"Fő az egészség"

A napokban egy felkérést kaptam Ágitól, a "konyhán innen - kerten túl" blog írójától, hogy vegyek részt/csatlakozzak a "Fő az egészség" mozgalomban/mozgalomhoz.

A mozgalmat Select food hívta életre még 2011-ben, a kezdetekről itt lehet olvasni.

Hosszú szünet után, most Macskanyelvék újra indították.

Ági köszönöm szépen, hogy gondoltál rám és megkaphattam a stafétát. 

...ez a Tiéd :) Mézvirág...

A mozgalom szlogenjében, benne van a lényege: "Fő az egészség" 

Bár ezzel sokan egyetértünk, de sokféleképpen értelmezzük. 

Az egészség tényleg fontos dolog, sőt! jó ha tudatosítjuk, nekünk kell tenni érte.

Testileg - szellemileg - lelkileg.

Testileg. Szellemileg. Lelkileg. :)

A táplálkozás csak egy kicsiny része, de fontos része az egésznek, az egészségnek.

Nem tagadom, hogy 1991-ben azon a szép januári napon, amikor eldöntöttem, 
hogy "Vega" leszek, az egészségemért is tettem. 
Közel 3 évig, csak nyers koszton, magokon, nyers feldolgozatlan növényeken és gyümölcsön éltem.

Csodálatos volt.

Majd az élet úgy hozta, hogy visszaengedtem az életembe a párolt dolgokat, később a tej-tejtermékeket 
és a tojást. (A húst azóta sem, nem is hiányzik, sőt!) 
Még később, visszaengedtem a konyhámba és a saját táplálkozásomba a édes dolgokat és a sót is. 
Bizony ám volt olyan, hogy évekig se cukor, se só nem volt itthon. 
Kipróbáltam működött, de folyamatos a változás, változnak az idők, változom magam is.

Ma már Családom van, Édesanyám halála után, én lettem akinek gondoskodni illik a többiekről. 

A szeretteim táplálása kap nagyobb hangsúlyt.

Szoktam írni és mondani, hogy én a kertembe táplálkozom, amit az asztalnál fogyasztok az csak az ízekről szól.  A kertben, jártamban-keltemben leszakítok egy fűszert, valami zöldet, vagy gyümölcsöt falatozok. 

A magas energiatartalma bőven elég, eszem én a többikkel, de az már

Együtt táplálkozásról, az együttlétről  szól.

Ez viszont a "Fő az egészség" -ről szól. Mit együnk hogy egészségesek legyünk?

Nem bírom ki, hogy ne írjam le: akármit ehetünk, ha a lelkünk nem egészséges, akkor előbb utóbb betegséggel fog a szervezetünk jelezni, hogy nem jó úton haladunk.

A negatív érzéseket nem tarthatjuk meg. 

Mindenkinél előfordul, hogy mérges lesz, haragszik, vagy aggódik, (görcsöl, gyűlöl, nem bocsájt meg, neheztel, kétségei vannak, kritizál, intrikál, félelemben él...) ha más nem, azon agyal mit szólnak a többiek. 

Ha nem tanuljuk meg ezeket elengedni, akkor elhagyhatjuk a fehér cukrot az étkezésünkből, 

azzal is csak korlátozzuk magunkat, de a betegség előbb-utóbb bekopogtat.

Vallom, a fizikai szinten mindent lehet enni, ám a mértékletességet ajánlanám figyelembe a hétköznapok során. Mindenből (ami jól esik) mértékkel, de egészséges szellemmel és lelkülettel.

Mindent lehet, csak a mennyiség/minőség és a belső egyensúly számít. 
Tudatosan éljünk. 

Egy tanítóm, azt mondta egyszer, "mindegy mit csinálsz, de tudd, hogy mit csinálsz"! 
Mással kapcsolatban hangzott el, de én általános tanításként fogadtam be. 

Aki tudatosan él, nem akar tartósítószereket enni, ízfokozókon élni, színezőanyagokkal színezni az ételt, 
nem akar manipulált élelmiszert (pl. a konyhasó!!) enni, nem akar, nem is teszi, de azt is tudja 
egyszer-egyszer nem lesz tőle semmi baja. Előnybe részesíti, a friss, minél kevésbé feldolgozott táplálékot 
 és azt is tudja, hogy mikor miért kell lemondani dolgokról. Pl. ihat az ember tejet  - lehetőleg tényleg 
tej legyen-  ha le tudja a szervezete bontani, de van amikor nem tanácsos, hisz tudjuk, hogy nyálkásít. Természetesen van olyan, amikor különféle diétákat, böjtöket folytatunk és időnként kell is folytatni.
Sajnos van, hogy a szervezet allergiás, idegen anyagként kezel valamit, akkor persze lehet gondolkodni....

Asszony, anya, feleségként, és aki Édesapámról gondoskodom, a táplálék előállítása során (is),
  a szeretetet tartom a legfontosabb dolognak.

Mi jó nekik(?).

 Más igényei vannak egy 14 évesnek más a férjemnek és más a 89 évébe lépett Apukámnak.

A Gyermek 14 éves koráig már eleget látta mit tartok fontosnak ( megkapta az alapokat),
 tudja mi a minőség és mi nem. 

Tudja, hogy mit, miért eszünk és mit nem. 
Például: tudja, hogy amikor leszakítunk a fáról egy saját kertünkben nőtt, "csak szeretettel kezelt" gyümölcsöt, az igen magas tápértékkel és energiával rendelkezik. 
Tudja, hogy bár a tyúkhúr nem annyira finom, de "hasznos". 
Tudja, hogy a csalán csíp, de idővel elmúlik a szájból, tudja, hogy a ragadós galaj odatapad a nyelvünkre, ezért minél előbb ajánlott összerágni. 
Tudja, hogy miért nem veszünk kész ételt, tartósítószertől bűzlő ételt, mesterséges, manipulált dolgokat. Tudja, mert ebben nőt fel. 
Viszont 14 éves, neki is vannak barátai, szuper dolog délután megenni együtt egy gyrost, szuper dolog a moziban pattogatott kukoricát majszolni. Szuper dolog kólát inni egyszer-egyszer. 
Amíg megeszi-issza (nem utasítja el) azt amit én készítek és tudja helyén kezelni a dolgokat, 
addig tegye csak.
Sokkal jobb megengedni, hisz mi úgyis tudjuk ettől nem lesz semmi baja, ritkán van erre igénye, 
minthogy titokban, félelemmel telve egyen ilyen menő dolgokat.

A Férjem önálló, igényes lény, sokszor ebédel távol,  itthon a kedvenceit kapja.

Az Édesapám esetében, már alig van néhány dolog amit megeszik, babfőzelék, tészták, egy-egy leves, palacsinta és cukor, sok-sok cukor... 
(Ó a cukor(?) Aki 88 évét betöltötte, szervi baja sosem volt, gyógyszert sosem szedett, 
vajon van e jogom, megvonni Tőle azt, amit Ő szeret?)
 Neki ezeket adom, de egyikben sincs tartósítószer, mesterséges kutyafüle, mind frissen, jó alapanyagokból (nem drága és nem "BIO", hanem vegyszerrel nem kezelt, szeretettel termelt dolgokból készül.

Ide is értünk. :)

A blog erről szól:

"Egy ideje életem legfontosabb kérdése: van-e benne szeretet? Mindegy, hogy adom vagy kapom. Meggyőződésem, hogy a szeretet a jövő mértékegysége."

A szeretet a legmagasabb rezgés, szeretettel minden felülírható. 

Szeretettel készítem, többnyire friss alapanyagokból az ételeink. 

Van kertem, ahol sok mindent hagyok teremni, természetesen nem vegyszerezek és az állatvilágot is nyugton hagyom. Tartósítószer mentesen főzök be télire, kevés cukorral, mert tudom mit akarok eltenni.
Szeretettel ültetem, szeretettel nevelgetem, szeretettel készítem....

Persze mindig fennáll a tévedés lehetősége, hogy nem gondolom jól, nem csinálom jól,  -s bár az élet eddig engem igazolt-  bármikor kész vagyok a változtatásra, hisz úton vagyok... 

A stafétát én is szeretném továbbadni:

Tücsinek, a  http://picikeedeskonyhaja.blogspot.hu/, írójának.

Troll Anyunak.

Mellissina-nak, a http://piroska-receptesfuzetebol.blogspot.hu/, írójának.

Amennyiben elfogadjátok, akkor a következő feladatok várnak Rátok:

1. Ha megkaptad a felkérést, tölts fel egy olyan ételt blogodra, vagy honlapodra -a mozgalom logójával együtt- amit egészséges, vagy a megszokottnál egészségesebb módon készítettél el.
2. Az egyetlen kikötés a recepttel kapcsolatban az, hogy megfeleljen a "Fő az egészség!" mozgalom szempontjainak.
3. A recept mellett tanácsokat adhatsz egészséges elkészítési módokról, vagy írhatsz alapanyagokról is.
4. A felkérést 2-3 bloggernek add tovább, akiket erről értesítesz kommentben, vagy e-mailben.
   
   
   
   Az étel ajánlatom az előző bejegyzésben szereplő "Zöldleves sárgarépás túrógombóccal".
   Az ital pedig egy galajból, citromfűből és bodzavirágból készült, ízesítés nélküli zamatos tea.
   
   
   
   
   
   
    Egészségünkre!
   
   
   
   
   Örömteli szép napot kívánok Mindenkinek! 
   
   Szeretetrehangoltan a Facebookon :)