Gyermekkoromban sokszor megcsodáltam az ablaküvegen.
Szinte elvarázsolt, egy meseországba csöppentem általa.
Sok év telt el. Ma már az állandó fűtés miatt nem képződik az üvegen.
A minap a madarakat néztem a házunkból és akkor, a szomszéd szerszámos kamrájának üvegén felfedeztem a jégvirágokat. Legnagyobb sajnálatomra már nem voltak itthon, nem tudtam átmenni.
A jégvirágok pedig elolvadnak, hamar.
A vágy viszont továbbra is élt bennem, hogy újra közelről láthassam e csodálatos természeti jelenséget.
S úgy látszik, szerencsés ember vagyok és különben is a madaraknak köszönhetem, mert tegnap, mikor újfent kukucskáltam, hogy van-e nekik eleség az etetőben, felfedeztem. Felfedeztem a jégvirágokat. Közelebb, nem a szomszédnál, hanem a saját kertünkben. Egy régi akvárium üvegén, amiben mostanság kagylókat, köveket, kavicsokat tartok.
A régi játszóházba raktam, aminek teteje van, az oldala nyitott.
Felmenni nem mertem ( egyedül nem tudtam lehúzni a létrát és jeges is volt minden ), levenni pedig nem tudtam. Így is megcsodáltam és sikerült néhány fotót is készítenem, hogy megoszthassam eme szépséget.
Íme
Heinz Holliger: Eisblumen
Nem is tudom, hogyan kerülte el a figyelmemet! Ez valami csoda! Meseszép!
VálaszTörlésMindig sok jégvirág volt az ablakunkon, különösen a konyha ablakára emlékszem. dupla üveg volt benne , és mindig csodaszép volt az ablak télen. Sámlira álltunk, onnan csodáltuk.
Köszönöm, hogy megmutattad! <3
Drága Éva <3
TörlésTudod az a jó, hogy anno elkerülte a figyelmedet.
Most vágyakoztál...
Annyira boldog voltam, hogy meglephettelek <3
Köszönöm.