2013. május 23., csütörtök

Eper/Szamóca



Eper...szamóca....szeder....erdei szamóca.....
Hogy is van ez?




A Facebookon egyik epres bejegyzésemhez írt egy "Úr" akinek azóta a hozzászólása eltűnt(?), de válaszom megvan.... Egy újságíró írása kapcsán felhívta a figyelmemet, hogy az eper az nem eper, vagyis nem az az eper, amit epernek nevezünk....Így igaz...ezt a választ adtam rá:

"Magam ezzel tisztában vagyok, de! Évek óta vérre menő vita folyik itt-ott: nem csak azt feszegetik, 
hogy mit értünk a szamóca, és mit az eper alatt, hanem van ahol az eperfát szederfának hívják....
Volt szerencsém olyan házban/kertben felnőni ahol volt néhány eperfa és most is van a közelünkben
 a határban. Gyermekkoromban így epernek hívtuk ami a fáról lepotyogott, és még valóban szamócának
 azt hívtuk, amit az erdőben szedtünk, otthon nem termett. 
A köztudatban sajnos valóban rosszul, de így terjedt el: a piacon epret veszünk, az erdőben szamócát szedünk, az eperfát meg kevesen ismerik, a legszomorúbb, hogy sok helyen kivágták, 
ezt a hihetetlen magas tápértékkel bíró növényt."


A Wikipediát hoztam idézetet, az http://hu.wikipedia.org/wiki/Szam%C3%B3ca    és   http://hu.wikipedia.org/wiki/Eperfa  oldalon még több információ:

 " A szamóca (Fragaria) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó nemzetség neve, valamint a vadon termő fajok gyümölcsének elnevezése. Magyarországon a nemzetségnek 3 faja őshonos, ezeket gyakran a gyümölcséért termesztett Fragaria X ananassa illetve Fragaria virginiana fajoktól való megkülönböztetés végett erdei szamócának nevezik. A termesztett fajokat általában epernek, vagy földiepernek nevezik. Botanikailag az eper és a szamóca két különböző növény. Az eper (Morus) kétféle fán termő gyümölcs, a Morus alba – fehér eperfa és a Morus nigra – fekete eperfa, melyeknek a fáját is eperfának nevezzük. Magyarországon nem honos több fajtája is van.
A szamóca gyümölcse valójában nem termés. Az apró aszmagtermések az elhúsosodott vacok (a virág kocsányának megvastagodott csúcsa) felszínén, vagy abba kissé besüllyedve találhatók. A sziromlevelek fehérek, számuk 5. A levelek hármasan összetettek. Lágyszárúak, gyakran szaporodnak vegetatív úton messze kúszó és legyökerező indák segítségével. "

" Az eperfa (a Dunántúlon szederfa), latinul Morus, egyfelől az eperfafélék családjának Moreae nemzetségcsoportjába tartozó növénynemzetség, melybe mintegy 100 faj tartozik, másfelől két, e nemzetségbe tartozó, Magyarországon is gyakori fafaj hétköznapi elnevezése. Mindkét faj Európa legnagyobb részén elterjedt. A fehér eperfa (Morus alba) Kínából, a fekete eperfa (Morus nigra) feltehetően Közép-Ázsiából származik. Régebben mindkettő az egész országban, majd minden parasztháznál megtalálható volt, manapság (különösen városi környezetben, hulló termése miatt) kevésbé népszerű. Termése a faeper vagy eper. Az eperfát egyes vidékeken szederfaként ismerik, gyümölcsét pedig szedernek mondják. "

Aki hozzátud tenni, akár régi történetet/emléket, örömmel veszem :)

 

Nálam pedig egy csomó epres bejegyzés tavalyról (az idén most kezd érni) és van szamócás is.
Az eper megnevezés a köztudatban elterjedt gyümölcsöt fedi, a szamóca pedig az körömnyi erdeit .

Amit mindenképpen ajánlok megnézni és elkészíteni, azaz az eperkrém. 
A Lemon curd (citromkrém), epres testvére: 





Készítettem vanílaiamagos, levendulás, és rózsaszirmos eperdzsemet, 
mind tartósítószer nélkül, van amit Xukorral.


Néhány édesség friss eperrel....
- túrótorta sütés nélkül 
- joghurtos torta 
- a fent ajánlott eperkrémmel készült torta, eperrel és erdei (féle) szamócával 
(ami a kertben termett) díszítve :)

Tavaly májusi, júniusi bejegyzések között vannak még epresek :)
és hamarosan jönnek az újak :)






12 megjegyzés:

  1. Ez roppant érdekes, még nem is gondolkodtam ezen. Nagyapám kertje mellett, az erdős részen volt egy fehér eperfa, rosszullétig zabáltuk felmászva a gyümölcsöket. Valóban, emlékeim szerint kis göböcskékből állt a gyümölcs, akár a szederé, így elfogadhatónak érzem a szederfa elnevezést is egyes területeken. Akkor mi tulajdonképpen szamócát veszünk a piacon. Jó tudni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dina, köszönöm, hogy emlékeztél...olyan jó,
      bennem is megjelentek a gyermekkori képek :)
      Legyen szép napod!

      Törlés
  2. Én is így ismerem őket. :)

    VálaszTörlés
  3. Nálunk a faluban ahol felnőttem, az utca egyik oldala végig eperfával volt beültetve. Gyerekkorunkban mondhatom végig kóstoltuk a terméseit sokat ettünk belőle még le nem ért. Rangsoroltuk ízek szerint Rozi néni előtt termett a legfinomabb legízesebb, így a háza előtt levő fákon lógtunk legtöbbet.
    Érdekességként még megjegyzem 'annó' gyerekkorunkban selyemhernyó neveléssel is foglalkoztak a szüleim. Tudjátok milyen csemegén nőnek fel a selyemhernyók? természetesen az eperfa levelén. Még kicsik keveset esznek de,ahogy nőnek igen kemény munka ellátni őket élelemmel. Gubózás előtti napokon már ágastul vittük nekik a padlásra az eperfa levelét mert sokat ettek és a meleget szeretik akkor lesz szép nagy a gubójuk. Jól elkalandoztam a témától pedig pár szót szerettem volna írni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez a "pár szó" igazán megmelengette a szívemet. Köszönöm.
      Eszembe jutott, hogy tényleg mennyire szeretik a hernyók a levelét. Bár nálunk nem a selyemhernyók laktak a padláson, hanem a fán laktak, ettek és nőttek...de ahogy olvastalak, láttam magam előtt a lecsupázott ágakat....
      Jó volt csupa ragacsosnak lenni a mézédes levétől....
      Köszönöm <3

      Törlés
  4. Ez így igaz, ahogy írtad:) Végzettségem kertészmérnök, igaz nem gyümölcs szakon végeztem:) A kertészek pont azért használják a latin elnevezéseket, mert a magyar nevek vidékenként változhatnak és az sokszor megtévesztő. Az én nagyszüleim kertjében is volt egy hatalmas Morus alba, de szerettem, meg a csirkék, malacok is, azt ami a földre potyogott:) Gyönyörű az eperkrémed, hasonlót készítettem én is egy sütihez:) Szép napot neked:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen :)
      Neked is Napfényes napot!

      Törlés
  5. Szia! Gyerekkoromban a legéndi út mente is tele volt eperfákkal, nagybátyám sokszor ment arra biciglivel, vitte a fehér zománcos tejeskannát és azt teleszedve tért haza... Isteni volt...
    A másik történetem, hogy néhány éve komasszonyomék vettek nálunk házat - azóta változott egy-két dolog, a ház már nem az övék sajna, csak a komasszonyság maradt - és a második, vásárlást végleg eldöntő látogatásnál amíg a szülők a házban méricskléltek, addig a leányt nem győztük etetni a jó fekete eperrel, annyira ízlett neki az udvaron álló fa gyümölcse.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Péter!
      Köszönöm szépen, hogy elmesélted. Nagyon szeretem a régi történeteket...
      A gyermekek csodák, sokáig tudják mi a "jó", ösztönösen érzik mire van szükségük.
      Szép napot!

      Törlés
  6. látom, sokaknak vannak emlékeik... az én Nagymamámnak is volt a kertjében "szederfa", mi így hívtuk, lilásfekete volt a gyümölcse, mézédes, és soha többé nem jött ki a ruhából:)))

    a fa a csirkeudvarban volt, és éréskor a csirkék szinte részegségig ették magukat a lepotyogott, kissé megerjedt gyümölcsből. Hatalmas fa volt, de mi is sokan voltunk, gyerekek, unokák, csirkék:), amivel meg nem bírtunk, abból pálinka lett:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádom olvasni a történeteiteket. Csodás ez az eperfa/szederfa, sokunknak kötődik hozzá a gyermekkora....
      Köszönöm, hogy leírtad :)

      Törlés