Bodzavirágos almadzsem (tartósítószer nélkül)

Ez az illatos dzsem nem télire készült, bár minden követelménynek megfelel,

 akár télen is csemegézhetnénk belőle. 

 A bodzavirág ízét, illatát nagyon szeretem, próbálom  többféleképpen felhasználni, 

ízesíteni vele, a szárításon kívül későbbre is eltenni belőle.

A zsugorodó héjú tavalyi alma pedig ott mosolygott a kosárban:
mikor kerül már felhasználásra(?)
Így született az ötlet, miért is ne fűszerezhetném a zamatos bodzavirággal.

A hozzávalók pontos mennyisége helyett az arányokra szeretném helyezni a hangsúlyt.

Megadom azért a mennyiségeket amiből én készítettem, ami természetesen változtatható.

Bodzavirágos almadzsem

Hozzávalók

2 kg alma (nettó)

2 db kezeletlen citromleve

2 dl víz

10 dkg cukor

10 + 10 ernyő (nagy) bodzavirág 

A szedés után a bodzavirágokat szétraktam egy tálcára, a kicsiny bogaraknak legyen esélyül elmenni.

(A virágokat nem szoktam lerázogatni, hisz akkor az értékes virágport is lerázom.)

Ezt követően (kb. 1 óra) kancsóba tettem és öntöttem rá 2 dl vizet.

Így hagytam egy éjjel ázni.

Üvegeket előkészítettem, a befőzés követelményeinek megfelelően.

(Alul részletesen.)

Reggel az almákat megtisztítottam, a magházuktól megfosztottam és apró darabokra vágtam.

Fazékba raktam, ráfacsartam a citromok levét (ujjaim között megszűrtem a magoktól).

Ráöntöttem a bodzavirágokról a vizet.

Rászórtam a cukrot, odatettem a fazekat a tűzre és hagytam hogy az alma puhára főjön.

Nem főztem sokáig, de ezt is lehet kedvünk szerint.

A forró gyümölcshöz adtam a száráról lecsipegetett másik 10 virágot.

(A szárát nem, csak a virágokat.)

Összekevertem és forrón üvegekbe raktam.

Az üveg alját néhányszor a tenyeremhez ütögettem, hogy lehetőség szerint ne maradjon benne levegő.

Kattanásig zártam a kupakkal és a dunsztos kosárba raktam kihűlni.

Aki régebben látogatja a blogom, tudja, hogy mindenben az egyszerűségre törekszem.
 Meggyőződésem, ez nemhogy nem válik a minőség rovására, hanem inkább emeli.
Minőség a mennyiséggel szemben <3

A saját kertemben, saját munkám gyümölcseként, az Égiek segítségével,
 sok gyümölcs, gyógynövény megterem.
Ezekből jut későbbre is, időnként barátoknak, másoknak.
Természetes, természetközeli életet élek: tanyán nőttem fel,
egy rövid városi lét után már 23 éve a visszaútra fordultam.
 Természetes, hogy próbálom a legtisztább formájukban megőrizni a növényvilág kincseit.
Könnyű dolgom van, mert van honnan táplálkoznom: láttam otthon, hogy csinálták a Szüleim.
Amit meg nem láttam, hát azt meg, megtanultam.

 Aszalok, szárítok, befőzök.
A kevesebb több alapon.
Nem teszek el sokat, inkább többféléből keveset. Nem fűszerezek túl,
nem főzöm túl, sokszor éppen csak a hőkezelés (tartósítás) miatt melegítem.
 Az üvegbe csak azt teszem bele, amit kivenni szeretnék, ami tudom, hogy az egészségem szolgálja.
Tehát, nem teszek bele tartósítószert.
Nálam a "tartósító-szer" az egészséges gyümölcs, zöldség, fűszer, a tiszta körülmények,
a légmentes lezárás és a hőkezelés. Az utóbbi száraz vagy nedves dunszt.
A célt tartva a szemem előtt, nem is olyan nehéz ez.

Általánosságban a befőzésről, régebbi írásból átemelve.

Előkészületek

1) Tisztára mosott üvegek, kupakok.

Szó szerint,  tisztára mosott! nem több és nem kevesebb. 

Tisztára mosott, az én értelmezésemben azt jelenti, hogy ragyog, nincs az üvegen semmi régi/maradék 

(papír sem), teljesen átlátszó, nem foltos/homályos. Ehhez nem kell más, csak áztatás, mosószeres, 

alapos (akár mechanikus) elmosás, többszörös öblítés, forró folyóvíz alatt, vagy ecetes vízben öblítés 

és egy fazék forróba mártás, vagy kifőzés, majd fejjel lefelé borítva kiszárítás. 

Az egészet kitehetjük a Napra felhasználásig, egy vékony gézzel, letakarva. 

A kupakok nehezebb téma: 

- lehet, hogy jó a régi, de akkor nagyon oda kell figyelni, hogy lekvárra ne kerüljön 

ecetes uborkás kupak, vagy, ami előbb még hagymás csalamádét zárt le.

- veszünk újat.

Mindkét esetben alapos elmosás után egy fazék vízben 10-15 percig rotyogtatom, 

majd egy tiszta konyharuhára borogatom és kiszárítom, vagy a Napra teszem.

 Eleve csak sérülésmentes/hibátlan kupakkal próbálkozzunk, 

mert a kupak fontos szerepet tölt be a tartósítószer nélküli befőzésben.

Nem mikrózom, nem sterilizálom.

Egy szó, mint száz: tiszta és kész!

2) Száraz dunszt

Egy nagy kosarat kibélelek takarókkal, több rétegben, sőt mintha kockát képeznék, 

kispárnákkal körbe rakom.

Beleterítek egy régi abroszt és így sorakoztatom bele a kész forró üvegeket. 

Ráhajtogatom ami kimaradt és a tetejére is kerül párna.

Ebben a fészekben hagyom kihűlni.

Amikor a dunsztból kiszedem, mindig meggyőződöm róla, 

hogy a kupak HOMORÚ! tehát nem púpos.

 Szeretetrehangoltan a Facebookon :)