2013. december 9., hétfő

Kakaós desszertkenyér fügével és mandulával



Többféle kenyér recepttel tartozom.
- Tartozom egy Barátomnak, egy teljes kiőrlésű kenyérrel, amiben nincs élesztő.
- Tartozom egy másik barátomnak, ennek ellenkezőjével. Ő azt kérte tőlem, hogy olyan fehér kenyeret mutassak neki, ami a legkevesebb hozzávalóból, a legkevesebb eszköz igénybevételével,
a legkevesebb munkával készül, amit Ő, szerinte anti-konyhatündér is el tud készíteni.
Szerinte ilyen kenyér nincs, szerintem  van ilyen kenyér, viszont nincs anti-konyhatündér és
ezt be is bizonyítom neki (ha rajtam múlik). 
A kenyerét már megcsináltam....
- Végül tartoztam magamnak, hogy kétféle elképzelésem megvalósítsam.

Nos az egyiket pénteken elkészítettem, most megmutatom :)




Olyan kenyeret szerettem volna, aminek a tésztája lényeges pontokon, 
tehát alapjaiban nem tér el a normál kenyértől, de van amiből több van benne....:)
Friss élesztővel készítettem, vízzel, 1/3-a teljes kiőrlésű tönkölybúzalisztet, 2/3-a finomlisztet 
kevertem össze. Egészen picivel több nádcukrot és kevés vajat tettem a tésztába.
Amiben nagyon eltér: finom kakaópor teszi "látványossá".
A "látványosság" viszont az ízében is megjelenik, nem is akárhogyan. <3
A szeletelt mandula nem annyira feltűnő benne, bár pirítva sokkal jobban megmutatja magát.
 Az ajándékba kapott házi aszalt füge viszont, nagyon ott van. 


 


Így együtt tökéletes ízharmóniát nyújtanak,
pont ahogy elképzeltem. Nem mindennapi, felejthetetlen, ünnepi.
Ünnepi, ahogy ünnep minden nap, amikor együtt tudunk  -mi a Család-  reggelizni.




Kakaós desszertkenyér

Hozzávalók
200 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
350 g finomliszt + 2 ek
25 g kakaópor (cukrozatlan, holland)
1 tk só
30 g nádcukor
365 g víz
25 g friss élesztő
40 g teavaj
100 g aszalt füge (9-be vágtam egyet)
40 g szeletelt mandula


Tálba mértem a liszteket, a kakaóport, a sót, a cukrot és kezecskémmel
spirális mozdulattal megkevertem.
A közepébe mélyedést nyomtam, majd beleöntöttem a szobahőmérsékletű vizet,
 a puha vajat és belemorzsoltam a friss élesztőt. 
Ujjaimmal  -csak az élesztős folyadékos részt-   megkevertem (az előbbi iránnyal megegyezően, 
tehát ahogy az óra jár), egy kevés lisztet pöccintettem rá. 
Szeretem látni, ahogy a lisztréteg megrepedezik, amikor  az élesztő "felfut".
Akkor tudom, hogy eljött a következő lépés ideje (ez kb. 10 perc).
Összedolgoztam a tésztát.
Kedvem (időm, egyéb elfoglaltságom) szerint ezt vagy kézzel/fakanállal teszem, vagy a keverőgépem spiráljával. Beleborítottam és beledolgoztam a feldarabolt fügét és a szeletelt mandulát.
Amikor összeállt a tészta, akkor áttettem a munkalapra és letakartam 10 percig. 
10 perc elteltével újra megdolgoztam, ekkor még alaposan meggyúrtam. 
Ezt még 2 x megismételtem, szintén 10 perces pihenőket beiktatva.
Az utolsó alkalommal a cipócskámat letakartam és hagytam hogy közel duplájára keljen.
(Nem kell teljes duplájára, elég ha kb. 2/3-val nagyobb.)
Elkészítettem egy  (17-20 cm x 7 cm)   fém tálat, beleillesztettem egy sütőpapírt. 
A cipómat enyhén átdolgoztam (ekkor már nem nyomkodom agyon, csak kedvesen)
és a varrattal lefelé a sütőformába ültettem.
Megvártam még  -most már-  duplájára megkelt, majd betettem a hideg sütőbe,
amibe egy félpohár (kb. 1 dl) forró vizet löttyintettem.
A sütőbe a legfelső sínre egy üres vékony tepsit csúsztattam*, hogy a kenyerem teteje ne piruljon túl.
A sütőt bekapcsoltam 200 fokra, légkeverésre, az óráját pedig beállítottam 30 percre.
Várakozásomnak megfelelően ekkor még nem sült meg teljesen, így bent maradt még 15 percig,
de a sütőformából kivettem.
Végül rácson hagytam kihűlni.





- A sütési idő bizony eltérő lehet, hisz minden sütő más. 
A lényeg, hogy valamivel több idő kellett neki, hogy megsüljön, mint a "fehér" kenyérnek.
 Ugyanúgy az alját megkopogtatva tudunk meggyőződni róla, megsült-e.

- A hideg sütőben való sütés indításról már sokszor írtam.
(A sütőm már sokat látott, nem mai darab. Valami nem stimmelt vele, de szerelő sem jött rá az okra.
 Kenyeret viszont sütni kellett, így ezt találtam ki :)
Azóta így működünk, ma már nem is sütök máshogy kenyeret (ha rajtam múlik).
Amíg a sütő felmelegszik, a kenyér is  -közel-  megsül.
Rengeteg időt és energiát (pénzt is) megtakarítok ezzel a módszerrel.
A sütő aljába szoktam egy kis forró vizet belöttyinteni, de ha nem forró úgyis jó.
(Légkeveréssel sütök.)
A kenyérnek, péksüteménynek nem fontos duplájára kelni, elég ha csak megközelíti,
mert a sütés indítással még intenzíven növekszik.
- Nincsenek kőbe vésett szabályok. Minden liszt más. Más a páratartalom, más a hőmérséklet.
Attól is függ mennyire lágy, vagy kemény a tészta. Van benne zsiradék, nincs, stb.
Van ami több kelést is elbír, mint duplája, van ami addigra túlkel, mikorra eléri a dupláját.
Abban biztos vagyok, hogy egy kis gyakorlattal, már mindenki ráérez,
mikor mennyi levegő van a tésztában, mennyire kelt meg, mennyire nyúltak meg a sikérszálak.
Bízzunk magunkban és sikerülni fog.
Mindenki képes rá, hogy kenyeret süssön.
Mindenki <3
Te is <3


- * Általában sütőpapírral takarom le a kenyereim tetejét, így küszöbölöm ki, hogy túl piruljanak.
Abba a boltba ahová eljutok, az utóbbi két hétben csak egy extra minőségű (és árú) sütőpapírt kaptam. 
Csodálatos, de ebből sajnáltam még egyet elhasználni.
Így jutottam el a tepsis megoldásig.




Ez a kenyér remek, mint a többi, de igazán különleges a kakaótól. 
Bár ízében nem is a kakaó a főszereplő, hanem az édes füge.
Sós ízű kenyérben (tehát a tésztája nem édes), az édes füge.
Nagyon jó.
Csodás reggeli vagy vacsorakenyér.
 Többféle sajttal, mézzel, lekvárral, bazsalikommal, chilivel fogyasztottuk.
 Karácsonykor is sütök ilyesmi kenyeret, tetszeni fog a vendégeknek is, abban biztos vagyok.




A napokban Brigittánál is láttam desszertkenyeret :)








2 megjegyzés:

  1. Ó, fügét kell szereznem! Nagyon izgató recept. Már megint.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mazsolával vagy áfonyával esetleg szilvával, sárgabarackkal is eltudom képzelni :) akkor nem kell füge :) bár most karácsony előtt biztos lehet kapni :)

      Törlés