Kirándulás, ünneplés a Rosinantéban

Volt egy házunk a szigeten, a Szentendrei szigeten.

Abban az időben született a Fiunk és ápoltam Édesanyám. A Férjem a Fővárosban (munka és a lakásunk) mi a Gyermekemmel vidéken a Szüleimnél.

A szigeti ház volt a közös pont, ott volt a "kiscsalád" együtt hétvégén. Bejártuk a szigetet, keresztül-kasul, az északi csücskétől-délig, legtöbbször biciklivel.

Abban az időben a Rosinante fogadó, majdnem minden hétvégi célpont volt. Volt amikor ott ebédeltünk, reggeliztünk, volt, hogy csak egy desszertre, kávéra tértünk be. No és felfrissülni, a biciklitúra után és előtt, a nem túl nagy, de üdítő, frissítő vizet rejtő medencében.

Oly szorosan tartozott az életünkhöz, mintha mindig is része lett volna.

Szívünkbe zártuk a tulajdonos házaspárt.

Édesanyám halála után, Apámat magunkhoz kellett venni. Pestre nem jöhetett a picinyke lakásunkba, mi hozzá nem mehettünk a várostól való távolság miatt. Eladtuk amink volt és egy harmadik helyre költöztünk. Kilenc év telt el azóta, s bár a szigeten évente teszünk villámlátogatást, hisz családi szálon van ott kapcsolat, de sem a szigetspiccen, sem a Rosinantéban nem jártam tegnapig, amikor is a nagyobb család körében ünnepeltük Anyósom születésnapját. Hol máshol...

S bár történtek változások ez idő alatt, hisz a "most" egészen mást követel meg, egy étterem-szállodától az életbenmaradás érdekében, de a kedves fogadtatás és búcsúzás mit sem változott. A hihetetlen profi gárda ottlétünkkor, egy kisebb esküvő résztvevőit, Bereznay Tamás vezette főzőtanfolyam résztvevőit, és jónéhány "civil" társaságot látott vendégül gördülékenyen.

Tágas kertjükben, épületükben mindenki nagyszerűen, de egymást nem zavarva szórakozott. 

A vendéglátás a vendégről szól: az ételsor kifogástalan, a kiszolgálás szintén.

Ezt tapasztalva nyugodt szívvel ajánlom* a Rosinante fogadó legközelebbi progjamját,  Július 29-én egy családi rendezvényt, aminek hivatalos neve "Vacka Gyerek fesztivál".

Lesz ott természetesen sütés-főzés, édes és sós "vackaságok". Könyvbemutató, táncház, kincskeresés, játékkészítés, meseolvasás, rajzverseny....egésznapos móka és kacagás.

A belépő 1-1 megunt vagy nem megunt, de otthon nélkülözhető, jó állapotú játék.

( * nem fizetett hirdetés :-)

A nosztalgikus vendéglátás után, meleg ide vagy oda nem hagyhattuk ki, hogy bár most autóval, de elugorjunk a szigetspiccre. Legnagyobb megdöbbenésünkre rengetek kempingező tölti ott szabadságát. Ez természetesen nem akadályozott minket abban hogy megmártsuk lábainkat a Duna hűs vizében és készítsek egy-két fotót.

Szép vasárnap délutánt:)

A szeretetrehangoltan már a Facebookon is.