Follow by Email

2012. január 30., hétfő

Fettuccine Alfredo, kézzel készült darás tésztából



Van egy régi "sajtos" könyvem, amiben a következő olvasható erről az ételről:
" ...egy római szakácsról kapta a nevét, a legmagasabb szintű egyszerűség kiváló példája.
Ugyanakkor arra is jó példa, hogy csak a legjobb alapanyagok vezetnek igazán eredményhez.
Ezért megéri ha magunk készítjük a tésztát is. "
Hát kell nekem kétszer mondani?

Gondolkodtam mit is találjak ki, amit én tehetek hozzá, amitől nem Alfredo tésztája lesz,
hanem az enyém, az Ő ötlete alapján.
Aszalt paradicsom?  Á neem. Olyan ami megváltoztatja a tészta színét, most szóba sem jöhetett.
Valami, ami megváltoztatja az íz világát. Az sem.
Valami olyat szerettem volna amitől a tészta struktúrája lesz más.
Nézelődtem, keresgéltem a kamra polcain, a gabonák között és egyszer csak megláttam: búzadara.
Igen ez az! Hogy jó lesz-e még nem tudtam. Ha meg sem próbálom, akkor bizony meg sem tudom.


Hát ezt találtam ki:   " anyagában "   búzadarás tészta




Hozzávalók
300 g búzadara
300 g liszt
3 tojás ( véletlenül sem akartam, hogy érződjön a tojás íze )
8 ek víz, majd még 2 -3 kanállal! Kezdhettem volna rögtön 10 ek vízzel!

Kimértem a lisztet, grízt és alaposan elkevertem.
Közepére mélyedést készítettem, beleütöttem a tojásokat, hozzáöntöttem a vizet ( előtte kimértem ).
A kezemmel összekevertem a folyadékokat és egyre több szárazanyagot kevertem hozzá,
végül összegyúrtam a tésztát.
Hát nehezen állt össze, úgy is mondhatom: nagyon megdolgoztam vele.
Eleve 2 ek vízzel elbírt volna többet, de sebaj megoldottam utólag, a csuklóm meg erősödött.
Előkaptam a kenyér spriccelőmet és most a tésztát spricceltem vele.
Széthajtogattam, spricceltem, visszahajtogattam, gyúrtam.
Becsomagoltam fóliába és hagytam érni 2 órát.
Az idő leteltével átgyúrtam és 10 darabra vágtam.
Kinyújtottam géppel ( Atlas 5-ös fokozat ), szétteregettem, hagytam 15 percet száradni.




A kb. 40 cm ( volt ami 37 volt ) hosszú csíkokat, fölhajtogattam,
úgy hogy 5 réteg volt egymás fölött. Elfordítottam és 5 -6 mm szélesre metéltem.
Tehát 5 - 6 mm széles, 37 - 40 cm hosszú csíkokat kaptam.
Szétrakosgattam. 






A tészta készítéssel meg is voltam.
A gyúrást leszámítva, 8 perc alatt nyújtottam ki és 21 perc alatt vágtam össze.
Összesen 721 g nyers tésztám lett.




S hogy mit talált ki Alfredo mester?  Vaj, sajt, tejszín, ennyi.

Hozzávalók
300 g széles metélt
60 g vaj
120 g frissen reszelt parmezán
2 dl tejszín
( + bors, de én most nem tettem rá )

A tésztát bőséges, gyöngyöző sós vízben megfőztem.
( Megkérdeztem a Férjem, mit gondol mit mondanak az olaszok,
 mennyire legyen sós a tészta főző vize. Mire Ő hülyeségből rávágta, hogy " il mare ".
Igen meglepődött, hogy tényleg köze van a tengerhez, mert ugye azt mondják,
" annyira legyen sós a főzővíz, mint a tenger ". )

Még főtt ( 4 perc! ) egy nagy serpenyőben megolvasztottam a vajat.
A tésztát a vízből kiemeltem, lecsurgattam és ráborítottam a forró vajra.
Megszórtam az előkészített, frissen reszelt parmezánnal, összekevertem és ráöntöttem a tejszínt.
Újra kevertem.
Rátettem a fedőt, majd 3 perc múlva tálaltam.






Egyszerűen mesés. Mesésen egyszerű!




A Fettuccine Alfredo történetéről bővebben


Eros Ramazzotti, Tina Turner



4 megjegyzés:

  1. Megint valami számomra újat mutattál be parádésan! A zene is jó :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A " grízes tészta" ? Ó remek, nagyon finom, egyszerűen tényleg mesés, most sem találtam jobb szavakat. Ki kell próbálni ezt a tésztát, ha valaki soha nem csinált még tésztát, ezzel akkor is sikere lesz. Ráadásul gép nélkül is működik, nem olyan bonyolult kinyújtani, bár, úgy sosem fogom tudni mint Édesanyám...
      Van még tészta ötletem...
      Ja, a parádét nem szerettem volna, de ha ez azt jelenti, hogy vidám lettél tőle, akkor hurrá.

      Törlés
  2. A "parádéssal" azt szerettem volna jelezni, hogy látványosan mutattad be, olyan formában, hogy megihlettél :) Listára került (elkészítési)!

    VálaszTörlés