Engadini diótorta

Klasszikus omlós tészta karamellizált dió töltelékkel.

Svájc legnagyobb és legkeletibb kantonjának legnagyobb export cikke.

Csomagolható, jól szállítható és állítólag több hónapig megőrzi minőségét.

Nos, mi ezt soha nem fogjuk megtudni, mert nálunk nem tart többet két napnál.

Történetéről megoszlanak a vélemények, mint általában, több legenda kering.

Sok helyen utána olvastam, sok receptet megnéztem, de kitartottam a forrásnál.

Annál a receptnél, ami nekem a forrást jelenti: letisztult, lényegretörő.

Évekkel ezelőtt Macikonyhájában találtam rá, sajnos ma már nem lelhető fel az oldal.

Picit változtattam rajta.

A Fiam ma így jellemezte: "diós karamell tésztaburokban". Igaza van.

Nekem régmúlt dolgot juttat eszembe:
Anyám grillázs tortáit és gyermekkorom diós "égetett cukorkáját".

Nincs mese, én ezt szeretem. Egy igazi, tömény, keserű kávéval, az én "Madeleine élményem".

Megengedem magamnak, mert megérdemlem...

Engadini diótorta ( Bündner Nusstorte )

Hozzávalók

Tészta

250 g finomliszt

100 g hideg vaj

70 g kristálycukor

csipet tengerisó

1 db tojás

Töltelék

250 g kristálycukor

20 ml víz

250 g dió

2 dl tejszín (30%)

4 ek "mézharmat" méz

- A hozzávalókból omlós tésztát készítettem: az aprítógépembe mértem a lisztet, cukrot, sót,
beledaraboltam a hideg vajat. Morzsásra őröltem, tálba öntöttem.
Hozzáadtam a tojást,amit előtte villával összekevertem.
A tojásból kb. 1 mokkáskanálnyit a tálkában hagytam,
a tészta szélét bekenni (majd). (Ha szükséges 1-2 ek hideg vizet adjunk hozzá.)

A tésztát összeállítottam, fóliába csomagolta, és betettem a fagyasztóba,
arra az időre amíg a karamellt elkészítem.

 - A kristálycukrot lábasba öntöttem, meglocsoltam a vízzel és közepes lángon hagytam,
hogy a cukor megolvadjon és közepes karamell színűre "égjen".

Közben  a tisztított kiválogatott diót az előbb használt aprítógépbe öntöttem
és úgy daráltam össze,hogy a fele apróbb, a fele pedig durva darálék legyen.
(Mi így szeretjük.)

A karamellt lehúztam a tűzről, hozzáadtam a darált diót, belekevertem és hagytam,
hogy a forró cukor megpörkölje a diót és érezzem felszálló illatát.

Visszatettem a tűzre és belezuttyintottam a kimért tejszínt és hozzáadtam a mézet.

Hagytam -közben kevertem-  hogy besűrűsödjön.

A diós karamellt hideg kövön, kavicson langyosra hűtöttem.
 - A tésztát kivettem a fagyasztóból.
Előkészítettem a pitesütőt (23 cm) és bekapcsoltam a sütőt 200 fokra alsó-felső sütésre.

A tésztát két részre vágtam úgy, hogy az egyik picit nagyobb legyen a peremnek.

Két fólia között vékonyra nyújtottam.

A felső fóliát lehúztam, az alsóval együtt a tésztát a sütőtálba borítottam,

eligazgattam és ekkor húztam le a fóliát.

A langyosra hűlt diós karamellt elosztottam a tésztán és a tészta peremét ráhajtogattam.

A perem szélét megkentem a tojással (amit hagytam, hogy majd összeragadjon a két tészta). 

Gyors ütemben az előzőek szerint kinyújtottam a felső lapot.
Ráborítottam egy nagy tányért és körbe vágtam a tésztát ( fólián keresztül ).
Az alsó fóliával együtt, beborítottam a sütit.

A széleket villával egymáshoz tapogattam és a tetejét megszurkáltam, utat biztosítva a gőznek.

Az első 10 percben a 200 fokos sütőben sült, majd lejjebb vettem a hőt 175 fokra
és további 30 perc alatt sült meg.

Kihűlni kihűlt, de több időt nem adtunk neki a pihenésre...

(Meg is "bosszulta" mert nem sikerült gyönyörűségesen felvágnom.

Ekkor még törik a tészta, de sebaj, ettől eltekintve, tökéletes.)

Amennyiben szépen szeretnénk felszeletelni, másnap tegyük.

Diós karamell tésztaburokban: Mennyei!