Kislánykoromban a kamrapolcon,
befőttek és savanyúságok mellett sorakozott néhány üveg töpörtyű.
Persze nem mindig, csak a kb. karácsonytól tavaszig.
Előbb több üveg, majd ahogy ez lenni szokott, folyamatosan csökkent a számuk :)
Édesanyám disznóvágáskor "mentette el" későbbre.
A frissen sült tepertőt üvegbe rakta, majd a még folyékony zsírral feltöltötte az üveget.
A tetejére zsírpapírt borított, majd miután teljesen kihűlt tette a kamrába.
Később amikor terítékre került, az üveget meleg vízbe állította
-csak annyi időre míg a tartalma meglazult az üveg falánál-
majd a tartalmát lábasba borította.
A forró sparhelten az egészet felforrósította, átsütötte.
Héjában főt/sült krumplival és karikára szelt lilahagymával ettük.
Maradandó élményt hagyott bennem....az biztos.
Ezt az emlékem próbáltam átadni a Fiamnak,
amikor karácsonykor a frissen sült libatepertőből én is "töpörtyű befőttet" készítettem.
Mellesleg nem mindennapi ajándék lett belőle :)
Hozzávalók
bőrös libaháj
A libahájat alaposan megtisztítottam (csipesszel szoktam...), majd 2 x 2 cm-es darabokra metéltük.
Jeges vízben átmostam (így a zsír nem olvadt ki mosás közben).
Fazékba raktam (jóval nagyobba), majd hideg vizet öntöttem rá (kb. a háj mennyiségének 1/10-ét).
Időnként megkeverve hagytam, hogy a lassú tűzön felmelegedjen.
Mikortól a zsír elkezdett kiolvadni, erősebbre vettem a tüzet és kevergetve vártam,
hogy teljesen összetöpörödjön.
Fémszűrővel a töpörtyű kezdeményeket átmertem egy serpenyőbe,
amiben ropogós pirosra sütöttem.
A zsírt később (miután langyosra hűlt) átszűrtem és hagytam megdermedni.
A frissen sült töpörtyűből pár kicsi üvegbe rakosgattam,
majd a zsírjával feltöltöttem (langyosan dolgoztam vele) az üvegeket, figyelve hogy a levegőt teljesen kiszorítsam közüle.
Miután megdermedt (nem lesz olyan dermedt, mint a disznózsír*)
zsírpapírt simítottam a zsír tetejére, majd az üveg tetejét is rátettem.
S bár ez így akár egy évig is elállhatna, most nem ez volt a cél.
Hűtőbe tettem az ajándékozásig.
Írtam hozzá felhasználási javaslatot:
"Melegíts kevés vizet (nem kell, hogy forró legyen).
A meglazított tetejű üveget állítsd a vízbe pár percig (ne lepje el), addig, amíg kissé felolvad.
Az üveg tartalmát, borítsd serpenyőbe, majd süsd át az egészet (a serpenyőt időnként rázogatva).
Ha kész, pergesd meg sóval.
A "melegítő" vizet ne öntsd ki, hanem tegyél bele néhány apró szemű krumplit.
Ezt kevés sóval főzd puhára.
Egészségedre!"
Megjegyzés: a tepertőt csak fogyasztás előtt sózzuk!
*A bejegyzés írása közben kutakodtam a zsírok szilárdulásával kapcsolatban.
Két tanulmány felkeltette az érdeklődésem.
Nem mondom, hogy mindent értettem, de nem ártott meg biztos...:)
szappanozásaim során is hasznavehető :)
:)))isteni:)))
VálaszTörlésKatalin
Törlés:)
az értékes infókat külön megköszönöm
VálaszTörlésÖrömmel :)
TörlésÓ, ez nálunk is nagy kedvenc volt annak idején!
VálaszTörlésJó, hogy eszembe juttattad, még három libánk vár vágásra, igyekszem "befőzni" majd belőlük.
Csipkerózsa <3
TörlésÍgy más Boriban is mély nyomot hagy...
Fantasztikus!!!!! Ilyet nem hallottam még.Felénk csak úgy szárazon lett eltéve, zsírpapírba csomagolva.
VálaszTörlésIgazi konyhatündér volt anyukád.♥
Mamka <3
Törlésigen Édesanya tényleg csoda volt, az élet tanította :) mint sokakat, főleg akkoriban.
(Lásd lejjebb Anikó hozzászólását.)
Felétek biztosan elég volt a zsírpapírba csomagolás....
Ági ilyen a Dédiéknél is volt disznóvágás után, ő is ugyanígy mentette el későbbre a töpörtyű jó részét.
VálaszTörlés/az én nagymamám a háború alatt egy egész disznó darabolt húsát sütötte le a zsírjában, majd hatalmas bödönökbe letéve, a zsírral felöntve, kifagyasztva, többszörösen burkolva és kötözve zsákokban, a földbe ásták le a kertben, mert a ferihegyi repülőtér mellett éltek, többször vonult át rajtuk és felettük a front oda-vissza, hol a németek jöttek, hol az oroszok és vittek amit láttak, de ezeket nem találták, így mindig volt ennivalójuk, se a húsnak, se a zsírnak az égvilágon semmi baja nem lett, olyan finom volt, mintha előző nap készítette volna, annyiszor mesélte ezt a nagyikám/
Dédiék a töpörtyűt a következőképpen ették még, már amikor nem kenyérrel:
1/2 kg krumpli hámozva, kockázva, annyi sós vízben puhára főzve, ami ellepi, majd leszűrték, de a levét félretették, a krumplit megtörték, kevés levét hozzáöntötték, majd vissza a tűzre és annyi kanál liszttel elkeverték, amennyit felvett, puffogásig főzték, amíg sűrű, de nem kőkemény állagot kaptak, pont, mint a zalai dödölle is, na ezt az egész masszát egy jól bezsírozott serpenyőbe elterítették, kanállal ellapogatták és pirosra sütötték az alját, ezután tálra csúsztatták, tetejét meghintették a forró zsíros tepertővel és hagymakarikákkal /volt, hogy a hagymakarikákat lisztbe forgatva szintén megsütötték, mint a rostélyosnál ropogósra/ és cikkelyenként felvágva tálalták, nagyon laktató, nagyon finom, igazi téli étel, én még tejfölözni is szoktam a magamét, hogy könnyebb legyen a gyomromnak.
Krumplikása a neve a családban, meg a felvidéken is, ahol a mai napig így eszik:-))))
Ahogy öregszem egyre jobban szeretem:-)))
Egyúttal szeretnék Neked és Családodnak nagyon boldog Új Évet kívánni, jó egészséget, minden alakuljon úgy számotokra, ahogy csak azt szeretnétek, boldogságban, anyagi javakban és nem utolsósorban szeretetben:-))))
Szeretettel ölellek:-))))
Drága Anikó <3
TörlésImádom ahogy írsz, ahogy főzöl...olyan ízletesen, hogy Veled eszem mindig....Köszönöm.
Köszönöm ezt a csodás történetet, csorogtak a könnyeim, hihetetlen mit csináltak végig a Felmenőink és mennyire találékonyak voltak. (Édesanya is mesélt mit hova, hogyan dugtak el...)
A "krumplikását" elfogom készíteni a Családomnak, a dödöllét is nagyon szeretjük.
Köszönjük a jó kívánságokat, így van :) és Nektek is ugyanígy kívánjuk!
Nagy-nagy ölelés Neked <3
Nagyon köszönöm az aranyos szavaidat, és a jókívánságokat is:-))))Millió puszi és jövőre veled ugyanitt:-))))
TörlésAnikó <3
TörlésJövőre Veled :) ugyanitt, és Nálad!