2013. augusztus 5., hétfő

Fokhagymás házi "sajt", a trappista jellegű



A bejegyzés 1. része itt olvasható:
Ahol leírtam, milyen út vezetett ennek a sajt típusnak az elkészítéséhez, illetve leírtam az első változatot, amiből én kihagytam a tojást.


 


Most következik a tojás hozzáadásával készült változat.
Natúr, fokhagymás, zöldborsos ízesítéssel készítettem. Illetve még valamilyen fűszerrel,
de az a legnagyobb meglepetésemre fotózás előtt teljesen elfogyott, így most nem árulom el,
 hanem a közeljövőben újra elkészítem.

 
...a zöldborsos...

Ezt is bolti tejből készítettem, előzőekben leírtam miért.
  Most is a 21 napos lejáratú (nem tartós) tejet használtam hozzá, a s... saját márkáját.
A túró is bolti (szerintem ehhez nagyon megfelel) szintén a s... saját márkás 500 g-ost választottam.
(A s..., nincs semmilyen üzleti kapcsolatom, csupán közel van egy boltjuk az otthonomhoz, 
így ha valami kell, hát oda megyek.) 
A tojás házi, a vaj 82 % zsírtartalmú teavaj.




Fokhagymás házi "sajt"

Hozzávalók
1 liter 2,8 %-os tej
500 g túró
60 g teavaj 
1 db tojás
1 mk szódabikarbóna
1 tk tengerisó
1 gerezd reszelt fokhagyma
1 tk zöldbors (natúr lében)

A tejet a lábasba öntöttem, a túrót is (a tejbe) és összekevertem.
Felforraltam, majd elzártam a tüzet és 20 percet így hagytam 
(eddigi sajtkészítési tapasztalataimból indultam ki).
Így volt ideje a "fehérjének" teljesen kicsapódni,  -a savó színéből következtethetünk rá-  
szép sárgás, "átlátszó" savó maradt a leöntés után.


...alakul...

 A következő lépésként a sűrű szövésű szűrön szétválasztottam őket (leszűrtem).
A töretet egy másik tiszta lábosba tettem (jobb ha nem tapadósat választunk). 
(A savót kihűtöttem és megittuk.) 
Hozzáadtam a vajat, a sót és a szódabikarbónát és a tojást. 
Közepes hőfokon, állandó kevergetés mellett, ~10 percig főztem, mint a tojás nélküli változatot. 
Ekkor már nyúlóssá vált, egyben volt a massza, elvált az edény falától.
Négyfelé osztottam, egy natúr maradt, a többiekhez hozzákevertem a fűszereket.
Kicsi tálakba kanalaztam és a kanállal lenyomkodtam, tömörítettem.
Amikor kihűlt, kiborítottam és a konyhapulton hagytam megszikkadni (24 fok), 
kb. 3 órán át, közben megfordítottam.
Későbbiekben becsomagolva a hűtőben tároltam.


 


Eddigi tapasztalatok
- Mindkettő, a tojás nélküli és tojással készült változat is működik, csak ízlés dolga, 
hogy melyiket választjuk, esetleg a célunk
(mire, hogyan szeretnénk felhasználni, hogyan szeretnénk fűszerezni).

- A sajttészta "krémessége" nagyban függ a túró krémességén/szemcsésségén, 
de ez a sajt élvezhetőségén nem változtat.
Amennyiben keményebb szemcsés (gurulós) a túrónk, akkor számítsunk rá, hogy a sajt is "darabosabb" lesz. Hagyhatjuk így, vagy törjük át a túrót. Én az egyik esetben botmixerrel  megdolgoztam, 
miután a a tejbe öntöttem. Eleve választhatunk levelesebb/krémesebb túrót, 
ekkor a házit vagy a bolti 250 g-os kiszerelésűt ajánlom (kipróbáltam). Mindenhogy jó.
Ezeken a képeken látszik: ha szemcsés a túró, és így is hagyjuk a túrót, akkor a sajtunk "darabosabb",
 de ebben az esetben sem morzsálódik.
- A tojás nélkülit serpenyőben sütésnek vetettem alá, a tojással készültnek a reszelővel kellett megbirkózni. Mindketten vették az akadályt, de a sült  -tojás nélküli- , 
elegánsabb megjelenése érdekében kiötlöttem valamit...
 Az ötletem alapján már elkészítettem, hamarosan megmutatom.
- Közben készítettem újra tojás nélkül, reszeltem ezt is, nagyon jól reszelhető,
készítettem belőle sajtos grízgombócot, nagyon finom lett.

- Eddig 4 x készítettem, minden esetben bolti tejből, az utóbbiak esetében 2,8 %-os zsírtartalmú.
Készítettem az említett 500 g-os bolti túróval és 250 g-os papírba csomagolt téglalap alakú túróval.
Az utóbbival egyneműbb -nem szemcsés-  sajtom lett.
- Amikor a tejet és túrót összekeverem, akkor azt javasolták tegyük ezt hidegen, majd forraljuk fel: 
ekkor végig kevergetni kell, tehát ott kell állni mellette.
Kipróbáltam úgyis, hogy a  tejet felforraltam, a forró tejjel kevertem össze a túrót, így rövidebb ideig kellett mellette állnom. Nekem ez szimpatikusabb :)

- Amikor a 2. fázisban,  -már a vajjal, sóval, szódabikarbónával- főzöm, nos akkor az idő rövidíthető a hő nagyságával fordítottan: nagyobb hőn kevesebb idő alatt összeáll a "tészta", így az időt (~10 perc) csak tájékoztató jelleggel jegyzem meg.

- Ezek a sajtok egy hét elteltével sem mutattak minőségi romlást, azaz nem lett bukéjuk
 (többet nem vártunk :), még más friss sajt nem bír ki ennyi időt.
- Könnyen elkészíthetők, mindenféle előgyakorlat nélkül, szinte kockázat nélkül produkálhatók.
(Kaptam egy visszajelzést, hogy a vajat nem vette föl a töret, ennek sajnos nem tudhatom pontosan mi lehet az oka, arra gondolok, valamiért túlhevült.)
"Bolti tejből" is "működik", így aki nem jut házi tejhez, az is bevetheti tündéri képességeit és
elkápráztathatja a családját, barátait, a saját kreálmányaival.
További tapasztalataim (és akár azokét akik megosztják velem) ide gyűjtöm.


 





 

2013.08.06.
Lemaradt a "reszelt" fotó, íme :)





2013. augusztus 4., vasárnap

Fehér tönkölykenyér



 Amikor jó szaftos lecsót (vagy más szaftosat) készítek, 
-amit olyan jól esik kimártogatni-   akkor a Családom, az ilyen kenyeret igényli.




Alaprecept, amit egyszerű elkészíteni. 
Finomra őrölt tönkölybúzalisztből készítem, de a búzalisztből is ugyanígy működik.


 

Fehér tönkölykenyér a lecsóhoz




Hozzávalók
200 gr finomra őrölt tönkölybúzaliszt (finomliszttel helyettesíthető)
25 gr friss élesztő
200 gr víz (langyos)
1 tk méz vagy cukor
+
350 gr finomra őrölt tönkölybúzaliszt (finomliszttel helyettesíthető)
120 gr víz
1 púpos tk só
1 nagy ek olaj (vagy két kisebb)

A keverőtálba szitáltam a 200 gr lisztet, a kezemmel (át)kevergetve megszeretgettem. 
Így egymásra hangolódunk :)
A lisztre öntöttem a vizet, belecsorgattam a mézet és belemorzsoltam az élesztőt. 
Fakanállal összekevertem.
A tálat egy tányérral lefedtem és meleg helyre tettem, hogy felhabosodjon.
(Most nyáron, kiviszem a teraszra, mert a házban sokkal hűvösebb van.)

Hozzáadtam a többi hozzávalót és a keverőgép spiráljával összekevertem.
Pihentettem 15 percet, majd átgyúrtam.
Megformáztam, sütőpapírral borított tepsire ültettem, 
majd nedves konyharuhával letakarva duplájára hagytam kelni. 
(Nem fontos, hogy pont duplája legyen, mert a sütőben a melegítés alatt tovább fog kelni.)
A nem előmelegített (hideg) sütőbe tettem és a sütőt bekapcsoltam 200 fokra. 30 perc alatt megsült.
Ekkor áttettem egy rácsra, lepermeteztem vízzel (virágpermetező) és így hagytam kihűlni.


 


Megjegyzés
Minden sütő más, másképpen süt, nem lehet egy kalap alá venni  a gáz és villanysütőt.
A fent jelzett sütési idő irányadó, mindenkinek a saját tapasztalatát kell megszerezni. 
Legyen résen, legyen jelen amikor süt (főleg amíg kiismeri a sütőjét). 
A péksütemények, kenyerek akkor jók, amikor az aljukat (gyakorlat után akár a tetejüket :) 
megkopogtatva, kongó hanggal válaszolnak.
A hideg sütőben való sütés indítással (kenyér, péksütemény esetén alkalmazom) kapcsolatban az én jó tapasztalataim, már sokak jó tapasztalata megerősíti, sok visszajelzést kaptam. 
Nem mindegy ebben a melegben (meg egyébként sem), hogy mennyi ideig fűt a sütő.
Bár az én kenyereim, péksüteményeim nem nyernének szépségverseny, számos ponton, pontot sem kapnának a "tökéletes kenyér" versenyben, de minden esetben finomak :)









 
 

Üdvözlet "Piroska"-nak




Piroska, köszönöm, hogy itt vagy :)



Üdvözlet "Erzsébet"-nek



Kedves Erzsébet, örömmel üdvözöllek!
Köszönöm.



2013. augusztus 2., péntek

Zsályás vajas gömbcukkini



Gyönyörű gömbcukkinikhez jutottam, töltve terveztem elkészíteni. 
A Fiam elutazott, a mennyiség sok lett volna kettőnknek, így más dolgokat készítettem belőle. 
Többek között egyszerűen megsütöttem vaj és olívaolaj keverékén, amibe előtte 
(meg közben) hatalmas zsályalevelek sültek.


 


Ez az a momentum, amiért feljegyzem ide.
A friss zsályalevelek olyan ízt adtak a cukkininek, hogy felcserélődött a szereposztás: 
a főszerepet átvette a zsálya és a hátteret a cukkini biztosította.
Bulgurral és marinált kápia paprikával tálaltam.




Zsályás gömbcukkini

Hozzávalók
3 db kisebb gömbcukkini
3 db "nagy" zsályalevél*
2 ek vaj
2 ek olívaolaj
tengerisó
frissen őrölt bors

A cukkiniket tisztítottam, végüket levágtam és cikkelyekre metéltem.
A vajat és olajat összemelegítettem és a zsályaleveleket beledobtam, majd amikor sercegtek, 
akkor a cukkini szeleteket. A zsályaleveleket a cukkinik tetejére "kevertem", nehogy megégjen.
Pár perc és készen is volt, hisz mi úgy szeretjük a cukkinit, ha még belül roppanós.




*Ez a zsálya egy nagy levelű fajta, de nem azonos a Brazil (vagy Mexikói) óriás zsályával.
Amennyiben nem lenne ilyen különleges zsályám, akkor másféle zsályát választanék, 
de akkor többet tennék, nem csak 3 levelet.



...Ezen a képen nem a zsályát "kell" nézni. Ma Ő is "zsályában utazik" azaz alszik :)....





2013. augusztus 1., csütörtök

Chilis paradicsomlekvár (sós) tartósítószer nélkül



Tavaly felkerült a blogra a paradicsomlé, ahogyan készítem. 
Természetesen tartósítószer nélkül, egyszerűen.  
Szintén írtam az édes paradicsomdzsemről.
 Később pedig a zöldparadicsom lekvárról.

Az idén, egy-két öntetet, szószt, krémet szeretnék megosztani, aminek paradicsom az alapja,
illetve más paradicsomos finomságot.




Elsőként ezt a csípős-chilis paradicsomlekvárt, ami a lekvárok sós változata.
Természetesen tartósítószer nélkül :)





Chilis paradicsomlekvár

Hozzávalók
paradicsom
tengerisó
frissen őrölt bors
friss chili

(Ez most 2 kg paradicsomból -nettó- és 5 db chiliből -a jó fajtából-  :) készült.)

 Egy fazékba vizet forraltam, a paradicsomok tetejét keresztirányban bemetszettem
és egyszerre 5-6 darabot a vízbe dobtam, így 2-3 perc alatt fellazult a héja,
majd szinte egyetlen mozdulattal kibújtattam a paradicsomokat a kabátjukból.
( Vigyázat nagyon forró, a "kesztyűskéz" vagy villa használata megoldást jelenthet.)
 A végüket kimetszettem és néhány darabba vágtam őket.
A legnagyobb szűrőbe (tésztaszűrő) gyűjtöttem, amit egy fazékra illesztettem.
A paradicsomból a lé nagy részét hagytam kicsöpögni (közben néhányszor rá is nyomtam a kezemmel),
ami által lerövidült az így sem kevés főzési idő.
A lét nyersen megittuk, a paradicsomhúst pedig (maggal együtt) oda tettem főni.
A chiliket a száruktól megfosztottam, majd feldaraboltam.
A paradicsomhoz adtam, megszórtam sóval és kevés borsot is tekertem rá.
Lekvár sűrűségűre főztem, előbb ritkán, később igen sűrűn kevergetve.
A forró lekvárt 1 dl-es üvegekbe töltöttem, majd a tökéletesen illeszkedő  kupakkal lezártam,
fejre állítottam őket, majd beraktam a száraz dunsztba, hogy ott hűljenek ki.
Egyáltalán nem fontos dunsztba rakni, elég ha fejtetőre állítva hagyjuk kihűlni.
Viszont mindig ellenőrizzük miután kihűlt, hogy jól zár-e a kupak.
Felbontás után hűtőben tároljuk!
Bizony ez a lekvár nem hipp-hopp készült el, de megérte.....





 Megjegyzés
Érdemes édes fajta paradicsomot választani, inkább olyat, ami húsos és nem léparadicsom.
Amennyiben szükségét érezzük, akkor kevés cukorral harmonizálhatjuk az ízét. 
Az én paradicsomom édes volt, így nem kellett "javítani".
Friss chili helyett, tehetünk szárítottat, ha nincs, vagy nem jutunk hozzá a frisshez.
Természetesen betartottam a tisztaság általam írt szabályait :)




Előkészületek
1) Tisztára mosott üvegek, kupakok.
Szó szerint,  tisztára mosott! nem több és nem kevesebb. 
Tisztára mosott, az én értelmezésemben azt jelenti, hogy ragyog, nincs az üvegen semmi régi/maradék 
(papír sem), teljesen átlátszó, nem foltos/homályos. Ehhez nem kell más, csak áztatás, mosószeres, alapos (akár mechanikus) elmosás, többszörös öblítés, forró folyóvíz alatt, vagy ecetes vízben öblítés és egy fazék forróba mártás, vagy kifőzés, majd fejjel lefelé borítva kiszárítás. 
Az egészet kitehetjük a Napra felhasználásig, egy vékony gézzel, nylonnal letakarva. 
A kupakok nehezebb téma: 
- lehet, hogy jó a régi, de akkor nagyon oda kell figyelni, hogy lekvárra ne kerüljön 
ecetes uborkás kupak, vagy, ami előbb még hagymás csalamádét zárt le.
- veszünk újat, ha kapunk :)
Mindkét esetben alapos elmosás után egy fazék vízben 10-15 percig rotyogtatom, majd egy tiszta konyharuhára borogatom és kiszárítom, vagy a Napra teszem.
 Eleve csak sérülésmentes/hibátlan kupakkal próbálkozzunk, mert a kupak fontos szerepet tölt be
 a tartósítószer mentes befőzésben.
Nem mikrózom, nem sterilizálom.
Egy szó, mint száz: tiszta és kész!

2) A paradicsom
- Amennyiben tehetjük kezeletlen nem permetezett gyümölcsöt főzzünk be, ha a sajátunk, 
akkor könnyebb dolgunk van, ha vesszük, akkor tudom, hogy ez szinte lehetetlen.
(Keressük az idősebbeket a piacon, akiknek nincs sok árujuk. Sok idős ember nem a "meggazdagodás" reményében termel, hanem a megélhetésért. Ők nem biztos, hogy tudnak áldozni permetező szerekre, 
sőt lehet, hogy már nem is akarnak, hisz rájöttek, a vegyszer nem jó dolog és nincs is rá szükség.)
- Csak az egészséges gyümölcsöt tegyük el télire. Ez alatt azt értem, hogy a penészes, rothadásnak indult, nem egészséges, azt nem,  de az ami leesett és megütődött az nem rossz.
- Alaposan, többször cserélt vízben mossuk meg, vagy ha tehetjük folyóvíz alatt. 
(A folyó vizet is felfoghatjuk a mosás után, akinek kertje van az összegyűjtheti és felhasználhatja öntözéshez.)

3) Száraz dunszt
Egy nagy kosarat kibélelek takarókkal, több rétegben, sőt mintha kockát képeznék, 
kispárnákkal körbe rakom.
Beleterítek egy régi abroszt és így sorakoztatom bele a kész forró üvegeket. 
Ráhajtogatom ami kimaradt és a tetejére is kerül párna.
Ebben a fészekben hagyom kihűlni.




Mihez ajánlom fogyasztani?
Mindenhez, amit eltudunk képzelni egy csípős, csodás paradicsomízzel.
Kenhetjük kenyérre vagy tortillára, tehetjük pitába, tálalhatjuk a grillezett, sült zöldségeink mellé,
vagy a hús szeletekhez.




A napokban Lottinál is láttam paradicsomlekvárt :)




Üdvözlet "zolifeher"-nek




Köszönöm a látogatást!