Szárítottam eleget, de ami még megadatik, nem hagyom veszendőbe menni.
A magaságyásban, a komolyabb fagyokig maradhatnak a gumók, semmi bajuk nem lesz,
meg a zöldjének sem.
meg a zöldjének sem.
Ennek kellett a gumója, így ezt a hatalmas csokrot, megmostam és megszárítottam.
Egy éjszaka szétterítve hagytam, az asztalra terített konyharuhán.
Másnap ollóval apróra vagdostam és amennyi a zöld súlya volt, ugyanannyi tengerisóval összekevertem.
Ragyogó tiszta üvegbe tömködtem.
A zellerzöldnek igen magas volt (máskor is az) a nedvességtartalma, -meg nem is mostanában
tervezem felhasználni- így nem csak a hűtőbe tettem, hanem kerestem neki helyet a fagyasztó fiókjainak egyikében.
Így tökéletes minőségben fogom majd megtalálni.
(Ha nem lett volna hely a fagyasztóban, akkor is több hétig eláll a sóban.)
(Ha nem lett volna hely a fagyasztóban, akkor is több hétig eláll a sóban.)
A zárt üvegben nem változik meg az íze, nem veszít illóolaj tartalmából,
sőt ha akarom a sót külön is hasznosíthatom, mint fűszersót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése