Még a két ünnep között készítettem és már el is fogyott...
...a kép még előtte készült.
Anyám sütő - főző Asszony volt és ezt a tudományát nem csak családon belül gyakorolta,
hanem ilyen - olyan megbízásokat is vállalt: pl. rendszeres volt, hogy több száz személy részére
- persze segítséggel- készítette el a lakodalmi menüt, amely tartalmazta a teljes ételsor mellett,
az ebédre sütött rétest, a tortákat, apró süteményeket. Ilyen alkalmakkor kis papírfecnikre írta fel mit szeretne sütni - azt mondta, ez fér el a zsebében - a listát, illetve esetenként a mennyiségeket.
Neki nem volt receptes füzete, fejben tartotta.
Ilyeneket mondott, amikor kérdeztem egy-egy receptről: " úgy is érzed " " úgy is látod "
" az adja magát ". Valamikor régen a kérésemre kezdtük el feljegyezni a kedvenceket.
Az egyiket lefotóztam ez látható itt, felhívom a figyelmet a mennyiségekre.
hanem ilyen - olyan megbízásokat is vállalt: pl. rendszeres volt, hogy több száz személy részére
- persze segítséggel- készítette el a lakodalmi menüt, amely tartalmazta a teljes ételsor mellett,
az ebédre sütött rétest, a tortákat, apró süteményeket. Ilyen alkalmakkor kis papírfecnikre írta fel mit szeretne sütni - azt mondta, ez fér el a zsebében - a listát, illetve esetenként a mennyiségeket.
Neki nem volt receptes füzete, fejben tartotta.
Ilyeneket mondott, amikor kérdeztem egy-egy receptről: " úgy is érzed " " úgy is látod "
" az adja magát ". Valamikor régen a kérésemre kezdtük el feljegyezni a kedvenceket.
Az egyiket lefotóztam ez látható itt, felhívom a figyelmet a mennyiségekre.
Sok mindenben igaza volt " az úgy is érzed "-ben is, csak akkor még nem tudtam, hogy ehhez idő kell, tapasztalat. Ma már valóban érzem. Sajnos arra is rá kellett jönnöm az idők során, hogy hiába van meg a recept, hiába sütjük meg, soha nem kapjuk vissza azt az ízt/azt az élményt amit annak idején, mert hiányzik
az a " plusz " amit csak Ő tudott hozzátenni: Ő MAGÁT. Az elmúlt.
Magával vitte az Édesanyánk, a Nagymama, a Nagynéni, kinek ki.
Nekünk maradtak az írott receptek, az emlékek és az a lehetőség hogy ízeket/élményeket
alkossunk amihez hozzátesszük a magunk " plusz "-át, magunkat és
megajándékozzuk vele a szeretetteinket.
Szeretem a magam receptjét megalkotni.
Ehhez több receptet is átböngészek vagy megsütök, még végül kialakítom a sajátom.
Most is ezt tettem.
Mézes zserbó
Hozzávalók
Tésztához
500 g "univerzális" vagy finomliszt
15 g szódabikarbóna
1 citrom vagy narancs reszelt héja
3 db tojássárgája
200g vaníliás kristálycukor ( házi )
130 g repceméz
125 ml tej
tetszés szerint mézes fűszerek
Krémhez
1 l tej
1 egész Vanília magjai
250 g kristálycukor
1 csipet só
130 g búzadara
200 + 30 g vaj
Mázhoz
200 g étcsokoládé
3 ek étolaj
+ baracklekvár kb. 250 g
A tejet összemelegítem a porcukorral és a mézzel, éppen csak annyira, hogy elolvadjon a cukor.
A lisztet összekeverem a szódabikarbónával, sóval, fűszerekkel, a tojássárgáját a közepébe teszem,
majd nyakon öntöm a langyos tejes keverékkel.
Összedolgozom, majd folpackba csomagolva a hűtőbe teszem éjszakára.
Másnap előkészítek két tepsit, a hátukra sütőpapírt terítek, a tésztát négy egyenlő részre osztom,
kicsi gombóccá formázom és bekapcsolom a sütőt 180 fokra.
Az első gombócot lisztezett felületen kinyújtom 1 - 2 mm vastagságúra, tepsi nagyságúra és a tetejére egy folpack csíkot simítok ( ahogy a képen ), hogy könnyebb legyen szakadás mentesen áthelyeznem a tepsire
( mert bizony ez a tészta ragad és szakad ).
A nyújtófára feltekerem és áthelyezem a tepsire.
Kiterítem és lehúzom a folpackot róla ( félreteszem a következő tésztához ).
A tésztát 10 -11 perc alatt mézszínűre sütöm. Közben kinyújtom a következő gombócot,
végül mind a négyet és mind a négyet megsütöm.
Ha megsült sütőpapírostól az asztalon hagyom hűlni, majd egymás tetejére rakom.
Elkészítem a krémet: A tejbe keverem a cukrot, sót, a vanília magjait, beledobom a rudat is
( végén majd kiveszem ) és elkeverem benne a grízt. Lassú tűzön folyamatosan kevergetve megfőzöm,
a végén hozzáadok 30 gr vajat, leborítom és hagyom, hogy a grízszemek "kipattogjanak".
A 200 gr vajat habosra keverem és hozzáadagolom a kihűlt tejbegrízt, alaposan kikeverem.
Következik a sütemény összeállítása: kiválasztom a legszebb lapot és félreteszem a tetejének.
Egy lapot megkenek a krém felével, majd ráhelyezem a következő lapot, amit megkenek lekvárral
( alaposan ) erre újra lap kerül, amire a krém második fele, tetejére a legszebb lap.
Egy tepsit teszek az egészre és valami nehezéket ( én a teli teáskannát ) ami pont annyira nyomja/préseli össze a sütinket, amennyire kívánatos. Így marad éjszakára. Másnap reggel kenem le a gőz felett megmelegített csokival, amibe 3 ek étolajat kevertem.
Hagyom megdermedni a mázat, majd körbevágom a szélét ( ha azonnal nem fogy el,
lesz belőle kókuszgolyó ). Egy kancsóba forróvizet készítek és beleteszek két kést amivel szeletelni fogok.
A vízből kivéve, papírtörölközővel megtörlöm és tetszés szerinti szeletekre vágom.
Fenomenális.....
Ez tényleg fenomenális!!!!!
VálaszTörlés"hiába van meg a recept, hiába sütjük meg, soha nem kapjuk vissza azt az ízt/azt az élményt amit annak idején, mert hiányzik az a " plusz " amit csak Ő tudott hozzátenni: Ő MAGÁT."
VálaszTörlésmilyen szépen megfogalmaztad... mindig is éreztem ezt, tényleg, de most olyan egyszerű és érthető lett!
Lillacska, örülük, és köszönöm :)
Törlés