Pisztáciás tönkölykenyér

Két naponta sütök kenyeret, van úgy, hogy nem tart ki addig sem. Nincs kétszer egymás után ugyan olyan, de fontos, hogy egyszerű és kevés munkát igénylő legyen. Persze vannak ünnepnapok...

Találtam a szakajtóban egy marék pisztáciát, gondoltam nem rontja el a mai kenyerünk.

Nem tévedtem, ráadásul gyönyörűűű.

Pisztáciás tönkölykenyér

Hozzávalók

12 órával előbb

164 gr teljesőrlésű tönkölyliszt ( mert ennyi volt a zacskóban )

156 gr rétesliszt ( hogy ő sem legyen kerek szám )

155 gr finomliszt ( ő sem maradhat le )

20 gr friss élesztő

1 mk méz

1 tk tengerisó

390 gr víz ( ha már úgy is mérünk, nem kell külön dl-t )

-------------

12 órával később

1 ek olívaolaj

100 gr finomliszt

40 gr egész tisztított pisztácia

1) lépés: Este készítettem össze az alapot: a liszteket, a keverőtálban, a sóval elkevertem, hozzámorzsoltam a friss élesztőt, ezzel is elkevertem.

Rálöttyintettem a hideg vizet és belecsorgattam a mézet.

Az egészet összekevertem, nem vittem túlzásba, de azért elkevertem rendesen.

Fóliával letakartam, légmentesen. Ezt úgy szoktam, hogy a tál szélét körben bevizezem és akkor jobban rátapad, vagyis teljesen rátapad a fólia.

Isten áldásával, hidegre tettem reggelig.

( Az egész 5 - 7 percen belül megvolt. )

2) lépés: Reggel bekapcsoltam a keverőgépet és a keverőkart beleengedtem a megkelt tésztába. Hozzáadtam még az olajat, a 100 gr lisztet és a pisztáciát.

Teljesen összedolgoztattam, majd kezdődött a tenyerem és ujjaim masszírozása. Vagyis átvettem a géptől a dagasztást és alaposan megdolgoztam a tésztát.

Miközben gyúrtam, a pisztácia finoman nyomkodta a tenyerem.

Cipót formáltam belőle, beleraktam egy sütőpapírral bélelt jénaiba,

rátettem a tetejét és hagytam, hogy megkeljen.

 Meg is tette, cseppet sem tétlenkedett, de mikorra észrevettem, a tészta nyaldosta a jénai tetejét. Jónak jó volt, de nem szép, úgy hogy fogtam, kiborítottam, levettem róla a papírt, 

 ( a jénaiba másik papírt tettem ) és egyszerűen félbe hajtottam a tésztát, majd lazán körkörös irányba   ( óramutató járásával megegyezően ) tekertem rajta egyet. Visszaraktam a jénaiba.

( Összesen kb. 15 perc. )

Hagytam időt neki, hogy újra szépen felemelkedjen.

Bekapcsoltam a sütőt 220 fokra. Amikor forró volt, a kenyérkét jénaistól, tetőstől együtt beraktam a sütőbe, majd 10 perc múlva levettem a tetejét és anélkül sütöttem tovább,

összesen 36 perc alatt készre.

Kivettem a  jénaiból, megkongattam, lehúztam a papírt és hagytam kihűlni.

( Tényleges foglalkozás, 5 perc. )

( Tehát az összes idő, amit a kenyérrel foglalkoztam kb. 25 perc.

Sok vagy kevés, nem tudom, nekem megéri! )

Megjegyzés.

- Ha minden lisztet 160 gr-ra kerekítünk, a végeredményen nem változtat.

Minden liszt más, egyik több, másik kevesebb nedvességet vesz fel. Attól is változnak a mennyiségek, hogy hideg a víz vagy langyos, de attól is, hogy hideg van ahol készül, vagy meleg. Talán az átlag embernek a nálunk lévő 19 - 20 fok hideg, de én ilyen hőmérsékleten dolgozom.

Ezért úgy döntöttem, azt a mennyiséget írom, amit a mérleg mutat,  ha már egyszer úgy is mérem, nem egészítgetem ki. ( Nem beszélve arról, hiába mérleg, nem biztos, hogy annyi az annyi, mindenki mérlegén! ) Természetesen az ember próbál az egész számok felé tendálni, de ha 164 gr tönkölyliszt van, akkor annyi van...Nem ezen múlik. Akinek már van egy kis tapasztalata, az úgy is érzi, akinek meg nincs, hát, bizony van tanuló pénz és ha nem adja fel, gyorsan ráfog érezni.

Én azt tudom leírni, amit én készítettem: ebből az alapanyagokból, ilyen arányokkal, ez lett.

- Megfigyeltem, hogy ha két lépésben készítem a kenyeret, vagyis második lépésként adok még hozzá lisztet, sokkal - sokkal szálasabb lesz. Olyan mintha beetetném a élesztőgombákat, kapnak enni és ők jobban teljesítenek. Lazább, foszlósabb.

- A kenyér készítésnél, az idő és a szeretet a lényeg. Persze liszt is kell hozzá, meg víz, meg valamiféle kelesztő anyag, de ezek a materiális dolgok.

Adjunk időt, hogy kiteljesedjen, megkeljen, pihenjen. Szerintem ez nem a gyorsan - gyorsan kategóriába tartozik. Sietve kenyeret készíteni?

Az sem baj, hogy ha átjár előtte és közben az öröm. Meg persze utána is. Lehet hangolódni.

Ha nincs bennünk harmónia, akkor vegyünk kenyeret a boltban, valószínű azt sem harmóniában készítették, de akkor nekünk legalább marad időnk, amit töltekezésre, pihenésre fordíthatunk.

Szóval, ha nem tudunk jelen lenni, akkor azt csináljuk, aminek jelen tudunk lenni.

A vett kenyeret meg, szeretgessük meg, vagy kérjünk rá Áldást, vagy tegyünk, rajzoljunk  rá szimbólumot, olyat ami nekünk szép, jó.

Olyat ami nekünk sokat jelent, ami a szívünkből jön, pl. Napocska, Hold, kereszt vagy mosoly, szív, macskabajusz, bármit.

Tegyünk hozzá valamit, ami plusz.

Aztán: szeretettel készítsük, szeressük akinek készítjük és szeretgessük magát a tésztát is. Szóval a szívünk tele legyen szeretettel, nem azt mondom, hogy ölelgessük, de én pl. sokszor megpuszilom, megsimogatom, beszélek hozzá.  Igen szeretem. Együtt készülünk valamire, a kenyér és én: táplálékot nyújtunk a szeretteinknek. A gyermekünk, a párunk és mindenki aki eszik belőle, belőlünk is kap egy falatot. Amit mi beletettünk, Ő azt fogja kivenni belőle.

Nem mindegy tehát mivel táplálunk, s mit " táplálunk " a környezetünkbe....

( Tudom a  szeretet, nem úgy működik, hogy akarom és akkor már szeretem is ... de ha él bennünk a vágy és törekszünk, akkor egyszer csak megtörténik. )

Még langyos volt amikor ebédeltünk.