2013. április 2., kedd

Ünnepi meglepetés



Egy macska, egy madárfióka és egy kávé. Hogy mi közük egymáshoz, rögtön kiderül.

A Macska, a három macskánk közül, a mama, akit egy lakatlan területen, a közlekedési út szélén, 
pár hetes nagyságában találtunk. Nem most volt, már több mint 8 éve. 

Csodálatos macsek, igazi szeretetgombóc, hihetetlen egyéniség, gyönyörű napokat éltünk, 
élünk meg együtt, mindig kész a meglepetésre.
A macsek a reggeli sétáról egy pici cinegével érkezett. 
A madárkát, mint máskor is, készségesen adta át a Fiamnak. 
Hamar kiderült, hogy a madárka, természetesen épségben, sérülés nélkül érkezett a cica szájában, 
de nem tud repülni. Nem azért, mert már nem tud, hanem, még nem tud.




 Fióka. 
Életerős, életrevaló kis teremtés.
Feltehetően, a nagy szélben kiesett a fészekből.
A cica,  simogatás, dicséret után, enni kapott.
A madárkát, némi melengetés, szeretgetés, ámulás-bámulás (és fotó) után, kivittük a kertbe. 




Azonnal hatalmas kiabálásba kezdett, teljesen felbolydult a kert,
 hirtelen mintha minden madár a megmentésébe fogott volna.
 Talán ez is történt....
Gondoltuk, a Sorsra bízzuk a csibét, e mellett szemmel tartjuk.
 Ha ott marad, ahová tettük, akkor visszahozzuk és kitudja mit teszünk. 
A házba be kellett jönnünk, hisz ott kint zavartunk volna, de az ablakból egy darabig mindent láttunk, 
illetve csak a kicsit láttuk, amint 1/2-1 métereket reppen, majd eltűnik a szemünk elől.
Nem sok idő múlva már nem volt kiabálás, nem is találtuk meg.

"De jó lenne tudni, mi történt" vággyal a szívemben mentem a konyhába, gondoltam készítek 
egy finom kávét magamnak, vigasztalásul.
Géppel készítettem a macchiato-t (tejhabos kávé), beletettem a kanalat, majd a hűtőbe visszatettem a tejet. 
Visszafordultam a kávémért és akkor egy éles kiáltás hagyta el a számat a meglepetéstől.
A kávém így nézett ki:




Most a Családom szaladt össze, azt hitték valami bajom történt.




Mindenki azt gondol amit akar, én nem tudok ilyen madarat rajzolni a kávéhabba, 
sőt semmilyen madarat nem tudok.
Egyet tudok, hogy mindig megkapjuk az üzenetet, jelek, jelképek, érzések, hangok, illatok,...... útján......





22 megjegyzés:

  1. :) :) :) Ez gyönyörűűűű :) Madárka jól van, Szellem megüzente. :)

    Egyszer egy ugyanilyen kis jószág berepült a konyhaablakon. Röpködött-röpködött, nagyon meg volt ilyedve. Aztán rászállt a tűzhelyen álló lábas fülére. Onnan nézegetett. Elkezdtem beszélni hozzá, halkan, megnyugtatóan, hogy nem akarom bántani és ha megengedi, kisegítem az ablakon. És nem repült el, az ujjamat a lábos füléhez tartottam, madárka átugrott rá és hagyta hogy az ablakhoz vigyem. Kinyújtottam a kezem, ott még nézelődött kicsit, aztán elrepült. :) Pont ilyen helyes kis kékfejű madórka vót!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, igeeen :)
      Csodálatos lehetett, bízott Benned!

      Törlés
  2. Csodálatos. :)
    Erzsi

    VálaszTörlés
  3. Jaj, Ági... de szép!
    De gyönyörű a madárka... mindkettö:)))

    VálaszTörlés
  4. drága Ági,én egy cseppet sem csodálkozom,hogy veled ilyen csodák esnek:))
    hol máshol,ha nem nálad?<3

    VálaszTörlés
  5. jajjj! ez hihetetlen!! de édi cicus!! meghatódtam

    VálaszTörlés
  6. Még ilyet! Tényleg egy kis csoda!

    VálaszTörlés
  7. Én is jártam így 3 hete, de nálunk a macska szerepében a kutya, a cinke szerepében egy galamb volt.

    VálaszTörlés
  8. Elképzelni sem tudom, milyen felemelő lehet ilyesmit átélni, már a történet olvasása is hatalmas energiabombát jelent, szívmelengető érzés elképzelni (és képeken látni) mindezt.
    Remélem egyszer eljutok arra a szintre én is, hogy megérdemeljem, hogy ilyen csodákat tapasztalhassak meg, mint Te és Szeretteid. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Pipi!
      Nagyon köszönöm <3
      A csoda részesei vagyunk mindannyian, mindennap!

      és hatalmas csodában van részed, ami a Te, Ti külön csodátok!

      Ölellek,

      Törlés