Eper...szamóca....szeder....erdei szamóca.....
Hogy is van ez?
A Facebookon egyik epres bejegyzésemhez írt egy "Úr" akinek azóta a hozzászólása eltűnt(?), de válaszom megvan.... Egy újságíró írása kapcsán felhívta a figyelmemet, hogy az eper az nem eper, vagyis nem az az eper, amit epernek nevezünk....Így igaz...ezt a választ adtam rá:
"Magam ezzel tisztában vagyok, de! Évek óta vérre menő vita folyik
itt-ott: nem csak azt feszegetik,
hogy mit értünk a szamóca, és mit az
eper alatt, hanem van ahol az eperfát szederfának
hívják....
Volt szerencsém olyan házban/kertben felnőni ahol volt néhány
eperfa és most is van a közelünkben
a határban.
Gyermekkoromban így epernek hívtuk ami a fáról lepotyogott, és még
valóban szamócának
azt hívtuk, amit az erdőben szedtünk, otthon nem
termett.
A köztudatban sajnos valóban rosszul, de így terjedt el: a
piacon epret veszünk, az erdőben szamócát szedünk, az eperfát meg
kevesen ismerik, a legszomorúbb, hogy sok helyen kivágták,
ezt a
hihetetlen magas tápértékkel bíró növényt."
A Wikipediát hoztam idézetet, az http://hu.wikipedia.org/wiki/Szam%C3%B3ca és http://hu.wikipedia.org/wiki/Eperfa oldalon még több információ:
" A szamóca (Fragaria) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó nemzetség neve, valamint a vadon termő fajok gyümölcsének elnevezése. Magyarországon a nemzetségnek 3 faja őshonos, ezeket gyakran a gyümölcséért termesztett Fragaria X ananassa illetve Fragaria virginiana fajoktól való megkülönböztetés végett erdei szamócának
nevezik. A termesztett fajokat általában epernek, vagy földiepernek
nevezik. Botanikailag az eper és a szamóca két különböző növény. Az eper
(Morus) kétféle fán termő gyümölcs, a Morus alba – fehér eperfa és a Morus nigra – fekete eperfa, melyeknek a fáját is eperfának nevezzük. Magyarországon nem honos több fajtája is van.
A szamóca gyümölcse valójában nem termés. Az apró aszmagtermések az elhúsosodott vacok (a virág kocsányának megvastagodott csúcsa) felszínén, vagy abba kissé besüllyedve találhatók. A sziromlevelek fehérek, számuk 5. A levelek hármasan összetettek. Lágyszárúak, gyakran szaporodnak vegetatív úton messze kúszó és legyökerező indák segítségével. "
" Az eperfa (a Dunántúlon szederfa), latinul Morus, egyfelől az eperfafélék családjának Moreae nemzetségcsoportjába tartozó növénynemzetség, melybe mintegy 100 faj tartozik, másfelől két, e nemzetségbe tartozó, Magyarországon is gyakori fafaj hétköznapi elnevezése. Mindkét faj Európa legnagyobb részén elterjedt. A fehér eperfa (Morus alba) Kínából, a fekete eperfa (Morus nigra)
feltehetően Közép-Ázsiából származik. Régebben mindkettő az egész
országban, majd minden parasztháznál megtalálható volt, manapság
(különösen városi környezetben, hulló termése miatt) kevésbé népszerű.
Termése a faeper vagy eper. Az eperfát egyes vidékeken szederfaként ismerik, gyümölcsét pedig szedernek mondják. "
Aki hozzátud tenni, akár régi történetet/emléket, örömmel veszem :)
Nálam pedig egy csomó epres bejegyzés tavalyról (az idén most kezd érni) és van szamócás is.
Az eper megnevezés a köztudatban elterjedt gyümölcsöt fedi, a szamóca pedig az körömnyi erdeit .
Amit mindenképpen ajánlok megnézni és elkészíteni, azaz az eperkrém.
A Lemon curd (citromkrém), epres testvére:
Készítettem vanílaiamagos, levendulás, és rózsaszirmos eperdzsemet,
mind tartósítószer nélkül, van amit Xukorral.
Néhány édesség friss eperrel....
- túrótorta sütés nélkül
- joghurtos torta
- a fent ajánlott eperkrémmel készült torta, eperrel és erdei (féle) szamócával
(ami a kertben termett) díszítve :)
Tavaly májusi, júniusi bejegyzések között vannak még epresek :)
és hamarosan jönnek az újak :)
Ez roppant érdekes, még nem is gondolkodtam ezen. Nagyapám kertje mellett, az erdős részen volt egy fehér eperfa, rosszullétig zabáltuk felmászva a gyümölcsöket. Valóban, emlékeim szerint kis göböcskékből állt a gyümölcs, akár a szederé, így elfogadhatónak érzem a szederfa elnevezést is egyes területeken. Akkor mi tulajdonképpen szamócát veszünk a piacon. Jó tudni! :)
VálaszTörlésDina, köszönöm, hogy emlékeztél...olyan jó,
Törlésbennem is megjelentek a gyermekkori képek :)
Legyen szép napod!
Én is így ismerem őket. :)
VálaszTörlés:) Köszönöm :)
TörlésNálunk a faluban ahol felnőttem, az utca egyik oldala végig eperfával volt beültetve. Gyerekkorunkban mondhatom végig kóstoltuk a terméseit sokat ettünk belőle még le nem ért. Rangsoroltuk ízek szerint Rozi néni előtt termett a legfinomabb legízesebb, így a háza előtt levő fákon lógtunk legtöbbet.
VálaszTörlésÉrdekességként még megjegyzem 'annó' gyerekkorunkban selyemhernyó neveléssel is foglalkoztak a szüleim. Tudjátok milyen csemegén nőnek fel a selyemhernyók? természetesen az eperfa levelén. Még kicsik keveset esznek de,ahogy nőnek igen kemény munka ellátni őket élelemmel. Gubózás előtti napokon már ágastul vittük nekik a padlásra az eperfa levelét mert sokat ettek és a meleget szeretik akkor lesz szép nagy a gubójuk. Jól elkalandoztam a témától pedig pár szót szerettem volna írni.
Ez a "pár szó" igazán megmelengette a szívemet. Köszönöm.
TörlésEszembe jutott, hogy tényleg mennyire szeretik a hernyók a levelét. Bár nálunk nem a selyemhernyók laktak a padláson, hanem a fán laktak, ettek és nőttek...de ahogy olvastalak, láttam magam előtt a lecsupázott ágakat....
Jó volt csupa ragacsosnak lenni a mézédes levétől....
Köszönöm <3
Ez így igaz, ahogy írtad:) Végzettségem kertészmérnök, igaz nem gyümölcs szakon végeztem:) A kertészek pont azért használják a latin elnevezéseket, mert a magyar nevek vidékenként változhatnak és az sokszor megtévesztő. Az én nagyszüleim kertjében is volt egy hatalmas Morus alba, de szerettem, meg a csirkék, malacok is, azt ami a földre potyogott:) Gyönyörű az eperkrémed, hasonlót készítettem én is egy sütihez:) Szép napot neked:)
VálaszTörlésKöszönöm szépen :)
TörlésNeked is Napfényes napot!
Szia! Gyerekkoromban a legéndi út mente is tele volt eperfákkal, nagybátyám sokszor ment arra biciglivel, vitte a fehér zománcos tejeskannát és azt teleszedve tért haza... Isteni volt...
VálaszTörlésA másik történetem, hogy néhány éve komasszonyomék vettek nálunk házat - azóta változott egy-két dolog, a ház már nem az övék sajna, csak a komasszonyság maradt - és a második, vásárlást végleg eldöntő látogatásnál amíg a szülők a házban méricskléltek, addig a leányt nem győztük etetni a jó fekete eperrel, annyira ízlett neki az udvaron álló fa gyümölcse.
Szia Péter!
TörlésKöszönöm szépen, hogy elmesélted. Nagyon szeretem a régi történeteket...
A gyermekek csodák, sokáig tudják mi a "jó", ösztönösen érzik mire van szükségük.
Szép napot!
látom, sokaknak vannak emlékeik... az én Nagymamámnak is volt a kertjében "szederfa", mi így hívtuk, lilásfekete volt a gyümölcse, mézédes, és soha többé nem jött ki a ruhából:)))
VálaszTörlésa fa a csirkeudvarban volt, és éréskor a csirkék szinte részegségig ették magukat a lepotyogott, kissé megerjedt gyümölcsből. Hatalmas fa volt, de mi is sokan voltunk, gyerekek, unokák, csirkék:), amivel meg nem bírtunk, abból pálinka lett:)
Imádom olvasni a történeteiteket. Csodás ez az eperfa/szederfa, sokunknak kötődik hozzá a gyermekkora....
TörlésKöszönöm, hogy leírtad :)