"...csak az élt..."

""Majd jön a nap, hogy térdeid megrogynak,

Ónná fakul arany hajkoronád

S bársony gyepén szép lankás homlokodnak

Az ősz húz végig sebző boronát.

Majd barna foltok állnak össze renyhén,

Mint túrós szemcsés megromlott tejen,

Vénség és oszlás vas törvénye rendjén,

E habfehér, habsima kézfejen.

Kevély örömöd, hogy szeretve voltál,

Mint hab, elszáll; elszáll, mint levegő;

Múltad rád bámul, mint egy fülledt lomtár,

S legszebb ruhád csak ékes szemfedő.

Felejtesz dicsőséget, szerepet,

S rájössz, hogy csak az élt, ki szeretett.""

(Ignotus: Shakespeare nyomán)

Itt olvastam :) Köszönöm.