Aranyos Ervin: Délibáb (részlet)
Smaragdzöld mezőn szétterül
aranyszíne a napnak,
pipacsok vörös bársonya
áldoz a pillanatnak.
Szél lebben, fennen gólya száll
tenger hullámú égen.
Nyárfák sudárja út tövén
táncol a kósza szélben.
Lebeg a lég, remegve lép,
hullámát szerte szórja.
Tükrén mereng a nagy világ,
- valóság másolója.
A róna mása visszanéz
tótágast áll a réten:
Az van itt lent, ami pihent
imént még fent az égen.
Lágy nyáresti szél
hozza felém a
tücsök ciripelését.....
Szép :)
VálaszTörlés<3
TörlésAnnyira gyönyörű,ahogy kukucskál kifelé a még gyűrött virág.:)Aztán kisimul...CSODA.
VálaszTörlésMammka, igen, teljesen megigézi az embert :)
Törlés