Eljött az ideje, hogy a tavalyi dió lekerüljön a padlásról,
majd a karácsonyi süti hozzávalójaként betöltse sorsát.
Édesapám ( 87 éves ) örömmel vállalta, hogy megtöri.
Édesfiam pedig, örömmel vállalta, hogy néhány szemet ezüst papírba csomagol.
Mikor még kislány voltam, úgy tudtam a Jézuska és az Angyalok hozzák a Karácsonyfát.
Szenteste szűk családi körben megvacsoráztunk és én a napi izgalomtól elfáradva lefeküdtem,
azon nyomban el is aludtam.
A Szüleim hazatérve az éjféli miséről, csengettyű szóval ébresztettek.
Picit csalódott voltam, hogy nem sikerült az idén sem meglesnem az Angyalokat,
igaz a fa itt áll, de Ők már elmentek.
(Nem emlékszem mikor derült ki számomra, hogy a szüleimnek van szerepük a
" Karácsonyi varázslatban ".
A mi fánkon mindig volt szaloncukor, sport szelet, habcsók,
mogyoró és pattogatott kukorica füzér, sok-sok csillogó dísz ( sajnos egy sincs meg ).
Gyertyák, sok-sok igazi égő gyertya, égtek a csillagszórók és és fényes papírba csomagolt DIÓ.
Később, amikor már én is beavatott lettem, egész évben kisimítva eltettük a csoki papírt,
hogy majd legyen mibe csomagolni a DIÓ-t.
Édesapám, egy kihegyezett gyufaszálat szúrt a DIÓ végébe,
oda ahol egykor kapaszkodott a fára.
Becsomagolta a kisimított papírba, majd a két tenyere között meghengergette,
hogy szépen rásimuljon, szalagot kötött a pálcikára és így akasztotta a faágára.
Így csinálta most a Fiam is, egész ügyesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése