Follow by Email

2011. december 19., hétfő

Erre csörög a dió, erre meg a m......






Eljött az ideje, hogy a tavalyi dió lekerüljön a padlásról,
majd a karácsonyi süti hozzávalójaként betöltse sorsát.





Édesapám ( 87 éves ) örömmel vállalta, hogy megtöri.






Édesfiam pedig, örömmel vállalta, hogy néhány szemet ezüst papírba csomagol.

Mikor még kislány voltam, úgy tudtam a Jézuska és az Angyalok hozzák a Karácsonyfát. 
Szenteste szűk családi körben megvacsoráztunk és én a napi izgalomtól elfáradva lefeküdtem,
azon nyomban el is aludtam.
A Szüleim hazatérve az éjféli miséről, csengettyű szóval ébresztettek.
Picit csalódott voltam, hogy nem sikerült az idén sem meglesnem az Angyalokat, 
igaz a fa itt áll, de Ők már elmentek. 
(Nem emlékszem mikor derült ki számomra, hogy a szüleimnek van szerepük  a
" Karácsonyi varázslatban ".
A mi fánkon mindig volt szaloncukor, sport szelet, habcsók,  
mogyoró és pattogatott kukorica füzér, sok-sok csillogó dísz ( sajnos egy sincs meg ). 
Gyertyák, sok-sok igazi égő gyertya, égtek a csillagszórók és és fényes papírba csomagolt DIÓ.

Később, amikor már én is beavatott lettem, egész évben kisimítva eltettük a csoki papírt, 
hogy majd legyen mibe csomagolni a DIÓ-t.
Édesapám, egy kihegyezett gyufaszálat szúrt a DIÓ végébe, 
oda ahol egykor kapaszkodott  a fára. 
Becsomagolta a kisimított papírba, majd a két tenyere között meghengergette, 
hogy szépen rásimuljon, szalagot kötött a pálcikára és így akasztotta a faágára.


Így csinálta most a Fiam is, egész ügyesen.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése