"Újleves" grízgaluskával

...attól új, hogy csupa "újból" készül. Új a répa, új a krumpli, új a karalábé, új a borsó, új a petrezselyem, új a zeller, folytassam?

Amikor én még kislány voltam...nem volt mirelit (legalább is nálunk), nem volt télen paradicsom, sőt még zöldséges sem volt (legalább is vidéken), de volt kert, ahol nem csak fű nőtt, hanem volt veteményes és oda amint az idő engedte, ültettek ezt-azt. Borsót, hagymát, sárgarépát, krumplit ...

Amikor beérett a borsó ( a borsó érés volt a meghatározó), akkor kihúztak a földből néhány sárgarépát és fehérrépát (zöldséget), igaz ezek ebben az időben még igen vékonykák voltak,

 de újak voltak.

Édesanyám a kezecskéjével benyúlt a krumplibokor alá és beletúrt a földbe.

Hamarosan meg is találta amit keresett. Érzésre (az ujjaival érezte, nem volt szabad elkaparni a földet) előszedegetett néhány gumócskát, igen gumócskát, hisz ekkor még nem volt nagyobbocska, csak kicsike gumócska a krumplicska. Gondosan visszaigazította a földet a bokor alatt, hogy a többi tudjon fejlődni.

Szedett minden mást ami még volt és kellett egy jó zöldségleveshez (én meg szaladtam a kosárral).

Grízgaluskát főzött bele, olyat, hogy ha tudod volna repülni,

bizonyára elrepült volna a könnyűségétől.

Hát ez az újleves, ami az újakból készül, ami felváltotta a téli tartalékot.

Ma már más időket élünk. Van már mirelit, van már télen paradicsom, van már zöldséges a legkisebb faluban is. Most is vannak szép nagy kertek, csak most fű nő legfőképpen.

Nem baj, hisz ma már más időket élünk. Így van ez jól:)

Én azért minden tavasszal elkészítem az én újlevesem, bár ma már nem így hívjuk.

A Fiam tavaszilevesnek nevezi.

Új benne a krumpli, a sárgarépa, a karalábé, új benne minden és akkor készül először az évben, amikor megérik a szabadföldi borsó. Van ami a saját kertből van és van amit a piacon vettem. Az íze így is  előhozza belőlem a régi emlékeket, s remélem a Fiam is így lesz ezzel egyszer...

Tavaszi újleves grízgaluskával

Hozzávalók

minden új, minden ami új és illik egy zöldséglevesbe

zöldborsó és néhány db amit egészben teszek bele

sárgarépa

fehérrépa

hagyma

zeller zöldje

petrezselyem, egy csokorral belefőzök és a tetejére is kerül nyersen

lestyán

krumpli

karalábé

zöldpaprika (igaz, kicsit még gyenge, de a miénk)

olaj

tengerisó

( Anyám idejében nem tengerisót használtak, de nem is volt az asztalisó szennyezve,

akkor a só só volt és nem tettek hozzá 5 féle dolgot...)

bors

víz

Galuskához

2 db tojás

10 púpos ek búzadara ( 13 lapos ek )

1 ek liszt

só
------------------------
1 ek vaj

A zöldségeket alaposan megmostam, tisztítottam. Feldaraboltam és olajon picit pirítottam, majd felöntöttem 1 liter vízzel. Ebben főztem/pároltam, majd további vizet adtam hozzá. Megfőztem.

A galuskához szétválasztottam a tojásokat. A fehérjét pici sóval kemény habbá vertem ( kézzel ). Hozzáadtam a sárgákat és annyi grízt amennyit felvett. Ez nekem 10 púpos evőkanálnyi volt, amitől lehet eltérés, hisz még a tojás sem egyforma .

Hozzáadtam még 1 ek lisztet ( a liszttel együtt 123 gr volt a hozzáadott gríz a két nagy tojáshoz ).

Óvatosan forgattam bele a grízt és lisztet, hogy a habot legkevésbé törjem össze.

Egy lábosba vizet tettem oda forrni, a 2 liter vízbe tettem egy púpos evőkanál sót.

Amíg felforrt addig pihent a galuskatészta.

Egy villa segítségével a gyöngyöző vízbe szaggattam a galuskákat. ( A villát a vízbe mártottam, majd szakítottam vele egy darabot a galuskából  és újra a vízbe nyomtam, így könnyedén jött le a galuska a villáról. ) A víz mindvégig forró de nem zubogó inkább csak gyöngyöző volt.

Amikor minden galuska a vízbe került, továbbra is csak lassú tűzön főztem illetve hagytam, hogy tegye a dolgát, én csak arra vigyáztam, hogy ne forrjon a víz és a galuskákat időnként a villával óvatosan megnyomtam, amitől dobtak egy hátast vagyis megfordultak a vízben.

Ez nagyon szép látvány, jó nézni, gyönyörködni bennük. Én mindig leragadok egy kicsit, nem akaródzik addig mást csinálni

 (elpakolni, mosogatni, na még jó, mennyivel kellemesebb nézni őket...). 

A galuskákat nem kevertem meg, csak a villával lenyomkodtam őket a víz alá. Mikor mindannyian megduzzadtak akkor lezártam a tüzet, rádobtam az 1 ek vajat a galuskákra és lezártam a fazekat is egy fedővel, szigorúan üvegfedővel, mert akkor továbbra is tudok gyönyörködni bennük. Szóval lezártam a fedővel és így hagytam, hogy még tovább tudják magunkba szívni a vizet. (Én később sem szedem ki a vízből az ebéd utáni maradékot, hagyom kihűlni, bár erre sosincs ideje, általában délután még langyosan elfogy:)

Tálalásnál még kerül a leves tetejére frissen összevágott illatos petrezselyem.

----------------------------------------------

Amikor vertem a habot, a Férjem akkor érkezett. Kérdezte: - mi jót készítesz? - mondtam - grízgaluskát. Mire Ő: - nem is tudtam, hogy ahhoz fel kell verni a habot.

Nem muszáj csak akkor nem ugyanaz az eredmény, mondam válaszul, majd demonstráltam.

A tojást szétválasztás nélkül villával felvertem tettem hozzá grízt   -  3 evőkanállal kevesebbet vett fel  -   lisztet és tettem hozzá 20 gr vajat is.

Másik lábosba, másik vízbe szaggattam, valamivel kisebbeket, hisz jóval tömörebb volt a tészta.

Ugyanúgy főztem.

Mikor készen voltak, vettem ki egyet-egyet és szóltam a Férjemnek.

Igen elcsodálkozott...

Hát ennyit számít, hogy felverjük a habot külön vagy nem.

Meg is kóstoltuk mindkettőt.

Mindkettő nagyon-nagyon finom!

Mindkettő textúrája tökéletes.

Csak a felvert habos, olyan habos:)

Olyan hét nyelven beszélő - mondaná Édesanyám:)