Joghurtos zsömle

Kerek ez a zsömle...és van rajta mosoly, mert egy mosoly mindenkinek jár :-)

"...ó még valami kenyérféle is kell holnapra a Fiamnak, na meg vacsorára aki kér" jegyeztem meg, inkább magamnak, a késő délutáni nyüzsgésben:)

Tudtam, hogy aránylag sok idő kell neki míg megkel, hisz a konyha hőmérséklete 20 fok, ahhoz meg nem volt időm, hogy túl sokat foglalkozzam a meleg "csinálással":)

Így döntöttem a zsömle mellett, mondván, hogy a zsömlének kevesebb idő kell a süléshez, ami lényeges szempont a késői órákra való tekintettel.
Nem mintha máskor, máskülönben nem lenne érdekes.

Egyszerűen, az alapanyagokból (liszt, élesztő, folyadék, só, méz:) készült, csupán a folyadék egy részét cseréltem joghurtra. A dagasztgatásra sem fordítottam sok időt, a szeretetteljes simogatásaim, masszírozásom közepette megbeszéltük, én és a tészta, hogy ezt most is az élesztőgombákra és az időre bízzuk:)

Azért a folyamat közben 3x is meleg kezeimmel megsimogattam és hajtottam rajta 3-at 4-et,
hogy érezze fontos nekem:)

Végül a megkelt tésztabucit, kissé ellapítottam és sugárban 8 felé vágtam.
Zsömléket formáztam belőlük, egyik-másik tetejére mosolyt karcoltam/bevágtam pengével,
3-ra meg csak egy egyenes metszést ejtettem.
A sütőpapírral borított tepsin hagytam 1 órán át.
A sütőt közben 200 fokra melegítettem, majd 21 perc alatt aranybarnára sütöttem.

Joghurtos zsömlék

Hozzávalók

300 g finomliszt

300 g rétesliszt (mindkettő, nagymama féle)

250 g joghurt (spar márka 450 g-os kékdobozos)

150 g langyos víz

25 g friss élesztő

1 tk méz

2 tk (púpos) tengerisó

A liszteket tálba szórtam a sóval együtt és alaposan összekevertem a kezemmel: így a liszteket nem csak összekeverem, hanem a levegőt is beleviszem, ezzel fellazítom, de nem utolsó sorban, a saját rezgésem, energiám, melegségem, szeretetem, mosolyom (nevezze Mindenki aminek akarja:) is beleteszem.
Mindenkinek van valamilyen lelkiállapota, hát azt teszi bele, tehát nem mindegy milyen az a lelkiállapot, mert az benne lesz a kenyérben, de akármilyen is az a miénk! és nem a gépeké a multikban:)

Szóval megismerkedtünk, én és a liszt, együtt vagyunk, - ez 1 percbe sem telik, de fontos! szerintem -
 most már együtt közös célért folytatjuk: itt el is dőlt minden, már csak a hozzávalók kellenek és IDŐ:)
 mert idő mindenhez kell.
Ő jó segítőnk, persze oda kell figyelni, hogy az idő se legyen sok, mert akkor meg túl kel a tészta
 és kitalálhatjuk hogyan tovább:) *

A joghurtot összekevertem a vízzel, mézzel és az élesztőt is feloldottam benne.
Ráöntöttem a lisztre és összekevertem/állítottam a tésztát.
Ez a tészta elég laza volt, de nem ragacsos, sima szép felületű, ruganyos.
Leborítottam egy tálal (lehet kelesztőtálba tenni, nekem olyan sincs:) és hagytam, hogy
tegye a dolgát akinek/aminek tenni-e kell.

Kb. 20 percenként 3x összesen, áthajtogattam a tésztát, mondhatnánk átgyúrtam, de nem gyúrtam, inkább csak jelét adtam annak hogy figyelek és ezt néhány mozdulattal nyomatékosítottam:
 így a tészta új lendületet kapott.

A 4. alkalommal csak kilapítottam kb. 2-3 cm magasságúra, majd 8-ba vágtam és egyenként zsemlét gömbölyítettem belőle, a tepsire sorakoztattam (sütőpapír), tetejüket bemetszettem, majd letakartam egy nedves konyharuhával és hagytam 1 órán át kelni.
A zsömléket egy kézi csak erre használatos spriccelővel lespricceltem, majd a forró sütőbe tettem.
A vízzel való spriccelést még 3 x megismételtem, mindig csak annyira kinyitva az ajtót,
hogy a szórófej "beférjen".

Sülés után vászonra raktam és még forrón, már sötétben lefotóztam.

Most pedig miközben írom, már másnap dél van: a Férjem készített néhány falatot belőle, friss juhtúróval megkente, egy-egy szelet balloon chilit tett a tetejére.

Nem is kell rá más (vagy csak éhes lennék?) hisz így ahogy van kiváló falatkák:)

 A két falatról most készítettem a fotót, a paprikát nem formázta meg a Férjem,
egyszerűen vágás után ilyen képet mutatott:)

*( A napokban én így jártam, túl sokat akartam, a kenyér túlkelt. Tettem hozzá kevés lisztet, átgyúrtam, majd újra kelesztettem, de már nem kenyér lett belőle, hanem olajban sült kenyérlángos. Olyan régi, hisz réges-régen a lángos lisztből-élesztőből-sóból-vízből készült.
Igen csak megleptem a családom, hisz szó sem volt róla, hogy lángost akarnék sütni... igaz kenyér nem lett, mondjuk nem is hiányzott senkinek, a fokhagymás-tejfölös lángos után:)

Mosolygós délutánt Mindenkinek!...... mert egy mosoly mindenkinek jár...:-)

Szeretetrehangoltan a Facebookon:)