Mascarpone-s reteklevél krémleves....

Vidéken ahol élek, szerdán és szombaton van piac.

Így ezeken a napokon kora reggel ott kezdődik a napom.
S bár van saját kertem, igen sok mindent, de nem mindent megtermelek magam.
A még szükségest, a piacról szerzem be.

Szeretek piacra járni. 

Szeretem az embereket, szeretem a történeteiket, és szeretem tudni milyen lelkületű az,
akitől vásárolok. Többnyire őstermelőktől, de leginkább olyan emberektől akik maguknak
termelnek és a fölösleget adják el. Ritkán teszek kivételt, hogy olyantól vásárolok,
aki nem maga termelte, de azt az embert is már jól ismerem.

Szinte soha nem vásárolok olyantól, akivel előbb nem beszélgettem el,
de legalább pár mondatot nem váltottunk. Így derül ki (azonnal) mennyi abban a valamiben, a szeretet.
Ez a mértékegységem.
Lehet, hogy még megpermetezte a 300 fáját, mert nem mert kockáztatni,
még fél, még nem elég nagy a hite, de viszont imádja amit csinál, akkor tudom hogy kevés a hite
(az nekem úgy is nagy :) de van benne szeretet. Hát így, nagyon leegyszerűsítve.

 A "Bácsi" ragyogó szemmel mesél az Unokáiról. Tudom, hogy nekik termeli a szőlőt,
 a gyümölcsöt, a fölösleget meg kihozza a piacra.
Vajon van benne szeretet(?)

A Méhésznek, csillog a szeme amikor a mézről és a méhekről kérdezem,
 tudom, hogy "beszélget" a méheivel, ha ez nem is mindig szavakat jelent.
Van benne szeretet(?)

Először csak kérdezni kell tudni, persze őszinte kíváncsisággal,
és szemtől-szembe nézve várni a választ, később kifejlődnek az "érzékszerveink" ,
akkor már szavak nélkül is tudja az ember, kivel áll szemben.
Most már nem azért kérdezek, hogy tudjam kivel állok szembe, azt már tudom, hanem,
hogy elmondhassa valakinek az örömét és bánatát, a legbelsőbb titkait, amit máshol, másnak nem tud.
Tehát meghallgatom.

 Tegnap sok finomsággal a kosaramban tértem haza. 

Többek között ropogós levelű, édes retekkel.

Akiktől származik, hatalmas földet művelnek, főleg dinnyével foglalkoznak, meg palántával. 

Persze egy gazdaságban mindig van minden, amiből jut a piacra is, nem sok, de jut.

Drága emberek, szeretem Őket :)

Ezt készítettem a leveléből.

 Reteklevél krémleves

 most házi mascarpone-val és saját készítésű burgonya csipsszel

Hozzávalók

3 csomag retek levele

7 db nagy medvehagyma

5 db közepes krumpli

1 ek zabpehely

olaj

10-20 g hideg vaj

tengerisó

frissen őrölt bors
+

házi mascarpone

+

1-1 szem közepes burgonya 

A burgonyát tisztítottam, felkockáztam  és olajon megpároltam.
Hozzáadtam a reteklevelet, a medvehagymát és kevertem rajta párat, csak még összeestek a levelek. Megszórtam a zabpehellyel, a zabpehelytől krémesebb lesz, amikor összeturmixolom.

Felöntöttem 1 liter vízzel és fűszereztem. Felforraltam, beletettem a hideg vajat, ( a hideg vajtól meg "bársonyos" lesz), majd botmixerrel összeturmixoltam.

Közben a 3 szem krumplit uborkagyalun vékonyra gyalultam és egy konyharuhára terítettem,
hogy leszáradjon. Egy ujjnyi olajat forrósítottam.
A krumpliszeleteket egyenként a forró olajba engedtem.
Mikor televolt "egy rétegben" , megrázogattam a lábast. Percek alatt kész egy adag,
de egyszerre nem lehet sokat beletenni, hogy tényleg ropogós csipsz legyen belőle.
Papírtörölközőre szedtem ki.

Tálalásnál a forró levest a mascarpone-ra szedtem és mindenki kedve szerint szórt rá a csipszből.

Amikor összekevertük a levest akkor a felolvadt mascarpone, szelídített rajta, 

világosabb lett a színe, és pont kellemesre hűtötte vissza. 

A mascarpone-val nagyon finom, de nálunk nélküle is mindenkinek nagyon ízlett kissé vadabb íze.

Egy éve is készült nálam reteklevélleves, picit másképpen:

http://szeretetrehangoltan.blogspot.hu/2012/05/reteklevel-leves.html

Szeretetrehangoltan a facebookon :)