Útszéli szilva, amely nem kell senkinek....azaz, nekem nagyon is kell.
Hihetetlen szilva íz. Édes, az természetes, de az aromája, leírhatatlan.
Minden este 1 órát sétálok a Kutyámmal. "Sötétben", azaz, éjszakai világosságban.
Ő szimatol, legalább 7-8 km-t futkározik, a róka valahol a környékünkön, én az Eget kémlelem.
A lábam már jól ismeri az utat, a tudatom is az útszélét, tudom mi hol van, hol mi terem.
Leszakítok egy-egy virágot, -most Ligetszépe virágot, este/ éjjel nyílik-
vagy eszegetek abból ami éppen terem.
Szerencsére, tavasztól, szinte tél végéig, mindig van valami.
No nem azért mert nekem folyamatosan ennem kell, hanem mert az "útszéle"* csodákat nevelget.
Amikor lecsípjük, levesszük, akkor a legnagyobb az élet benne és azt is tudjuk, hogy amit a természet magától ad, az igen különleges ajándék....Tele van létfontosságú "anyagokkal", ott nő ahol megfelelő körülmények vannak számára, ahová teremtetett. Hihetetlen ellenállóvá vált, hisz talpon kellett maradnia.
Jó esetben nem került rá permet, vegyszer, nem avatkozott be ember a fejlődésébe.
Senki nem aggódott érte. Ezek következtében magas a rezgése!
Ezt a magas rezgést magunkba víve, természetesen a magunk rezgését is emeljük.
Ez az úton-útfélén való eszegetés, már a szertartásommá vált.
Most éppen a szilva. Minden este eszem belőle amennyi jól esik. Kedden, teleraktam a zsebeimet is.
Nem kellett hozzá sok idő, hisz rengeteg van az ágakon és nekem meg nem volt sokra szükségem.
Csak amennyi a két zsebemben elfért. Itthon kipakoltam egy kis tálkába, majd később 5 db 3 dl-es üvegbe. Tettem hozzá 1-2 szilvamag nagyságú fahéj darabkát, 3 db szegfűszeget és egy teáskanál cukrot.
Mindezt már a Fiam igényéhez igazítottam. Nekem csak "úgy" is jó lenne, de így is jó.
Szilvabefőtt
Hozzávalók
szilva
fahéj
szegfűszeg
(nád)cukor
A szilvákat alaposan megmostam (az útszélén nem, ott csak "úgy" ettem).
Üvegbe pakoltam (magostól).
Ráraktam a fűszereket és az üveg válláig (ahol keskenyedik), töltöttem rá vizet.
Lezártam a kifőzött csavaros kupakokkal.
Egy 5 literes fazékba tettem 2 réteg papírtörölközőt.
Rápakoltam a lezárt üvegeket és pont addig töltöttem vízzel, ameddig az üvegekben volt.
A fazékra rátettem a fedőt, alámelegítettem és addig forraltam amíg láthatóan már az üvegben is gyöngyözött, ez forrástól számítva 10 perc, de ugye ez, az üveg nagyságától függ.
Elzártam és hagytam, hogy így hűljön ki.
Másnap kiszedtem a vízből, megtörölgettem az üvegeket (vigyázva! ilyenkor már nem borítom fel,
nem fordítom oldalra...) címkéztem, és lekötöttem egy szép papírral a tetejét.
Mehet a kamrapolcra.
Tehát nincs benne tartósítószer! nekem nem kell.
Egy kedves olvasó, aki szakember, írta nekem a következőt:
"Élelmiszermérnökként dolgozom, ezért eddig
sem tettem semmibe tartósítószert.
Sajnos az elnevezés miatt,
"tartósítóipar" sokan tévesen gondolják, hogy ez csakis tartósítószerrel
történhet, pedig mindig mindenkinek mondom,
hogy a hőkezelés (főzés), illetve a higiéniának köszönhetjük a tartósítást."
Persze aki fél, hogy mi lesz, aki még nem meri, az tegyen, mert a tartósítószer kevesebbet árt, mint a fél-elem.
Legyen magához türelmes, mindennek eljön az ideje.
Megjegyzés
- Érdemes azonos nagyságú üvegeket választani, amennyiben nedves dunsztot, pasztőrözést választunk.
- Természetesen, nem lehet elégszer elmondani, hogy csak tisztára mosott,
forró vízzel kiöblített üvegekbe tegyünk el.
- Tisztára mosott, forró vízzel kiöblített, vagy kifőzött kupakokkal zárjuk le.
Az idén többnyire lecserélem a régi kupakokat, így az újakat mindig kifőzöm: 10 percig forralom.
Olyannal zárjuk le, ami ténylegesen lezárja: úgy ellenőrzöm, hogy rövid ideig (1-2 perc) fejre állítom a megtöltött/lezárt üveget, majd folytatom a művelet sort.
- Megfelelő hőnek tegyük ki.
1) Felforraljuk és forrón üvegekbe töltjük, lezárjuk és fejre borítjuk 5-10 percig. Majd vissza és így hűl ki. Ebben az esetben csavaros kupakot vagy csatos (gumigyűrűs) üveget válasszunk.
2 ) Felforraljuk és forrón üvegekbe töltjük, lezárjuk és rögtön száraz dunsztba "csomagoljuk".
A száraz dunsztban hűl ki.
Ekkor celofános lekötés is megfelelő (a két réteg celofán közé nem szükséges tartósítószer).
3 ) Üvegekbe pakoljuk, lezárjuk és nedves dunsztoljuk, majd ebben hűl ki.
Most a szilva esetében ezt alkalmaztam.
* Az út az én esetemben szántóföldek között vezet. Jó esetben kipufogógáz nem, csak por érte.
Közlekedési útvonal melletti fáról nem ajánlatos szedni.
"Útszéli" szilvával készült ez a kenyérlepény:
Amennyiben más sem megy el mellette és nem csak nyersen eszi, hanem készít belőle,
nos örömmel fogadjuk az ötleteket. Köszönjük.
(Láttam egyik kedves ismerősömnél sok finomságot, de most nem találom ki volt az...
ha esetleg olvasol, kérlek linkeld ide :) Köszönöm.)
