Follow by Email

2015. október 16., péntek

Kiss Jenő: Ősz béke








Kiss Jenő: Ősz béke
 
"Lassan megérik minden,
a dolgok furcsa félelme eloszlik,
közelebb jönnek az időben,
mely lágy és aranyló, mint a jó mosoly.
Íme,
sündisznó-bőréből kifordul
a fényes gesztenye,
a mogyoró kitárja csipke-burkát,
s különös pagodáiból
előtolong a mák.
Az eszes dió, 
mely csupa agytekervény,
Diogenészként dugja ki öreg
s gyér hajszálakból csapzott koponyáját
fakó-zöld hordájából.
S ha! zörget a paszuly,
kilépne már a túlzsúfolt hüvelyből,
amit kívülről zárt rá, s úgy felejtett
a messze távozott nyár...

A bizalomgerjesztő, kedves ég
kikattint minden
elzárkózást,
a külsőről bebizonyosodik:
nem ő a lényeg,
s kiderül,
hogy mennyi derű zsúfolódhat össze
a csendbe, min elárad a verőfény.
Az ágak karzatáról
lemosolyog az alma,
a körtefák megrázzák
nyeles csengőiket,
és a kigyűlt világ 
megnyugodott és önmagává érett
arca előtt
elmondja lelkes, szép beszédét
a béke."













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése