Follow by Email

2012. február 4., szombat

Túrófánk



A gombakrémlevest, jól :) kiegészítette.




Szombaton, a hóesés ellenére elmentünk a szomszéd település piacára.
Még jó, hogy elmentünk, hihetetlen hangulat volt, fehér minden, sűrűn hullt a hó,
a kedvenc/kedves Árusaim, kívül fázósan, de szívükben melegséggel, dideregve, de boldogan kínálták finomságaikat. Különös hangulat uralkodott, mindenki figyelmes, sokkal figyelmesebb volt egymással.
Szinte mindenki mosolygott. Valahogy a hóesés összehozta az embereket.
A hangulat már - már családias volt.
Nem velem és nem körülöttem, hanem, most az egész piac közösségére ez volt jellemző.
Valamiféle hálát lehetett érezni mindenkitől: az árustól, hogy kijöttünk vásárolni,
hogy szükségünk van rá és fordítva is, a vevőtől, hogy a hideg ellenére sem kell,
a  jól megszokott finomságokat nélkülözni.
Hihetetlen, hogy 20 - 30 km-t, de ismerek olyanokat is akik 70 - 80 km-t utaznak,
 hogy elhozzák amit megtermeltek.
Csodálatos emberek.
Így nekünk sem kellet lemondani a savanyú káposztáról, a házi túróról, tejről, tejfölről.
Sőt a túrázó fiunkat, a kedvenc, szerecsendiós/konyakos szarvaskolbásszal leptük meg.

Tehát, ha házi túró, akkor valami hozzá méltót kell sütni.




Túrófánk, tejfölbe mártogatva

Hozzávalók
1 tk sütőpor
csipet tengerisó
3 db tojás
1 dl tejszín
300 g finomliszt
reszelt citromhéj
-------
Szóráshoz: porcukor
Op. tejföl
Sütéshez: olaj


A túrót a keverőtálba raktam, hozzá a cukrot, sót, sütőport, tojásokat, tejszínt és a citrom reszelt héját.
A habverővel az egészet habosra kevertettem ( 5 perc ).
Lekapcsoltam a gépet és fakanállal belekevertem a lisztet.
Így hagytam 25 percet ( ez idő alatt elkészült a leves ).
Felforrósítottam az olajat 170 fokra és kanál - villa segítségével muris formákat szaggattam az olajba.
A 22 cm átmérőjű edénybe, 6-7 db-ot egyszerre. Rátettem a fedőt és 4 perc múlva megfordítottam.
 Fordítás után elég volt, még 3 perc sülés. Kiszedtem az olajból és egy papírtörölközővel bélelt
tálba raktam, vártam, hogy a fölösleges olajat feligya a papír.




Átraktam egy mély tálba és alaposan megforgattam a porcukorban.
Még egyszer átraktam egy tálaló tálra, és mindenki még egyszer átrakta a tányérjába.
 Igaz nem sokáig, mert hihetetlen gyorsasággal fogyott el.




Megjegyzés: ha valaki szeretné elkészíteni, vegye figyelembe, hogy házi túróval készült, 
ami ugye egész más milyenségű, mint bolti társai. A kész tészta állaga olyan nokedli sűrűségű, sűrű nokedli.
 Ha több folyadékot kíván, tegyen még hozzá, ha kevesebbet, akkor vegyen el...és
 nem muszáj tejszínt, lehet tejet is.


2 megjegyzés:

  1. A pesti házi túró sem az igaz, amit a piacon ekként árulnak :( sajnos! Sok évvel ezelőtt kontós tejet kaptam, faluról házhoz hozták hetente kétszer, de jó is volt!!! Magam készítettem a túrót, mindig volt aludttejem, amit szintén hiányolok, tejszínem, tejfelem, most csak sóhajtozok, de azért meg fogom sütni ezeket a muris formákat :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, írtam már mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen embereket ismerhetek, akik még ( már ) csodákat készítenek. Pont lefotóztam a tejet a palackban, ( majd valamikor megmutatom ) az 1 liter tejből 150 gr volt a tejszín amit leszedtem. Hát ezért is készítek sok mindent tejszínnel. A túró pedig egy csoda, leveles, krémes.

      Törlés