Ebédhez közeledett az idő, készen voltam mindennel.
Szólítottam a Fiúkat, s gondoltam, kihasználom a pár percet, amíg leérkeznek.
Az eső ömlött. Szürkeség borult a tájra, a házban elég sötét volt.
Fotózni szerettem volna, egy Jácintot, hogy a képpel üdvözöljem új látogatóm.
Kiléptem a teraszajtón. Kezemben a virág és a fényképezőgép.
Természetesen odanéztem.
Mindig odanézek, szeretem látni a sok-sok madarat, amint dúskálnak a jóban.
A madáretető közelében "pont" egy "repülő" macskát láttam, amint éppen elkap egy kicsi madarat.
Szóltam neki, magamhoz hívtam. S bármilyen furcsa, de madárral a szájában, hozzám jött.
Nem először fordult elő, a jól ismert forgatókönyv szerint történt minden.
Láttam, hogy él a madár, egy Tengelic.
Pont olyan gyengéden, de határozottan tudja megfogni, mint a gyermekeit, annak idején.
Megsimogattam és kértem, hogy adja ide.
Ide adta. A szemében az a fajta kifejezés: hát persze, hisz neked hoztam.
A kezemben tartottam. Ájult, kicsiny, de meleg test, belesimult a bal tenyerembe.
A jobbal a cicát simogattam. Csodálatos teremtés. Örömet "akar" adni nekem.
A szívem megtelt szeretettel, ekkor még vággyal telt szeretettel:
életben kell maradnod, gondoltam magamban :)
Bejöttünk a házba.
A Cica leült és tisztítgatta, szárítgatta csuromvizes bundáját.
A Kutyi, rögtön kiszimatolta az idegen illatot. Megmutattam neki a mozdulatlan Madárkát.
Imádkoztam. Előbb arra vágyva, hogy életben maradjon, később, bár hittel telve
hogy így lesz, de már elfogadva, bármi lesz.
Nem tudtam miért kellett így történni, és azt sem, mi lehet a célja.
Nem tudtam, miért kell megtapasztalnom.
A Fiúk már megérkeztek ebédhez. Egyáltalán nem csodálkoztak a "látványon",
mindenkinek természetes volt, hogy megteszünk minden tőlünk telhetőt.
A segítségükkel tálaltam az ebédet, szépen sorjában.
A Madárka mindvégig a bal tenyerembe simult, de egyre melegebb lett, egyre élettel teltebbé vált.
Az ebéd végére, megmozdította icike-picike fejét.
Akkor már tudtam, hogy sikerül életben maradnia.
Így is történt. Kb. fél óra telt el. Mocorgásba fogott, egyre élénkebb, érdeklődőbb lett.
Egyszer csak éreztem: kész a repülésre.
Felmentem a Fiúkhoz, hogy együtt éljük át a szabadon engedés élményét...
...mert az leírhatatlan élmény, amikor egy madár felrepül a kezeink közül :)
Kinyitották az ablakot, kitártam a kezem.
Ült még picit.
Majd, felrepült.
.
.
.
.
Erőteljesen suhant a levegőben. A 20 m-re lévő barackfán landolt.
Lementem, felöltöztem, kimentem megnézni.
Ott ült, nézelődött.
Várt a pillanatra, hogy csatlakozzon a többiekhez.
1 perc múlva, magabiztosan elrepült a sűrűn álló fák irányába.
A eső még mindig zuhogott.
Szívem csordulásig telt hálával, örömmel.
Bejöttem és ölembe vettem "A" macskát.
Megköszöntem az Égieknek, hogy részévé válhattam az eseményeknek.
a Ho’oponopono-ra /ősi hawaii-i gyógymód/ A Ho’oponopono azt jelenti:
tökéletessé tenni valamit.
Belülről tisztítani.
Ez a módszer arra
tanít, hogy önmagad feltétel nélküli szeretetével és elfogadásával,
képes vagy egyre tökéletesebbé tenni azt a világot amelyben létezel.
Bővebben Joe Vital szavaival:
""Két évvel ezelőtt hallottam egy hawaii-i terapeutáról, aki egy
teljes osztálynyi közveszélyes őrültet gyógyított meg anélkül, hogy
valaha találkozott volna bármelyikükkel. A pszichológus egy-egy beteg
kórlapjának tanulmányozása után önmagában kereste, hogy hogyan
teremtette annak a személynek a betegségét. Ahogy önmaga gyógyult, úgy
gyógyult a beteg is.
Amikor először hallottam ezt a történetet, azt
gondoltam, ez valami városi legenda. Hogy gyógyíthatna valaki embereket
önmaga gyógyításával? Hogy lenne képes akár a legjobb öngyógyító mester
közveszélyes őrülteken segíteni? Kellően értelmetlen és logikátlan volt,
úgyhogy nem törődtem a sztorival.
Egy évvel később újra az utamba
került a történet. Azt hallottam, hogy a terapeuta egy Hawaiiban ismert
gyógyító módszert, a a Ho’oponoponot használja. Soha nem hallottam róla,
mégsem tudtam kiverni a fejemből. Ha ez az egész történet igaz volt,
mindent tudni akartam róla. A teljes felelősség fogalmát mindeddig úgy
értelmeztem, hogy felelős vagyok azért amit gondolok illetve teszek. Ami
ezen túl van, azért nem felelek. Azt hiszem, a legtöbb ember így
gondolkodik a teljes felelősségről. A saját cselekedeteinkért vagyunk
felelősek, nem azért, amit mások tesznek – de ez nem így van.
A
hawaii terapeuta, Dr. Ihaleakala Hew Len, aki azokat a szellemi
fogyatékosokat meggyógyította egy egészen új perspektívából tanította
meg látnom, mi is az a teljes felelősség. Az első telefonbeszélgetésünk
körülbelül egy órán át tartott; arra kértem, mesélje el terapeuta
munkásságának teljes történetét.
Elmagyarázta, hogy a Hawaii Állami
Kórházban dolgozott négy éven át. Az osztály, ahol a közveszélyes
őrülteket tartották, veszélyes hely volt: a pszichológusok havonta
váltották egymást, az ápolók gyakran jelentettek beteget, vagy csak
egyszerűen felmondtak. A dolgozók az osztályon kizárólag hátukkal a
falhoz simulva közlekedtek, így kerülve el, hogy rájuk támadjanak a
betegek. Az osztályon se dolgozni, sem élni nem volt kellemes.
Dr.
Len egyetlen beteggel sem találkozott. Kapott egy szobát, ahol a
kórlapjukat tanulmányozta. Amíg ezeket olvasta, saját magán dolgozott.
Ahogy magát gyógyította, úgy lettek jobban a betegek is.
„Néhány
hónap elteltével – mesélte Dr. Len – a korábban szigorúan lekötözött
betegek szabadon sétálhattak; másoknak, akiket addig keményen
gyógyszereztek, már nem kellett gyógyszert szedniük. Azok, akiknek
esélyük sem volt arra, hogy valaha kiengedjenek a kórházból, gyógyultan
hazamehettek. Sőt, mi több, a személyzet egyre jobban szeretett ott
dolgozni.”
„A hiányzások és a gyors személyzetváltások megszűntek. A
végén többen dolgoztak az osztályon, mint amennyire szükségünk volt,
mivel a betegek hazamehettek, plusz mindenki bejárt dolgozni. Mára az
osztály bezárták.”
Ez volt az a pillanat, amikor feltettem az
egymillió dollárt érő kérdést: „Mit csináltál magaddal, amitől ezek az
emberek ennyire megváltoztak?”
„Egyszerűen meggyógyítottam magamban azt a részt, ami őket teremtette.”
Nem értettem. Dr. Len elmagyarázta, hogy az életért vállalt teljes
felelősség azt jelenti, hogy az életedben minden – csupán mert az
életedben jelen van – a te felelősséged. Tulajdonképpen az egész világ a
te teremtményed.
Hát… Ez egy kicsit erős… Felelősnek lenni azért,
amit mondok vagy teszek, egy dolog. Azért is felelni, amit bárki más
mond vagy tesz a környezetemben, az meg egy másik. De mégis, az igazság
az, hogyha felvállalod a felelősséget az életedért, azaz mindenért amit
látsz, hallasz, ízlelsz, érintesz, vagy bárhogyan megtapasztalsz – az a
te felelősséged, mivel jelen van az életedben. Ez azt jelenti, hogy a
terrortámadásokat, az elnököt, a gazdaságot vagy bármit, amit
tapasztalsz és esetleg nem tetszik – orvosolhatsz. Ezek a dolgok nem
léteznek a szó szoros értelmében, csupán a te belső kivetítéseid. A
probléma nem velük van, hanem veled, és ahhoz, hogy megváltozzanak,
magadat kell megváltoztatnod.""
In.Joe Vitale
Most néhány idézet a könyvből:
„A hoponoponó olyan eljárás, amellyel el tudjuk
engedni a bennünk lakozó mérgező energiákat,
lehetővé téve ezzel, hogy ISTENI indíttatású
gondolatok, szavak, tettek és történések szülessenek."
Nemigen értettem, hogy ez mit akar jelenteni, ezért aztán folytattam
a keresgélést. Ezt találtam:
„Egyszerűen megfogalmazva: a hoponoponó annyit jelent, hogy
»jól tenni«, illetve »hibát kijavítani«. Hawaii őslakosai szerint a hibák
olyan gondolatok nyomán keletkeznek, amelyeket múltbeli fájdalmas
emlékek piszkítottak be. A hoponoponó révén el tudjuk engedni ezeknek
a fájdalmas gondolatoknak vagy hibáknak az energiáját, amelyek
felborítják az egyensúlyt, és betegséget okoznak. ( 19. oldal )
"„A hoponoponó a problémákat nem nyűgnek,
hanem lehetőségnek tekinti. A problémák nem
egyebek, mint visszajátszott múltbeli emlékek,
amelyek azért jönnek elő, hogy lehetőséget
kapjunk a SZERETET szemével való látásra és
az inspirációból* történő cselekvésre." ( 23. oldal )
Végtére is, ha 100%-os felelősséget vállalok
azért, amit megtapasztalok, akkor ez azt jelenti,
hogy én tapasztalom meg azokat a dolgokat. Ha
pedig az egyetlen eszköz, amivel tisztogathatunk,
az a „szeretlek" szó, akkor azt kell tisztogatnom,
amit én látok másokban, mivel amit én másokban
látok, az bennem van. ( 174. oldal )
Ismertetek két bevált hoponoponó-technikát, hogy - bármilyen
észlelt jelenség esetén - meg tudd gyógyítani önmagadat (és bárki
mást). Jusson eszedbe, hogy amit másban látsz, az benned is megvan,
ezért minden gyógyítás öngyógyítás! Ezeknek a módszereknek
az alkalmazásához nincs szükséged senki másra, csak saját magadra.
Az egész világ sorsa a te kezedben van.
Először is bemutatom azt az imádságot, amelyet Morrnah mondott
sok száz vagy ezer ember meggyógyítására: Egyszerű, de rendkívüli
erejű ima:
Isteni teremtő, atya, anya és fiú egysége... Ha a családom, a rokonaim
vagy az őseim megsértettek volna téged, a családodat, a rokonaidat
vagy az őseidet, gondolatban, szóban, tettben vagy cselekedetben,
a teremtésünk kezdetétől mostanáig, kérjük a bocsánatodat...
Add, hogy ezzel megtisztítsuk, kitisztítsuk, eleresszük és elvágjuk az
összes negatív emléket, blokkot, energiát és rezgést, és hogy ezek a
nemkívánatos energiák tiszta fénnyé alakuljanak át...
Másodszor: dr. Hew Len úgy szeret gyógyítani, hogy először azt
mondja: „Sajnálom" és „Kérlek, bocsáss meg!" Ha ezt mondod, azzal
elismered, hogy valami - amiről azt sem tudod, hogy micsoda - bejutott
a tested/elméd rendszerébe. Fogalmad sincs arról, hogy miként
került oda. De nem is kell tudnod. Ha túlsúlyos vagy, „elkaptad"
azt a programot, ami ezt okozza. Ha a „sajnálom" szót mondogatod,
azt közlöd az ISTENIVEL, hogy megbocsátást szeretnél magadban a
problémád okával kapcsolatban, akármi is legyen az. Nem azt kéred
az ISTENITŐL, hogy bocsásson meg neked; arra kéred az ISTENIT,
hogy segítsen neked abban, hogy megbocsáss magadnak.
Ettől kezdve azt mondogatod, hogy „köszönöm" és „szeretlek". A
„köszönöm" szó ismételgetésével a háládat fejezed ki. Bizonyságot teszel
arról a hitedről, hogy az ügy mindenki számára a legjobb módon
fog megoldódni. A „szeretlek" átalakítja a megrekedt energiát, hogy ismét
szabadon áramolhasson. Újra összekapcsol az ISTENIVEL. Mivel
a zéróállapot a tiszta szeretet állapota, ahol nincsenek korlátok, ha ide
akarsz eljutni, azzal kell kezdened, hogy kinyilvánítod a szeretetedet.
Az már az ISTENITŐL függ, hogy ezután mi történik. Lehet, hogy
valamilyen tettre fog sarkallni. Akármi is legyen az, tedd meg! Ha
nem tudod biztosan, mit kellene tenned, próbáld meg - ugyanezzel a
gyógyító módszerrel - eloszlatni a kétségeidet! Amikor letisztázódtak
benned a dolgok, tudni fogod, hogy mit kell tenned. ( 205 – 206. oldal )
Nem hiszed, hogy működik? Ennyire egyszerű volna? Nem kell
elhinni.
Előfordulhat, hogy egyszer egy bizonyos helyzetben eszedbe jut,
amit most olvastál.
Egyszer, valamikor, egy nehéz pillanatban..... de ha eszedbe jut, és
megcsinálod,
akkor tudni fogod, működik(-e).
Az aszalt paradicsom sokféleképpen felhasználható. A megszáradt paradicsom egy részét,
csak úgy minden nélkül szárazon, sósan, 1literes befőttes üvegbe rakom, jól lezárom, a kamrában tárolom. Ebből teszek levesbe és minden másba, amibe eredetileg tennék
(vagyis amikor van friss paradicsom akkor teszek).
A másik részét a aszalványoknak rögtön olívaolajba teszem. Akkori felhasználásra kerül még bele fűszernövény, de későbbi felhasználásra (pl. ami ilyentájt fogy el)
a sózott paradicsomot csak felöntöm olívaolajjal és kész.
Az aszalt paradicsom koncentrált íz, kevés is elég,
hogy varázslatossá tegyen még egy egyszerű csicseriborsót is.
A Gyermekemnek tízóraira készítettem ezt a kenyérre kenhető krémet.
Ha nincs aszalt paradicsom, a krém anélkül is elkészíthető, és ha nem iskolába viszi,
akkor kerülhet még bele egy kevés fokhagyma, vagy hagymaszár, vagy snidling.
A csicseriborsót ilyen kicsi mennyiségben érdemes főzve venni (pl. dm/alnatura), de ha nagyon szeretjük, akkor sokkal gazdaságosabb 1 kg szárazat beáztatni, majd megfőzni és kisebb adagokba szétosztani.
Így készítem:
A forrón üvegbe adagolt főtt csicseriborsót, felöntöm a főzőlével, légmentesen lezárom, fejre állítom,
majd ha kihűlt a hűtőben (vagy hideg kamrában) tárolom felhasználásig (2-3 hétig is eláll, lehet tovább is).
Aszalt paradicsomos csicseriborsókrém
400 g főtt csicseriborsó
3 ek aszalt paradicsom
5 ek paradicsompüré (sűrű, szintén házi készítésű)
Előző nap amikor a tönkölybúza köretet készítettem 2x annyi tönkölyt főztem.
Gondoltam, hogy jó lesz fasírtnak, ami egyféle megoldás a mindennap felmerülő kérdésre:
mit vigyen a Gyermek az iskolába.
Fasírtot sok mindenből lehet készíteni, a klasszikus húsos változatokon túl, tengeri dolgokból,
gabonákból és zöldségekből, "ezerféleképpen" variálható.
Én az utóbbi kettőből készültet részesítem előnybe.
Ízletes, összetett, tápanyagdús és nem utolsó sorban laktató.
A fasírt jó ötlet elvitelre - ha nem fűszerezzük túl:) elég hozzá friss paradicsomot, paprikát, vagy almát tenni, vagy valamilyen szószt amibe bele lehet mártani.
Tönkölybúza fasírt
Hozzávalók
200 gr tönkölybúza (egész szem)
2x-es mennyiségű víz
tengerisó
frissen őrölt bors
1 nagy sárgarépa
3 nagy gomba
50 gr sajt (Tilsiti) reszelve
2 tojás
2 gerezd fokhagyma (most egészen kicsik)*
1 ek friss kakukkfű
---------------
zsemlemorzsa
---------------
olaj a sütéshez
A tönkölybúzát 2x mennyiségű vízben megfőztem, megszórtam sóval, borssal.
A tiszta sárgarépát és gombát lereszeltem, a sajtot szintén.
Hozzáadtam a fűszereket és a tojásokat.
Összekevertem és apró 3-4 cm átmérőjű gombócokat készítettem, ami rögtön megforgattam
durvára darált zsemlemorzsában.
Bő, forró olajban megsütöttem a golyóbisokat.
Ebben a fasírtban a kakukkfű dominál. Fontos, hogy a fokhagyma ne nyomja el, illetve ha elvitelre készítem, akkor az is fontos, hogy el is vigye, ne tartsa vissza a fokhagyma erős illata:)))
Mit vigyen a Gyermekünk az iskolába? kérdésre egy újabb ötlet, semmi különös, csupán a választékot bővíti.
Magos teljes kiőrlésű tönkölybúzából készült kenyérre halmoztam, spenótlevéllel és paradicsommal.
A csomagba, még egy egész paprikát tettem. Az ital: szinte mindig tiszta víz:)
Szerintem tápláló, egészséges és bőséges, a 4 órai ebédig elegendő.
A feltétele, hogy legyen kéznél friss házi tojás (én csak is azt használok, de tudom tenyerén hordoz az élet:)
A tojásból készült szendvicskrémeket a "végtelenségig" variálhatjuk, biztos hogy akik fogyasztanak (fogyaszthatnak) tojást számtalan variációban készítik.
Amit ma én készítettem, csak alap, ötletindító:)
Tojáskrém
(3 személynek)
Hozzávalók
8 db tojás (ezek egészen aprók voltak)
60 gr puha vaj
1 csokor petrezselyem
tengerisó
frissen őrölt bors
------------
magos tönkölykenyér
spenótlevél
paradicsom
paprika
A tojást az este megfőztem, hogy teljesen kitudjon hűlni.
Tisztítás után lereszeltem. Hozzákevertem a vajat, a fűszereket és ollóval belevágtam a friss petrezselymet.
----------------------------
A kenyér tegnapelőtt készült, egyszerű, "gyorsan megvan" kategória.
Számtalan ilyen található az én alkotásaim között. Pl. ez a zabpelyhest és ezt a rozsost csak össze kell keverni, semmilyen szaktudást nem igényel, csak szívvel-lélekkel összekeverni és oda figyelni a sütésre:)
Erről a mostaniról nem készült leírás, mert nem mértem a hozzávalókat (az idő ugye felénk is futva jár:) de ezt az összetételt szem előtt tartva csak összekevertem, formába öntöttem és amikor megkelt megsütöttem.
Még egyszer hangsúlyozom, ezek a kenyerek nem szaktudást igényelnek, csak jelenlétet.
Kell egy jó szárazanyag-nedvesanyag arány. Össze kell keverni, formába rakni, hagyni, hogy megkeljen és akkor megsütni. Ami ezeken kívül kell, hogy jelen legyünk: mi magunk (testben is, de azt nem hangsúlyoznám), ráhangolódjunk szellemben-lélekben.
A gondolataink ne az elmúlt napon járjanak, hanem azon, amit csinálunk éppen.
Mosolyogjon a lelkünk, mert azt fogjuk bele tenni.
Tudom nem könnyű, de idővel sikerülni fog!
Van aki azt gondolja biztos könnyű nekem és igaza van, tényleg az,
de nem azért és nem úgy ahogy gondolja:)
Ha lecseszett a főnökünk, hazafelé ráléptek az egyébként is fájó lábunkra, a gyereknek sem volt jó napja, a férj meg még csak ez után jön haza, ráadásul Ő nem hogy segítene, hanem Ő szorul támaszra, akkor bizony ember legyen a talpán aki tud mosolyogni és főleg kedve van kenyeret sütni.
Így nem is kell és nem is lehet, fölösleges.
Készítsünk egy teát, vagy fogjuk a kutyát és sétáljunk vele egyet (persze ha nincs, ezért nem kell beszerezni). Legyünk egyedül kicsit és hagyjuk magunk mögött a már elmúlt dolgokat, engedjük el. Húzzuk ki magunkat, tudatosan mozgassuk meg a testünket, ha lehet vegyünk három mély lélegzetet, orron be, szájon ki, megszakítva így a körforgást.
Igyuk meg a teát (vagy vizet vagy kávét, vagy amire vágyunk) és nézzünk szét magunk körül.
Annyi szépség van körülöttünk és ez nem annak függvénye hogy hol lakunk.
Én bárhol, bármikor találok szépséget, egy sötét pincében is, nyugodtam tegyen próbára aki akar:)
Töltődjünk fel (aki ezen kívül azt kérdezi: "jó de hogyan? segítségnek itt vagyok, írjon), legyünk összhangban, legyünk készen a nap további részére, majd utána kiderül lenne-e kedvünk egy kenyeret sütni.
Csak úgy csípőből. Ha van liszt és víz, nagy baj már nem lehet.
Mondjuk ha azt szeretnénk, hogy 2 óra alatt frissen sült kenyér illatozzon az asztalon - amikorra hazaér a férjünk - akkor kell még valami élesztő féleség. Szűkszavúan ennyi:)))))
Ha mégsem megy, akkor sincs gond, vegyük meg a boltban és szeretettel simogassuk meg, tegyünk rá egy szimbólumot ami kedves nekünk (nem véletlenül áldják meg a kenyeret, nem véletlen, hogy pl. a katolikusok keresztet rajzolnak rá) lehet akár a kedvenc "óvodás jelünk" is, mindegy, csak olyan legyen ami nekünk kedves és már rendben is van minden.
Meg kell tanulni kézbe venni a sorsunkat!!!
Megjegyzés
- A kenyeret én sütöttem, frissen őrölt tönkölybúzából, teli van maggal.
- A zöldeket frissen szedtem le a saját kertünkben, közvetlenül előtte.
- A tojást T.-től kapom, aki azért vett csirkéket, mert a közös tojás beszerzési forrásunk megszűnt.
A csirkék felnőttek lettek és mindennap megajándékozzák szerető gazdájukat a kincset érő tojásokkal.
Tekintettel a közös "dolgainkra" én is kapok ezekből a tojásokból.
Ez már majdnem olyan, mintha saját lenne:)
Akinek van saját kertje, az tudja miről beszélek, akinek nincs és szeretne, annak csak kívánni tudom, hogy teljesüljön, mert ez nagyon nagy öröm, nagyon nagy dolog, az egészséges életünk alapja (nyilván az egészség összetettebb dolog, de ez az egyik része).
Kimenni a kertbe levenni csak is annyi paradicsomot, spenótlevelet, paprikát stb. amennyire éppen szükségem van:))) frissen, a nem vegyszerekkel nevelt csodát, amit a kezeimmel ültettem, a szívem szeretetével gondozgattam és nem mellesleg a Nap érlelte, a Hold nevelte:)))
De ha a saját kert nem cél, nem járható út (nem mindenki vágyik erre, én is tudom), de jó lenne szeretettel nevelgetett zöldségekhez, gyümölcshöz jutni, érdeklődjünk, a közelünkben akadhat olyan ismerős, barát, vagy akár idegen akinek a saját részre termelt finomságaiból keletkezik fölösleg (de nem akarja a piacra vinni).
Ha ez sem járható út, akkor próbáljunk a helyi, vagy közeli piacon építeni kapcsolatokat, vagy kapcsolat nélküli beszerzési forrásokat.
A bolti nem tudom milyen - biztos finom(?) - mert krémtúrót nem vásárolok.
A túrót nálunk mindenki szereti ezért elkészítettem ( elég gyakran készítem). Igaz, hogy a túrót én is megtudom csinálni, meg kiváló házit is tudok vásárolni, de most direkt boltit vettem.
Az ízesítést variálni megszámlálhatatlanul lehet, leggyakrabban friss gyümölccsel, gyümölcszselével, dzsemmel, aszalt gyümölccsel, vaníliával/fűszerekkel, magokkal, müzlivel vagy egy keksszel (rámorzsolom a tetejére) szoktam.
Csavaros vagy csatos üvegben szállítható. Hűtés után, pár órát hűtés nélkül is kibír.
Krémtúró
Hozzávalók
500 gr túró
3 dl habtejszín
3 ek méz
+
annyi kanál méz, ahány adagra osztjuk
+
"ízesítés"
A túrót a habtejszínnel teljesen krémesre mixeltem (botmixer), az utolsó fordulatok előtt hozzácsorgattam a mézet.
Az üvegek aljára* 1 ek mézet raktam, arra a túrókrémet és a tetejére most frissen szedett gyümölcsöt.
Tetejét rácsavartam és már szállítható is:)
*A méz azért kerül ebben az esetben az üveg aljára, hogy eszébe se jusson megviccelni:)
Joghurthab csokoládéforgáccsal és vaníliamagokkal.
Tálalásnál aki kért: hársvirágmézzel.
Ezt a finomságot "K"-nak és "A"-nak ajánlom :)))
Bár Ti kedveseim nem pont így készítve ettétek, de az alap ugyanaz,
a tálalás pedig fantázia kérdése: akkor áfonyaöntettel, most pedig csokoládéforgáccsal :)
Péntek reggel telefonáltak, egy óra múlva jönnének...
- Lehet?
- Hát persze :) várunk :)
Hú, egy óra múlva? Kint már akkor 35 fok volt, (bent 24), ó mi legyen az ebéd,
ami mindenkinek, gyereknek, felnőttnek, idősnek megfelel, gyorsan elő tudom készíteni
abból ami van itthon, hisz ha megérkeznek Velük szeretnék lenni.
Még desszert is kellene... sütni nem szeretnék -bár még egy muffin beleférne az időbe-
nem akarom a sütőt bekapcsolni, és lehet,
hidegebbre, könnyebbre vágynak majd a hőségben.
Végül Bolognai spagetti lett (volt még tárkonyos zöldbab leves, aki kért)
és joghurthab áfonyaöntettel.
Megígértem, hogy ennek a pár perc alatt elkészíthető finomságnak
a "receptjét" felteszem ide.
Stracciatella joghurthab
Hozzávalók
11 adag!
500 ml habtejszín
900 g görög joghurt
1/2 rúd vaníliarúd magjai
2 ek porcukor
100 g 80%-os étcsokoládé
-------------
hársvirágméz
A nagyon hideg tejszínt felvertem habnak, hozzáadtam a vaníliamagokat és a porcukrot,
majd alacsony fokozatra vettem a habverőt és belekevertem a joghurtot.
A csokoládéból a zöldségtisztítóval forgácsot gyártottam és a habhoz forgattam kétharmad részét.
A maradékot a poharakba rétegeztem a habbal :)
Megjegyzés
- A tejszínt, joghurtot és a csokoládét is közvetlenül felhasználás előtt vegyük elő a hűtőből,
hogy teljesen hideg legyen.
- Csokoládé helyett bármit tehetünk: friss gyümölcsöt vagy aszalt gyümölcsöt,
müzlit vagy kekszet, lekvárt vagy dzsemet, vagy gyümölcsöntetet.
Kedves "A" és "K" az áfonyöntetet amit kóstoltatok a következőképpen készítettem:
Áfonyaöntet
kb. 300 g áfonyát lábosba tettem, villával itt-ott megnyomkodtam
- nem kell teljesen pépesre, csak legyen egy kevés leve -
hozzáadtam 1 ek nádcukrot és hagytam, hogy egyet rottyanjon.
Forrón üvegbe töltöttem, lezártam a csavaros tetővel, majd amikor kihűlt a hűtőbe tettem.
Felbontás nélkül így is eláll több hétig,
ha viszont valaki felbontja, akkor esélye sincs a túlélésre az öntetnek :)
hisz nagyon finom.
