2012. január 3., kedd

Kelbimbó és gránátalma



A mai ebédünk fő kellékei.




Nem állítom, hogy a kelbimbót is oly sokféleképpen lehet elkészíteni mint a burgonyát,
de változatosan lehet fogyasztani az biztos.
A kelbimbó egyike azon növényeknek, amelyek télen teremnek.
Csodálatos látvány, amikor a hóból kikandikál, még az is megbocsájtható neki,
 hogy szedés közben majd lefagy az ujjunk.
( Na nem most, hisz most nincs hó, meg az idén, én nem ültettem ).
Nagyon szeretjük, frissen gyakori vendég nálunk.
 Csodálatos szépség, egyedül a szagát nem szeretem, de ez áthidalható dolog.
Szóval, tisztítottam őkelmét és ez a zöld teljesen elvarázsolt. Gondoltam készítek egy pár fotót
( úgy is gyakorolnom kell ) viszont hiányzott valami karakteres szín mellőle,
 a gránátalma aki a közelben tartózkodott, kapóra jött.





Először csak a fotón találkoztak...




...de végül nem csak...


A vegetarianizmussal az is együtt jár, hogy az ember ízlelőbimbói kifinomulnak, 
mellesleg sokkal merészebben próbál ki szokatlan társításokat 
( persze lehet, hogy ez nem ezért van ).



Gyönyörűűű, igaz?


Kerestem hozzájuk egy méltó partnert,



ebben a camargue rizsben, meg is találtam.


- A kukta aljára tettem a rizst 50 g vajjal, sóval, és megfelelő mennyiségű vízzel.
A kelbimbót a párolókosárba raktam és behelyeztem a rizs fölé. 
Lezártam és 13 perc alatt készre pároltam.

- Közben elkészítettem a kelbimbó és gránátalma páros, öntetét.
1 rész feketeribizlivel érlelt borecet
2 rész szűz olívaolaj
ízlés szerint só
frissen őrölt bors
Egy kicsi lezárható üvegbe tettem a hozzávalókat és alaposan összeráztam.




A kelbimbót tálba szedtem, 
rászórtam a gránátalmamagokat és meglocsoltam az öntettel.




Nem kevertem össze, a tálaláskor, úgy is keveredett.




Hát igen nem csak a képen, hanem az ízekben is "ütős párost" alkotnak.



*


A feketeribiszlis ecet, saját alkotás.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése