Paradicsomos káposzta

A klasszikus.  

Vagy mégsem?  Picit másképpen készítem, mint Édesanyám az biztos.
A rántást elhagytam, mint sok főzelékből, de az élvezetén ez mit sem változtat.

Kuktában főzöm, mint nagyon sok mindent, hisz van és magamnak sem vagyok ellensége.

Töredék idő alatt elkészül, a vitamin tartalma kevésbé roncsolódik és a ízek sokkal teltebbek.

 Kevés "konyhai eszköz" vágyam egyike volt, ez a modern kukta,
s mondhatom azóta több időm marad másra.

 Egy pici káposztám volt,  Édesapámnak készítettem (vágyakoztunk is rá rendesen),

aki hol eszik, hol nem, hol jó étvággyal, hol nem.

Az étkezés előtt mindig imádkozik, utána mindig hálát ad  és nekem sem felejti el megköszönni...

Egyet nem szokott, nem szokta dicsérgetni az ételt.  

Hát mindannyian igen csak elcsodálkoztunk, hogy délután többször is emlegette,
mennyire finom volt, mennyire ízlett ez a paradicsomos káposzta.

(Amikor előzőleg készítettem, nem ette meg, de most reggel megígérte, hogy megkóstolja.)

Így írta be magát a paradicsomos káposzta, az utókornak ajánlott receptek közé.

Paradicsomos káposzta

Hozzávalók

kb. 0,5 kg káposzta

3 ek olaj

1 fej lilahagyma

1 (nagy) gerezd fokhagyma

cukor

tengerisó

frissen őrölt bors

őrölt chili

őrölt fűszerpaprika

7 dl házi paradicsomlé

3 ek sűrített paradicsom

200 ml víz

A káposztát vékony szálasra gyalultam.
Az olajat forrósítottam és ráraktam a káposztát, beleraktam a megtisztított hagymákat.
A lilát egészben, amit előtte a szár felőli végén kereszt alakban bevágtam
(a végén elmesélem miért így) a fokhagymát pépesítve. Megfűszereztem.
Ráöntöttem a vizet és közben kevergettem, majd jött a paradicsomlé,
amiben előtte elkevertem a sűrített paradicsomot.

Lezártam a kuktát és 13 perc alatt készre pároltam/főztem. Sültet kapott feltétnek.

Ha többet készítek vagy hígnak találom, de már nem akarom tovább főzni,
akkor mechanikus módszerrel sűrítem be, a botmixerrel: nem az egészet töröm össze,
hanem az egészhez képest elenyésző mennyiséget, tehát esztétikailag nem ront rajta.

Hagyma, miért így: Édesapám  -elmesélése szerint-  ifjú korában igencsak sokat fogyasztott
 egy zsíros-hagymás ételből  (mert finom volt) és igencsak beteg lett tőle, de nagyon.
Azóta a főtt, sült hagyma látványát nem bírja.
Édesanyám úgy főzött, hogy megpirította a hagymát, majd leszűrte.
A leszűrt hagymát pici vízben újra felfőzte, újra leszűrte.
Ez a lé volt az ételek alapja, hogy a hagyma íze benne legyen de a hagyma ne.

Hát ezt a "hagymát ne lássa" dolgot én úgy oldom meg, hogy igaz kerül hagyma az ételbe,
de egészben és a végén kiveszem.
Tud róla Apám, érdekes az íze sosem zavarta, látni meg nem látja.

Ja és azért lila a káposztában, mert könnyebben látható, mint fehér társa.