2013. január 18., péntek

Fonott kelt kalács



Édesanyám receptjei közül...


 


Sokszor írtam már, milyen leg, leg, leg, Édesanyám volt...
(Tudom sokaknak "ilyen" Édesanyjuk volt, és van  :)
Sütött- főzött, nem csak a családjának, hanem másoknak is, persze nem könyvből, 
hanem fejből, érzésből, tapasztalatból. 
Vannak azért, Tőle maradt receptek, egyrészt amiket küldtek neki ismerősök, másrészt,
sokszor nekifogtunk jegyzetelni, hogy fennmaradjon valami...
Ez az egyszerű fonott kalács is ilyen. 
Régen, egy fonott kalácsot, buktát, fánkot az Asszonyok nem receptes füzetből sütöttek, hanem "érzésből". Tudták mi kell hozzá, majd azt is milyen egy fánktészta, kenyértészta, kalácstészta, rétestészta. 
Nem grammban mérték a hozzávalókat (esetleg kilóban, hisz nagy volt a család/família) hanem addig adagolták pl. a folyadékot, amíg az a tészta olyan lett, amilyennek lennie kell. 
Tudták hogy mi történik, ha csak a tojás sárgáját adják hozzá, vagy ha a fehérjét is. 
Tudták, hogy mi a különbség ha tejjel, vagy tejszínnel készítenek valamit,
 tudták hogy mennyi zsiradéktól, milyen lesz a produktum. 
(Ma is sokan tudják ezt, Ők emlegetik is az Édesanyjukat, Nagymamájukat, Keresztanyjukat...:)





Nem változtattam a recepten, csupán kevesebb cukrot tettem  bele és házi tej* nem lévén itthon,
a tej egyharmadát tejszínre cseréltem. 
Az eredeti 1 kg lisztből készült, most fél adagot készítettem, ezt is jegyzem ide.

Fonott kalács





Hozzávalók
500 g liszt (ebből 150 g rétes és 350 g finomliszt)
40 g porcukor
1 tk tengerisó
1 db kezeletlen citromnak a reszelt héja
2 dl tej
1 dl tejszín
25 g friss élesztő
100 g vaj
1 db tojássárgája

A liszteket kimértem, átszitáltam, hozzáadta a porcukrot és a sót,
belereszeltem a citrom héját, összekevertem. 
A tejet és tejszínt meglangyosítottam, majd elvettem belőle 1 dl-t, a többit felforraltam,
majd elzártam a tüzet és belekevertem a vajat. 
Mikor újra langyos lett (ugye a hideg vaj lehűtötte) belekevertem a tojássárgáját.
Az elvett 1 dl- t tejszínes-tejet a lisztre öntöttem és belemorzsoltam az élesztőt,
egy kevés liszttel meghintettem (amit a kimértből vettem el). 
Megvártam míg felfut. 
Ekkor hozzáadtam a többi vajas folyadékot és összeállítottam a tésztát (keverőgép/spirál). 
Amint összeállt, pihentettem 5 percet, majd újra átdolgoztam a tésztát,
 majd újabb 5 perc múlva újra (kézzel). 
Cipót formáltam belőle, sütőpapíros tepsire tettem és betettem a sütőbe, hogy duplájára keljen.
(Belöttyintettem a sütőbe 1 dl vizet  -lehet lábasba is tenni-  és csak annyi időre bekapcsoltam, hogy 23-25 fok körül legyen a hőmérséklet. Ez kihagyható, ha a lakás hőmérséklete ennyi, illetve kihagyható, ha kelesztőtálban keleszti valaki. A magas páratartalom miatt nem kell olajozni, letakarni.)




 A tésztát a munkapultra borítottam, és 3 egyenlő részre osztottam.
A tésztabucikat egyenként 45 cm hosszú téglalappá nyújtottam és egyenként szorosan
feltekertem hosszában.
A három rúdból elkészítettem 3-as fonással a kalácsot.
A maradék tojásfehérjével lekentem és mandula szeletekkel megszórtam.
Visszatettem a párás sütőbe és vártam, hogy újra kelésnek induljon. 
Megelégedtem a 1 1/2 x-es nagysággal, ekkor bekapcsoltam a sütőt 200 fokra (légkeverés). 
A kalács a helyén maradt.**
 Bekapcsoltam a sütő óráját 30 percre.
Félidőben, a hőfokot 170 fokra mérsékeltem, és a piruló kalácsot egy sütőpapírral letakartam.
30 perc alatt készre sült, a sütőt elzártam, a kalácsot áttettem a sütőrácsra, a sütőajtót kéznyire kinyitottam így hagytam még 15 percet, végül az asztalon, rácson hagytam kihűlni.

Ezt az utolsó részt is lehet egyszerűbben csinálni, pont a saját sütőnkkel való tapasztalataink szerint, 
egy a lényeg: szépre sütni, a szépen megkelt kalácsunkat :)




*A bolti tej minőségét kívántam emelni a zsíros habtejszínnel.
**Nem melegítettem elő a sütőt, a kalács a sütőben volt, amikor bekapcsoltam. 
Írtam már, hogy igen jó tapasztalataim vannak a hideg sütőben való kezdéssel, a kelt tészták esetében (kenyér, kalács, kuglóf stb.). Amíg a sütő melegszik a tészta  még kel, szebben megtartja a formáját, majd mikorra felmelegszik a sütő, a tészta is "félig" megsül. Időt-energiát takarítok meg és a produktum sem látja kárát, csak előnyét :) Ha valaki bizonytalan, akkor a jól bevált gyakorlat szerint járjon el :)






19 megjegyzés:

  1. Ági, ez a kalács olyan gyönyörű. ...és belül... hmm... most annyira jólesne egy darabka egy pohár tejjel. :P
    Én is annyira szeretem Anyukám receptjeit, melyek ilyen besárgult, összegyűrt papírokon vannak, és a tinta már annyira halványan látszik, hogy alig lehet látni a receptet. Tudom, milyen sok emléket hoznak elő ezek a kis papírok is - nekem mindig eszembe jutnak a gyerekkori nagy sütések az ünnepek előtt.

    Szép hétvégét kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gabriella, köszönöm szépen :) Pont Rád is gondoltam a készítése alatt... milyen jó a régi recepteket elővenni. Remélem megadatik még, hogy sok-sok felkerüljön ide abból a sok százból, csak az a baj, hogy sokszor nem is tudom, az a recept milyen formájú sütit takar, aminek csak a hozzávalói vannak felírva. Hm.

      Nagyon szép és fiatal vagy az új képeden :)

      Törlés
    2. Ó és én is szép hétvégét kívánok!

      Törlés
  2. Gyönyörű kalács, tele emlékekkel, szerettel:) Az én anyukám is ilyen volt, nem mérte a hozzávalókat, csak úgy érzésre dagasztott. Na és a kézzel húzott hajszálvékony rétesei, mindig ámulattal néztük, olyan volt, mint egy terítő:) Amikor sütök vagy főzök valamit, amit ő is szokott, mindig jó érzés tölt el, úgy gondolom büszke lenne rám:) Nagyon kellemes hétvégét kívánok Nektek:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm kedves szavaid <3
      Tudom, hogy sokunknak volt ilyen Anyukája és tudom, hogy sokaknak, most is ilyen Anyukájuk van, Te biztosan közéjük tartozol.
      Biztos vagyok benne, hogy büszke (lenne) Rád, a Gyermekeid nem kevésbé azok :)
      Ölellek,
      én is szép hétvégét kívánok!

      Törlés
  3. Nagyon szép a kalácsod! Anyu sem mért soha semmit,és olyan rétest tudott nyújtani ami nem szakadt el!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, hogy elmondtad :)
      Ölelés Édesanyádnak.
      Szép hétvégét Neked!

      Törlés
  4. Gyönyörűséges! Én nagymamámat szoktam emlegetni. Imádtam vele sütni,főzni, fogtam az abrosz sarkait, amikor nem fért el a rétestészta nyújtás közben az asztalon. Már lezsibbadtak a kezeim olyan sokáig, de ő csak biztatott, hogy kibírom, tartsam még. No és ő szokta mindig azt mondani, hogy "úgy gondolomformán, hogy jó legyen a tészta".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Andrea, oly élethűen meséled, hogy látlak magam előtt, amint fogod az abrosz sarkait....:)
      "úgy gondolomformán, hogy jó legyen a tészta" de szép :) Köszönöm, hogy elmondtad.
      Ölellek,

      Törlés
  5. Mági! Gyönyörű ez a kalács! Egyszerű, mégis annyira az otthon melegét idézi, még ha csak a receptet is olvassa valaki. Nagyon jó, hogy máig tudsz meríteni abból, amit az anyukád hagyott rád! Bárcsak így lennének majd a mi gyerekeink!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Margaretta, igen, nagyon szerencsés vagyok, hálás vagyok, köszönettel tartozom.
      Biztos vagyok benne, hogy a Te Gyermekeid merítenek a Te szerető jóságodból és egyszer tovább fogják adni :)
      <3

      Törlés
  6. óóó drága Ági,ez a kalács egyszerűen gyönyörű!<3
    annyira kiragyogsz belőle..
    én is nagymamámtól tanultam az érzésre sütést,és igyekszem a lányoknak is ezt átadni(ha kelt tésztáról van szó,különösen fontos vigyázni a lelkére:))..
    ez a mandulával szórt kalács nekem minden édességnél többet ér..a kedvencem..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. óóó drága "Angel" köszönöm kedves szavaid :)
      Boldogok lehetnek a Lányaid és büszkék remek Édesanyjukra.
      A kelteknek (is) tényleg lelkük van, milyen jól megtudták egy-két szóval-mondattal fogalmazni az Édeseink :)
      <3

      Törlés
  7. Ez valami csodaszép. Egyszer kipróbálom.

    VálaszTörlés
  8. Kimaradt a mazsola (meg én vaniliás cukrot is teszek bele...)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves hé!

      Szépséges mazsolás kalácsos ünnepet kívánok!

      Törlés
  9. <3 Nagymamám "gondolomformán" tette bele a hozzávalókat. Egy ideig csak figyeltem, aztán tanulgatni kezdtem. A legfontosabb mindig az volt, hogy megfogjam a tésztát, érezzem, milyen az állaga, mennyire rugalmas. A halála egy éves évfordulóján összejött a család, és anyukám kérte, süssek keltrétest, amilyet csak Ő tudott. Éjszakákat nem aludtam, próbáltam felidézni a receptet, sikertelenül. Aztán fogtam a tőle örökölt tálat, amiben mindig dagasztott, és valahogy jött... Mintha irányította volna a kezem. És annyira ízlett mindenkinek a keltrétes, a legszebb dicséretet kaptam érte: "éppen olyan, mint a Mamié". Kell ennél több?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csipkerózsa <3
      Megkönnyeztem....
      Azt hiszem nem kell több, ez nagy dolog! Remek vagy!!!!

      Törlés