Megjelent a Szegfűgomba, igaz ezt még nem én szedtem, hanem vette a Férjem.
Gyönyörű, kicsi illatos, bársonyos fejecskék.
Éveken át, ősszel az Őrségbe töltöttünk néhány napot. Egy régi házikót béreltünk, aminek kora, bőven meghaladta a 100 évet. Régi kemencéjén szárítottam meg a kirándulásaink során szedett
Őzlábgombát (már szárítva hoztam haza, így volt egyszerűbb).
A konyhája már a mai ember számára is jól felszerelt volt: volt benne egy villanytűzhely.
Ezen készítettem el mindennap a reggelinket, ami mi más lehetett volna, mint a kert végében
szedett Csiperke, illetve a kedvencem a Szegfűgomba. Kettőnknek 1-2 maréknyi bőven elég volt.
A legegyszerűbb módját választottam az elkészítésének, vajon megsütöttem, kevés kakukkfűvel,
vagy anélkül, pirítóssal vagy friss kenyérrel, hm.......Nem kértünk enni délutánig.
Most sem bonyolítottam túl, csak a Férfiaknak ütöttem rá néhány tojást.
Mégpedig Gyöngytyúk tojást.
A Gyöngytyúk tojása kisebb, de ez számomra úgy tűnik inkább a fehérje, mint a sárgája rovására.
Roppant sárga, persze ez a természetes tartásnak, kukoricával történő hozzátáplálásnak köszönhető.
A piacon kedves "M" hozza nekem, amit ez úton is köszönök :)
Szegfűgomba tojással, azaz szegfűgombás tojásrántotta
Hozzávalók
20 dkg szegfűgomba
olaj és vaj
friss kakukkfű
friss oregánó
tengerisó
frissen őrölt bors
+
7 db Gyöngytyúk tojás (tyúktojásból kevesebb)
A gombát átnézés, esetleges tisztítás után a forró zsiradékra dobtam, pár perces pirítás után,
megszórtam a frissen szedett fűszerekkel.
Ráöntöttem a már kissé felvert tojást, sóztam, borsoztam és azon nyomban tálaltam.
Mi mással, házi kenyérből készült pirítóssal és sok natúr salátával.
A vadgombákat nem szoktam megmosni, mert akkor megszívja magát.
A fűszálakat leszedegetem és egy puha ecsettel lesöprögetem szükség szerint.
Ez elegendő, ha nem elegendő akkor azt a gombát meg sem veszem.
Ha magam szedem, akkor eleve tisztán szedem, még fűszál sincs rajta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése