A mi kertünk

"Meg kell tanulni vágyakozni az után, ami a miénk."
( Simone Weil )


Évek óta rendszeresen megvásárolom a Csodakertek magazint.

Történt egyszer, hogy a teraszon lapozgattam és ábrándozva nézegettem más csodakertjét, amikor felnéztem az újságból és elém tárult az enyém. Az enyém, amely lassan nyolc év kemény, sokszor fizikai munkáját takarja. A fű kivételével minden munkát én végeztem: a kavics talicskázást, a föld lapátolást, de a szikla darabokat is én hordtam a kereskedőtől mázsánként, az autóm csomagtartójában.  Többnyire én terveztem és minden növényt én ültettem. Természetesen én is gondozom, illetve hagyom, hogy történjenek a dolgok csak néha beleavatkozom:)

Szóval felnéztem és akkor, ott rájöttem, hogy a miénk legalább olyan szép, sőt a legszebb, csak más. Nem minden "szakszerű" egy menő kertÉsz biztosan dobna egy hátast, hisz nem trendi az ilyen kert.
A mi kertünk olyan vidéki: megférnek egymással a gyümölcsfák, a szőlő, a rózsák, a rhododendron, a fenyőfa és a diófa, a virágágyásban a feketeribizli, a barackfa alatt a rózsa. A rengeteg levendula és a magnólia. A fűszereim, gyógynövényeim vegyesen a virágokkal és fordítva. A paradicsom alatt csalán nő, az eper között hagyma.
Ha valahol valami kikel, hát hagyom, hisz Ő tudja miért szeretne ott élni.

Minden Növénytársammal személyes kapcsolatot ápolok:)
S mindennap hálát adok, hogy részese lehetek annak a csodának, amiben részem van általuk.

Csak egy baj van, hogy helyhiány miatt, már nem tudok egy csomó ötletet megvalósítani, a tapasztalatom kamatoztatni...(ez a Férjemnek szól:) Jó lennének még gyümölcsfák és a bodza csemetének is hely kell. Nagyon jó lenne még egy magaságyás, hisz a veteményes részt lassan árnyék borítja. Szeretnék egy picike tavat, hogy még több élőlénynek adjunk otthont és a madaraknak legyen állandó ivó-, fürdőhely...

Holnap mutatok néhány nyíló virágot.