azt hiszem, sajna ez az utolsó adag, majd szombaton újra találok, majd a következő héten újra :) most is van a hűtőben egy adag*.
Bizony már többször készült ez a sült paradicsomos variáció, mert nagyon-nagyon finom,
 csak így "magában" esetleg kevés sajttal a tetején, vagy rizzsel, kuszkusszal, bulgurral, kölessel,
vagy egy(két) szelet magos kenyérrel/pirítóssal.


 


Sült paradicsomos spárga

Hozzávalók
zöldspárga ( 3 személynek kb. 1/2 kg)
friss paradicsom (2-3 db közepes)
2-3 ek paradicsomkrém (aldi tubusos, de az idén tervezek sajátot :)
kevés chilipehely (saját)
frissen őrölt bors
olívaolaj
vaj
friss fűszernövény (illik a bazsalikom, oregánó, kakukkfű, petrezselyem...)

A spárgák végét "ahol pattant" letörtem (a letört végek a zöldséglevesbe kerültek),
majd a többit még ketté. A paradicsomokat, néhány darabba vágtam (akit zavar a héja, az dobja a tetején keresztbe bevágott paradicsomot forró vízbe 1-2 percre, majd vegye ki és húzza le  héját).
Összeolvasztottam a vajat és az olívaolajat, beledobtam a paradicsom darabokat, kevergetve sütöttem, hozzáadtam a spárga testeket. Mikor jó szottyos volt, belekevertem a paradicsomkrémet.
Amikor a spárgának megváltozott a színe, hozzáadtam a "spárgafejeket" is,
sóztam, borsoztam, meghintettem a chilipehellyel és készre pároltam.




Melegen és langyosan is finom.




* Hogyan tudjuk pár napig eltartani spárgát, hogy roppanós, élvezhető maradjon?
A vágott végét betekerem papírba, úgyhogy a csúcsa szabadon marad. Így teszem a hűtő zöldséges rekeszébe. A csúcsra vigyázni kell, ne fülledjen be, hamar romlik.