Erre csörög a dió, erre meg a m......

Eljött az ideje, hogy a tavalyi dió lekerüljön a padlásról,
majd a karácsonyi süti hozzávalójaként betöltse sorsát.

Édesapám ( 87 éves ) örömmel vállalta, hogy megtöri.

Édesfiam pedig, örömmel vállalta, hogy néhány szemet ezüst papírba csomagol.

Mikor még kislány voltam, úgy tudtam a Jézuska és az Angyalok hozzák a Karácsonyfát. 

Szenteste szűk családi körben megvacsoráztunk és én a napi izgalomtól elfáradva lefeküdtem,

azon nyomban el is aludtam.

A Szüleim hazatérve az éjféli miséről, csengettyű szóval ébresztettek.

Picit csalódott voltam, hogy nem sikerült az idén sem meglesnem az Angyalokat, 

igaz a fa itt áll, de Ők már elmentek. 

(Nem emlékszem mikor derült ki számomra, hogy a szüleimnek van szerepük  a

" Karácsonyi varázslatban ".

A mi fánkon mindig volt szaloncukor, sport szelet, habcsók,  

mogyoró és pattogatott kukorica füzér, sok-sok csillogó dísz ( sajnos egy sincs meg ). 

Gyertyák, sok-sok igazi égő gyertya, égtek a csillagszórók és és fényes papírba csomagolt DIÓ.

Később, amikor már én is beavatott lettem, egész évben kisimítva eltettük a csoki papírt, 

hogy majd legyen mibe csomagolni a DIÓ-t.

Édesapám, egy kihegyezett gyufaszálat szúrt a DIÓ végébe, 

oda ahol egykor kapaszkodott  a fára. 

Becsomagolta a kisimított papírba, majd a két tenyere között meghengergette, 

hogy szépen rásimuljon, szalagot kötött a pálcikára és így akasztotta a faágára.

Így csinálta most a Fiam is, egész ügyesen.

Alma

Akad olyan ember e hazában aki még soha nem harapott bele egy almába,  még nem hallotta roppanását, még nem érezte  amint íze szétárad a szájában? ( a kérdés költői volt )

 ...a  hátterében, a Gyermekem festménye...

Alma. 

Ízlelgessük. 

Van piros, sárga, zöld, nagy és kicsi, savanykás és édes, kásás és lédús, nyári, téli és húsvéti 

( az utóbbi rozmaring, húsvéti rozmaring a neve, viaszos réteg veszi körül aminek köszönhető, hogy még húsvét táján is roppanós, nem fonnyadt meg, mert ugye régebben nem hűtő házban raktározták az almát. )

Ma viszont a modern technológiának köszönhetően, egész évben elérhető, mindig lehet kapni.

Gyümölcsfüggő vagyok, egyszerűen csak gyümölcsön is elélnék, na jó plusz zöldségeken...

de mind közül amit legnehezebben tudnék nélkülözni azaz alma.

 Mindennap, minden órájában képes volnék enni. 

Főleg nyersen, de imádom az almakompótot fűszeresen, az almateát, az almaszószt, az almalevest, az almástésztát fahéjjal, a sült almát, a bundás almát és a süteményeket. 

Ó a sütemények: almás lepény, almás rétes, almás pite, reszelt almás és a különféle alma torták. 

Kerülhet a süti belsejébe szeletben vagy reszelve, kerülhet a tetejére, az aljára, 

de kedvencem amikor az aljára tesszük és tálaláskor még is a tetején van: a híres Tarte-tatin.

A fűszerei: citrom és citromhéj, narancs és narancshéj, ánizs, csillagánizs, fahéj, szegfűszeg, kardamom, vanília. A friss fűszernövények: citromfű, bazsalikom, menta, rozmaring, a felsorolás csak ízelítő.

Amikor még kislány voltam a legkisebb almákat mindig eltettük szüretkor, hogy majd a szárukra szalagot kötve fellógassuk a karácsonyfára, meg felszeletelve megszárítottuk, 

füzért kötöztünk belőle, az illata betöltötte a kisszobát.

Karácsony estéjén az Édesapám egy kifényesített almát annyi felé vágott ahányan voltunk. 

Mindenki megette a maga szeletkéjét, hogyha kerek világon eltévedne, hát hazataláljon.

Szerencsére az idén is termettek picike almák.  A szeletkéket már megszárítottam. 

A régi szokást pedig pont ideje feleleveníteni.

...aszalt alma...