Fettuccine Alfredo, kézzel készült darás tésztából

Van egy régi "sajtos" könyvem, amiben a következő olvasható erről az ételről:

" ...egy római szakácsról kapta a nevét, a legmagasabb szintű egyszerűség kiváló példája.

Ugyanakkor arra is jó példa, hogy csak a legjobb alapanyagok vezetnek igazán eredményhez.
Ezért megéri ha magunk készítjük a tésztát is. "

Hát kell nekem kétszer mondani?

Gondolkodtam mit is találjak ki, amit én tehetek hozzá, amitől nem Alfredo tésztája lesz,
hanem az enyém, az Ő ötlete alapján.

Aszalt paradicsom?  Á neem. Olyan ami megváltoztatja a tészta színét, most szóba sem jöhetett.
Valami, ami megváltoztatja az íz világát. Az sem.
Valami olyat szerettem volna amitől a tészta struktúrája lesz más.

Nézelődtem, keresgéltem a kamra polcain, a gabonák között és egyszer csak megláttam: búzadara.

Igen ez az! Hogy jó lesz-e még nem tudtam. Ha meg sem próbálom, akkor bizony meg sem tudom.

Hát ezt találtam ki:   " anyagában "   búzadarás tészta

Hozzávalók

300 g búzadara

300 g liszt

3 tojás ( véletlenül sem akartam, hogy érződjön a tojás íze )

8 ek víz, majd még 2 -3 kanállal! Kezdhettem volna rögtön 10 ek vízzel!

Kimértem a lisztet, grízt és alaposan elkevertem.
Közepére mélyedést készítettem, beleütöttem a tojásokat, hozzáöntöttem a vizet ( előtte kimértem ).
A kezemmel összekevertem a folyadékokat és egyre több szárazanyagot kevertem hozzá,
végül összegyúrtam a tésztát.

Hát nehezen állt össze, úgy is mondhatom: nagyon megdolgoztam vele.
Eleve 2 ek vízzel elbírt volna többet, de sebaj megoldottam utólag, a csuklóm meg erősödött.
Előkaptam a kenyér spriccelőmet és most a tésztát spricceltem vele.
Széthajtogattam, spricceltem, visszahajtogattam, gyúrtam.
Becsomagoltam fóliába és hagytam érni 2 órát.

Az idő leteltével átgyúrtam és 10 darabra vágtam.
Kinyújtottam géppel ( Atlas 5-ös fokozat ), szétteregettem, hagytam 15 percet száradni.

A kb. 40 cm ( volt ami 37 volt ) hosszú csíkokat, fölhajtogattam,
úgy hogy 5 réteg volt egymás fölött. Elfordítottam és 5 -6 mm szélesre metéltem.
Tehát 5 - 6 mm széles, 37 - 40 cm hosszú csíkokat kaptam.

Szétrakosgattam. 

A tészta készítéssel meg is voltam.

A gyúrást leszámítva, 8 perc alatt nyújtottam ki és 21 perc alatt vágtam össze.
Összesen 721 g nyers tésztám lett.

S hogy mit talált ki Alfredo mester?  Vaj, sajt, tejszín, ennyi.

Hozzávalók

300 g széles metélt

60 g vaj

120 g frissen reszelt parmezán

2 dl tejszín

só

( + bors, de én most nem tettem rá )

A tésztát bőséges, gyöngyöző sós vízben megfőztem.

( Megkérdeztem a Férjem, mit gondol mit mondanak az olaszok,
 mennyire legyen sós a tészta főző vize. Mire Ő hülyeségből rávágta, hogy " il mare ".
Igen meglepődött, hogy tényleg köze van a tengerhez, mert ugye azt mondják,
" annyira legyen sós a főzővíz, mint a tenger ". )

Még főtt ( 4 perc! ) egy nagy serpenyőben megolvasztottam a vajat.

A tésztát a vízből kiemeltem, lecsurgattam és ráborítottam a forró vajra.
Megszórtam az előkészített, frissen reszelt parmezánnal, összekevertem és ráöntöttem a tejszínt.
Újra kevertem.

Rátettem a fedőt, majd 3 perc múlva tálaltam.

Egyszerűen mesés. Mesésen egyszerű!

A Fettuccine Alfredo történetéről bővebben

Eros Ramazzotti, Tina Turner