Csipkebogyó, húsos som

Csipkebogyó, Hecsedli.

Rengeteg információt ismerünk, találunk róla, én most nem erről szeretnék írni.

Minden évben szedünk, gyűjtünk, előfordul, hogy ezzel a céllal szervezünk családi túrát
pl. a Börzsönybe.
Persze csak annyit szedünk amennyire a családnak szüksége van 1-2 kg,
hisz nem a mennyiség a lényeg (hanem a minőség).
A legtöbb C-vitamint akkor tartalmazza amikor még kemény, 

még nem csípte meg a fagy, igaz ilyenkor még nem édes és krémes.
Az íze így is mennyei.

Hogyan használom?

- Mindig szárítok meg teának és kerül a téli teakeverékbe. 

Tudjuk, hogy a vitaminok megőrzése végett a teát áztatással készítjük.

- Készítek belőle ecetet, egyszerűen a megszurkált bogyót beáztatom alma vagy fehér borecetbe.
(A bejegyzés óta készült csipkebogyóból erjesztett ecet.)

Minél tovább érlelődnek együtt, annál aromásabb lesz az ecetünk.
Leszűrés után sötét üvegben tárolom.

- Lehet alkoholban áztatni, alkoholos kivonatot készíteni, sőt készülhet belőle ünnepi likőr.

<3

A vadon termett kincseinknek magas éteri energiájuk van, a természet ritmusa szerint termettek, 

érdemes testünk védelmi rendszerét, egészségünk támogatni velük.

 Az a vitamin, ásványianyag ami így jut be a szervezetünkben másképpen hasznosul.

Úgy gondolom a természet termelte gyógynövényeknek,
gyümölcsöknek a varázsa az Ősrezgésben rejlik, 

a Teljesség információt tartom hangsúlyosnak.

A félreértés végett jelzem, az is jó, hogy ha a herbáriában veszünk gyógynövényeket,
csak az más minőség. Olyan mint a multiban vásárolt paradicsom és a kertben szeretetünkkel nevelgetett közti különbség. 

Mind a kettőt paradicsomnak nevezzük, mindkettőnek van hatása, vitamin tartalma,
akár még íze is, de aki már nevelgetett saját paradicsomot, az érzi és tudja miről beszélek. 

Egyszerűen fogjuk a tenyerünkbe mindkettőt és hangolódjunk rá a rezgésre.

Akkor még nem is írtam a családunkkal együtt töltött időről, a mozgásról, 

a jó levegőről és a tüskék okozta sebekről.

Som

A túra során találtunk egy maréknyit amit azonnal el is csipegettünk. 

Kevésbé közismert és meg kell jegyezni ritkábban is bukkan fel utunk során, 

a hosszúkás piros terméssel borított cserje.

Vele kapcsolatban egy kincset szeretnék megosztani, amit egyik piaci utam során leltem.

Hideg eljárással készített somlekvár. A kedves néni még őrzi a régi tudást.

A somot kimagozzák, ledarálják, összekeverik cukorral ( mennyiség ízlés függő ) és addig kevergetik szabad levegőn amíg besűrűsödik. Ez akár sok idő lehet (több nap, akár hét!) viszont más feladat nincs vele, szépen üvegbe rakják, a teteje bebőrösödik és mehet a kamrapolcra.

 Tehát nem főzik, nem pasztörizálják, nincs benne tartósítószer és mégsem romlik el! 

Az állaga olyan mint a birslekvárnak, szemcsés, sűrű. 

Megjegyzés 2014.

- Az eltelt időben elkészült a saját erjesztet ecet csipkebogyóból.
Pont ugyanúgy érdemes kísérletezni, mint ha almaecetet készítenénk.
- Készült mézes finomság és lekvár csipkebogyóból.
Javaslom a tartalomjegyzéket böngészni a leírások után.
http://szeretetrehangoltan.blogspot.hu/2014/07/tartalomjegyzek-20140707_9.html