Metszés...kovászos zsömlék...képekben

Tegnap elkezdtem a metszést. 

A levendulák és zsályák visszavágásával indítottam.

Amikor még nem indul meg a nedvkeringés a növényekben, könnyebben "fog" az ollóm.

Később már egyre mélyülő fájdalom társul hozzá, nem csak  a növényekben, hanem bennem is. 

Ez pedig senkinek sem jó...

Minden évben nagy rákészülés előzi meg, leginkább lélekben.

Tudom, hogy eljön az ideje, van időm hangolódni és engedélyt kérni.

Igen, engedélyt kérni.

Engedélyt és támogatást.

Így könnyebb a lelkemnek és ez jó a növényeknek, együtt működve eredményesebbek lehetünk.

Bízva a megérzésben, remélem, hogy pont ott nyisszantok ahol kell.

Ha pont ott nyisszantok ahol kell, akkor örülünk...örülök és az örömömnek örül a növényvilág...

Lehet, hogy mindez önámítás, elismerem.

Szívem szerint szeretnék nem metszeni, mindent hagyni a maga természetességében,

 a növényeket burjánzani, az állatokat szabadon....

de itt és most élek. Itt és most, pedig másról szól...

( A lemetszett ágak csúcsait nem aprítottam a komposztra, hanem egy kosárba gyűjtöttem.

Hajöblítőt készítek belőle.

Bár a gyógyhatása ilyenkor februárban még gyengébb.

A zsályás hajmosószappanhoz és a hennázott hajamhoz tökéletes lesz.

A képeken: pont 1/2 éve készült kézművesszappanjaim.)

*

Miközben kint metszettem, bent keltek a kovászos zsömlék.

Kovászos zsömlék, amik magukban hordozzák, a tavaly januári "energiákat".

Megmagyarázom.

Tavaly januárban   -egy családi esemény miatt-   fájdalmasan szomorú voltam.

Hazajöttem és nem találtam a helyem. 

Volt már ilyen máskor is, tudom mi a gyógyír.

Alkotás. 

Valamit létre kell hoznom...vagy a kertben a növényekkel foglalatoskodom, 

vagy valami "új" dolgot csinálok.

2014. január 11-én kovászt kevertem. 

Lépésről-lépésre szerettem volna mindent dokumentálni, blogra írni.

A gondolataimat a kovászról, az érzéseimet a kovásszal kapcsolatban és 

az egész menetét, a gyakorlati részét.

Azóta sem írtam meg, az oka pont az, amiért az előző években nem írtam meg...

Egyszer talán eljön az ideje.

Szóval  -azaz képekkel-  kovászos zsömlék, amihez a kovászt tavaly januárban kevertem be.

Persze nem ez az első amit sütöttem vele, de amikor kivettem a kovászból,

 akkor liszt és víz formájában visszapótoltam.

Nincs recept, mert nem mértem. 

Amikor nem tervezem feljegyezni, akkor nem mérek.

Nem terveztem. 

Kivettem a forró sütőből az illatos zsömléket és a konyhapultra tettem.

A Nap akkor kezdett lebukni.

Átjárt az öröm...

Szép napot!

   Szeretetrehangoltan a Facebookon :)