A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gomba. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gomba. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 25., szerda

A "beszélő" Vargánya...


A Fiam nagy túrás. Imád túrázni. 
Már megcsinálta a Gyermek Kéktúrát és a felnőtt Országos Kéktúrából (OKT)
a közel 1200 km-ből sincs sok hátra. Mellette a helyi teljesítménytúrákra is eljár. 
Örülök neki.
Szombaton egy 20 km-es szakaszra indultak az összeszokott csapattal.
Mikor útra engedtem, poénból azt mondtam neki: 
"Ha megszólít egy Vargánya, hát ne hagyd ott!"


 


Este amikor hazaérkezett a Börzsönyből, egy Vargányával a kezében jött be.
Azt mondta:
"Megszólított."

Szokásához híven a csapat élén haladt, amikor egy kicsiny tó partján meglátta :) 
a Vargánya megszólította...
Egy volt, nem volt több, sőt egész úton senki sem talált....




Megkönnyeztem.  
Örült, mert nagyon szeret meglepetéseket okozni.
Örültem, mert csodás élmény volt látni a csillogó szemeit.
Örültünk az 1 db Vargányának.
Nem kellett sokat tanakodni, mit kezdjünk egy Vargányával.
Felszeletelte és megszárítottuk.
Fűszerként sokáig élvezhetjük az aromáját.






2013. június 27., csütörtök

Császárgalóca



Császárgalóca/Amanita caesarea




Megkóstoltuk a fejedelmek eledelét :)
Drága "gombatudor" Barátom lepett meg 2 db  (igen csak! 2 db)  Császárgalócával. 
Nagy dolog ez, mert ez egy  -most már sajnos-   igen ritka gomba. 
Szokás császárgombának, tojásgombának nevezni. 
Az utóbbit, mert a gomba amikor még nem bújt ki a burokból, pont úgy néz ki, mint egy tojás.
Az előbbi elnevezésről azt tartja a történelem, hogy azért kapta a császár nevet, mert egy római uralkodó kedvence volt. Ezt támasztja alá, hogy több országban a nevében benne van a császár szó. 
(Érdekes, hogy pont Olaszországban nem, ott "ovolo"-nak (tojás) hívják.)
Tudnunk kell róla, hogy még hivatalosan nem védett, de bizony vigyáznunk kell rá. 
Savanyú talajú lomberdőben találkozhatunk vele, akkor ha nagyon meleg van 
(tehát ebből kiderül, hogy mikor kaptam a gombát :).
Nagyon szép. 




Bár választhattam volna nagyobbat is, de ezek annyira csinosak voltak, így "megelégedtem" velük. 
Ahogy nő a gomba (és ugye gyorsan nő), felreped a fehér burok és kivillan a narancsos mély vörös kalap. Amikor már akkora, hogy a kalap alá belátunk, akkor meglátjuk a semelyik másik galócához nem hasonló sárga sugárlemezeit (erről végkép belehet azonosítani a gombát). 


 


Pont emiatt a "boldog" szabadon szaladgáló, kapirgáló, zöldet legelő tyúkok tojására emlékeztető szín miatt, az egyik ínyenc fogás amit készítenek belőle: az leves.
Én a másik mellett döntöttem: nyers "saláta". 


 


Szeretem natúran megtapasztalni az ízeket.
Ne nyomja el semmi a nyers gomba édeskés fejedelmi ízét, inkább kiemelje azt.
Éppen ezért nagyon vékonyan felszeleteltem és kevéske extra szűz olívaolajat csurgattam rá. 
Gondolatnyi só és bors, tetejére parmezánforgács. 
Házi kenyérből készült őzbarna pirítóssal fejedelmi uzsonna volt.


 


A gombáról most is Antonio Carluccio gombamester könyvéből (Gombák könyve) csipegettem, 
illetve az "Ismerjük fel a gombákat" című kiadványból okos(k)odtam.
Carluccio, a császárgalócát könyvében e képpen ajánlja:
 -Gombás, spenótos, pármai sonkás saláta, amihez az említetteken kívül, olívaolajat, 
mustárt és balzsamecetet ad.
Illetve készít belőle rizottót (mi mást, amiben nincs is más csak hagyma, só, bors, rizs, a gomba, meg a tetején parmezán) és egy spagetti félét, aminek a mártásába kerül a gomba alá fokhagyma, vaj, olívaolaj, fűszerezi rozmaringgal és gondolatnyi szerecsendióval, sóval, borssal és a tálalásnál itt is parmezán kerül rá.





Erdei kirándulásaink/túráink során mi magunk is találhatunk gombákat. 
Persze ehhez nem árt ha van nálunk egy éles bicska, és tisztában vagyunk a gombagyűjtés szabályaival, 
meg persze némi ismeretekkel rendelkezünk az ehető és nem ehető gombákról.
  Ne nyúljunk csak ahhoz a gombához, aminek fajtájában biztosak vagyunk és akkor is ragaszkodjunk hozzá, hogy lássa szakember. 
(Nagyobb településeken találunk hivatalos gombavizsgálót. 
Amennyiben van ilyen tervünk, járjuk az erdőt, érdemes előre tájékozódni,
 mikor és hol tudjuk bevizsgáltatni.)
 
Vigyázzunk magunkra és a természetre!
 
 




2013. június 5., szerda

Vargányás és spárgás töltelékkel töltött túrós leveles táska



Az előzőekben ismertetett túróval készült leveles tésztából készítettem ezt,
 a Vargányás és Spárgás töltelékkel töltött sós táskát.





 Vargányás és spárgás táska



 


Hozzávalók

 Gombás töltelék
250 g gomba (most Vargánya, Barnakalapú csiperke)
1 egész tojás
50 g reszelt sajt (kedvünk szerint, a lényeg, hogy jól olvadjon)
frissen őrölt bors
1-2 ek olívaolaj


Spárgás töltelék
250 g spárga
1 egész tojás
50 g reszelt sajt (kedvünk szerint, a lényeg, hogy jól olvadjon)
só frissen őrölt bors
1-2 ek vaj
1-2 ek víz

1 tojássárgája




Előkészítettem a töltelékeket.
A tiszta gombát vékonyra szeleteltem és az olajon kissé megpirítottam, majd kihűtöttem.
A sajtot lereszeltem, a tojást felvertem. 
A gombát belekevertem a felvert tojásba, sóztam, borsoztam és hozzákevertem a sajtot.


 


A tiszta spárgát (aminek előtte a végeit letörtem  -ahol engedte-) a forró vajon megforgattam,
pirítottam, majd a víz hozzáadásával roppanósra pároltam (ez 5-6 perc), majd kihűtöttem.
Egészen picire összemetéltem, majd a felvert tojásba forgattam, sóztam, 
borsoztam és hozzákevertem a sajtot.




A 3x hajtogatott, lehűtött tésztát kinyújtottam 30x30-as nagyságúra.
Kerekes tésztavágóval (derelyevágó) 8 egyforma darabra szabtam. (7,5 x 15 cm).
Mindegyik felére halmoztam a töltelékből. 


...a házi tojás, nos tényleg ilyen sárga :)...


A tészta szélét körben megkentem tojássárgájával, félbe hajtottam,
majd  egy villával a tészta széleit összenyomkodtam. 




Sütőpapírral fedett tepsire raktam és az előmelegített 200 fokos sütőben 20 perc alatt készre sütöttem. (Minden sütő más, a sütési idő eltérhet.)




 Megjegyzés

- A tészta kenéséhez  1 db tojássárgáját használtam, ugye maradt a fehérje. 
Mivel nem dobjuk el, és most másra nem kellett, így együtt vertem fel az 1-1 tojást + a fehérjét,
majd utána feleztem el a kétféle töltelékhez .
- Igaz ez 8 db, de annyira laktató, hogy melegen (egy zöldségleves után)
nem bírtunk fejenként egynél többet megenni.
Másnap hidegen már igen :)
Ami ettől is fontosabb, hogy másnap hidegen is finom, élvezhető volt. 
Sőt mi hidegen jobban szeretjük :)

- Ha nagy a Család akkor érdemes dupla adaggal kezdeni, mert ugye hidegen is jó, így biztos elfogy,
 vagy akár többféleképpen felhasználható.





Információ

Mai piaci körutamon, információt szereztem  a "Gombász"-tól (Ő hivatalos gombaszakértő és vizsgáló), 
hogy a holnapi nap folyamán (06.06.) az újpalotai piacra visz erdei gombát, ha minden igaz Vargányát is.
Amennyiben érdekel valakit, írjon nekem emailt és megadom a Gombász elérhetőségét.






2013. június 3., hétfő

Vargányás szendvics, avagy a Vargánya dicsérete



Bár nem is szendvics, csak egy szelet diós rozsos "őzbarna" pirítós, pírított gombával. 


 


A gomba extraszűz olívaolaj és vaj keverékén sült/pirult, vékonyra szeletelt 
Vargánya és Barnakalapú csiperke. 
A tetejére került, gondolatnyi só és frissen őrölt bors. 
Csak néhány szál rukkola (a kertből, ez jóval aromásabb, csípősebb) tette fenségesebbé.




A Férjem lepett meg a Vargányával, amit a gombavizsgáló Barátunktól vásárolt a piacon.
Nem olcsó mulatság tudjuk (a félkiló egyenlő egy kiló csirkemell árával), 
de fenséges falatokat készítettem belőle.
 Hihetetlen, de kiegészítve ugyanannyi Barnakalapú csiperkével, 4-felé osztottam el. 
Került belőle a "fűszerolajba", 1-1 db a "mi van itthon" levesbe, készült belőle egy töltött tésztás étel (hamarosan mutatom), és  ezek a "szendvicsfalatok" 3 személynek késői ebédre, egy leves után.
 (Így már nem drága.) 




Persze nem az én dicséretem ez, messze nem, hanem a Vargánya fenséges aromájáé. 
Belőle egy kevés is elég, hogy fűszerként koronázzon meg bármit. 
Mennyei illata és ízei csodálatosan bontakoznak ki. Kár lenne bármivel is elnyomni. 
Tehát ha megbízható forrásból tudunk vásárolni, akkor bizony már pár darabbal is tudunk mit kezdeni. 
Még nagyobb élvezet ez, amennyiben az erdei kirándulásunk/túránk során mi magunk találunk.
(Persze ehhez nem árt ha van nálunk egy éles bicska, és tisztában vagyunk a gombagyűjtés szabályaival).
S bár a Vargánya teljes biztonsággal felismerhető annyira jellegzetes a formája (aki már fogott a kezében nem fogja összekeverni), mindkét esetben ragaszkodjunk hozzá, hogy lássa szakember. 
(Nagyobb településeken találunk hivatalos gombavizsgálót. Amennyiben van ilyen tervünk, járjuk az erdőt, érdemes előre tájékozódni, mikor és hol tudjuk bevizsgáltatni.)






2013. május 22., szerda

Köles csirkemellel és paradicsomos sok hagymás gombával



Vettem egy csirkemellet,  volt szép friss gomba, kölest meg régen ettünk. 
A kérés: "valami paradicsomos legyen..." hát ezt készítettem.




Csirkemelles köles
paradicsomos három hagymás gombával

Hozzávalók
1 db csirkemell (nem volt kicsi)
20 dkg köles
olaj
tengerisó
frissen őrölt bors
babérlevél
20 gr vaj

-------------------

gomba
natúr paradicsomkrém (aldi/tubus)
újhagyma
fokhagyma
snidling
tengerisó
frissen őrölt bors
fűszerpaprika
olaj




A csirkemellet vékony csíkokra vágtam, majd a megforrósított olajon elkezdtem pirítani,
a babérlevéllel együtt.
 Amikor kifehéredett és már itt-ott  pörkös lett, ráöntöttem a tiszta kölest, sóztam, tekertem rá borsot és a köles mennyiségének megfelelően 3x-os mennyiségű vizet öntöttem rá. Készre főztem. Elzártam a tüzet, belekevertem a hideg vajat, ettől selymesebb, krémesebb az egész. Lefedtem fedővel és tálalásig így maradt.




A gombát vékony szeletekre vágtam. A fokhagymát szintén szeletekre, a zöldhagymát karikára szárával együtt. Az olajra dobtam a hagymákat, majd a sistergés erősödésével a gombát szintén. Fedő nélkül pirítottam, majd megszórtam a fűszerekkel (paprika, só, bors, sózott paprika, chilipehely), végül hozzáadtam a paradicsomkrémet (nem keveset, ízlésnek megfelelően) és többször kevés vizet.
Mindig ahogy elpárolgott, keveset utána töltöttem.

Azt szeretik, ha a gomba inkább roppanós, tehát nem főztem túl sokáig.

 A snidlinggel alaposan megszórva tálaltam :)







2013. május 21., kedd

Vadgombás fűszerolaj



A Szegfűgomba, amiből a gombás tojás készült, csodálatosan friss, egészséges, tiszta, szépséges volt.
Sok volt közte, icike-picike fejecske, olyan, amit én még nem szednék le, mert "hadd nőjön még". 
Ezt viszont vette a Férjem, így örültem neki (már úgyis leszedték, és aki leszedte biztos nagy szüksége volt a bevételre). Kiválogattam a "nagyon édesek"-et. Marinált gombát akartam belőle, de meggondoltam. 
Azt találtam ki, hogy készítek olyan fűszerolajat, amibe többféle vadgombát teszek. 
Többfélét, majd ha lesz. Folyamatosan. A Szegfűgomba került bele elsőre. 
Jön majd Vargánya, Trombita, meg ami majd akad.




Vadgombás fűszerolaj

Hozzávalók
szőlőmagolaj
Szegfűgomba

A gombácskákat alaposan megnézegettem, de nem mostam meg. 
Teljesen tiszták voltak, csak egy-egy fűszál ragadt a kalapjukra. 
Papírtörölközőre rakosgattam őket és így hagytam közel egy napot, hogy szikkadjanak. 
Egy bővebb szájú üvegbe raktam és öntöttem rá szőlőmagolajat.




Megjegyzés
Arra érdemes figyelni, hogy magas víztartalmú gombát ne tegyünk bele, vagy előtte szikkasszuk.
Ne tegyünk bele sokat, a kevesebb itt is több, az olaj, kevésnek is csodálatosan átveszi az aromáját.
A Szőlőmagolajnak semleges, nem túl karakteres az íze, ezért választottam, 
de helyette másfélét is választhatunk.
Tehetünk bele fűszereket, pl. babérlevél, egész bors, chili, köménymag. Csak szárított fűszert ajánlanék, esetleg egy kicsi ágacska kakukkfüvet, de akkor azt is szikkasztanám.
(Van olyan kakukkfüvem, ami nem hervad meg, nem kunkorodik össze a levele szárítás után sem :)
Én nem tettem bele, mert pont azt szeretném, hogy a gombák illatai érvényesüljenek tökéletesen.


Csak szakember által ellenőrzött gombát fogyasszunk, még akkor is ha ismerjük a gombákat!








2013. május 19., vasárnap

Szegfűgomba tojással



Megjelent a Szegfűgomba, igaz ezt még nem én szedtem, hanem vette a Férjem.
Gyönyörű, kicsi illatos, bársonyos fejecskék.




Éveken át, ősszel az Őrségbe töltöttünk néhány napot. Egy régi házikót béreltünk, aminek kora, bőven meghaladta a 100 évet. Régi kemencéjén szárítottam meg a kirándulásaink során szedett
 Őzlábgombát (már szárítva hoztam haza, így volt egyszerűbb). 
A konyhája már a mai ember számára is jól felszerelt volt: volt benne egy villanytűzhely.
 Ezen készítettem el mindennap a reggelinket, ami mi más lehetett volna, mint a kert végében 
szedett Csiperke, illetve a kedvencem a Szegfűgomba. Kettőnknek 1-2 maréknyi bőven elég volt. 
A legegyszerűbb módját választottam az elkészítésének, vajon megsütöttem, kevés kakukkfűvel, 
vagy anélkül, pirítóssal vagy friss kenyérrel, hm.......Nem kértünk enni délutánig.

Most sem bonyolítottam túl, csak a Férfiaknak ütöttem rá néhány tojást.
 Mégpedig Gyöngytyúk tojást.


 


A Gyöngytyúk tojása kisebb, de ez számomra úgy tűnik inkább a fehérje, mint a sárgája rovására. 
Roppant sárga, persze ez a természetes tartásnak, kukoricával történő hozzátáplálásnak köszönhető.
A piacon kedves "M" hozza nekem, amit ez úton is köszönök :)




Szegfűgomba tojással, azaz szegfűgombás tojásrántotta

Hozzávalók
20 dkg szegfűgomba
olaj és vaj
friss kakukkfű
friss oregánó
tengerisó
frissen őrölt bors
+
7 db Gyöngytyúk tojás (tyúktojásból kevesebb)

A gombát átnézés, esetleges tisztítás után a forró zsiradékra dobtam, pár perces pirítás után, 
megszórtam a frissen szedett fűszerekkel. 


 


Ráöntöttem a már kissé felvert tojást, sóztam, borsoztam és azon nyomban tálaltam. 
Mi mással, házi kenyérből készült pirítóssal és sok natúr salátával.




A vadgombákat nem szoktam megmosni, mert akkor megszívja magát. 
A fűszálakat leszedegetem és egy puha ecsettel lesöprögetem szükség szerint. 
Ez elegendő, ha nem elegendő akkor azt a gombát meg sem veszem. 
Ha magam szedem, akkor eleve tisztán szedem, még fűszál sincs rajta...






2013. március 16., szombat

Házi ravioli "extrovertált kivitelben"



Extrovertált, céklás, vajas, fokhagymás, gombás....


 


Van egy csodálatos könyvem: "A gombák könyve". A szerző Antonio Carluccio


 


Az első kiadás 2003-ban jelent meg.
Carluccio Úr, szenvedélyes gombász, több mint 60 éve. 
Úgy ismerik Őt: "a gombász", meg a "mesterszakács". 
Az Ő könyvében láttam ezt a tészta formázási ötletet.
"Extrovertált ravioli"nak nevezi, ugyanis a töltelék "kicsit" kilátszik a két tésztalap közül :)


Céklával színezett ravioli gombával




Hozzávalók

Tészta
500 gr finomliszt
4 db tojás
40 gr friss céklalé
1 mk tengerisó
10 gr extra szűz olívaolaj

"Töltelék"
100 gr vaj
500 gr gomba
10 gerezd fokhagyma
tengerisó
frissen őrölt bors
5 ek habtejszín

Tálaláshoz
parmezán


Elkészítettem a tésztát:
 A lisztet átszitáltam, a közepébe mélyedés nyomtam az öklömmel. 
A tojásokat beleöntöttem és a friss céklalét. 
Rászórtam a sót és hozzácsöpögtettem az olajat. 
Az ujjaimmal "felvertem" a tojásokat, majd fokozatosan összedolgoztam a liszttel.
Összeállítottam a tésztát, majd letakarva pihentettem 15 percet. 
Átgyúrtam: selymes, finom, puha tapintású gyönyörűség lett. 
Fóliába csomagoltam és fél órát pihentettem a konyhapulton.




Előkészítettem a gombát:
A gombát megtisztítottam és felszeleteltem. 
A fokhagymákat megtisztítottam, de egészben hagytam.


 


A tésztát néhányfelé vágtam és tésztanyújtógéppel az 5-ös fokozatig (még 5-ös fokozaton is) kinyújtottam. (Ha nincs gép, akkor az instrukció 2 mm vastagság.)
Hagytam szikkadni 20 percet, majd 7x7 cm-es négyzetekre vágtam.
Vizet forraltam, amibe kivételesen nem csak sót, hanem némi (1-2 ek.) olajat is löttyintettem, 
hogy ne ragadjon össze a tészta.

Elkészítettem a gombát:
A serpenyőben megforrósítottam a vajat és az egész fokhagymákat "illatosra" pirítottam.
 Hozzáadtam a gombát és tovább pirítottam, 
(de nem főztem, csak pirítottam, hogy roppanós maradjon)
 majd hozzáadtam a tejszínt és megsóztam. Elzártam a tüzet.

A tésztát többszörire adagolva, 4-5 perc alatt kifőztem.
A  illatos fokhagymás gombára szedtem.

Tálaltam. 
A tetejére parmezánt reszeltem és forgácsoltam.




A tészta színe alaposan megváltozott, a "kislány rózsaszínből" barackszínre váltott, 
de így is nagyon szép volt.
Az ízek pedig...nos aki evett már házitésztát annak nem kell bizonygatnom,
 hogy ez bizony, minden befektetett percet megér!







2013. február 14., csütörtök

Capris mascarponés gomba



A tejszínkrém felhasználására egy sós variáció, amit tésztával (Rigata) tálaltam.
A tészta mélyedéseiben jól megült a sűrű kapribogyós gomba.




A sózott kapribogyót, saját készítésű szappanért kaptam cserébe, amit ezúton is köszönök :)
Amennyiben nincs ilyen a háznál, esetleg sózott olívabogyóra cserélhetjük.

Kapribogyós mascarponés gomba

Hozzávalók
250 gr gomba (egészen aprók)
1 nagy púpos ek sózott kapribogyó (nem ecetes)
1 db kezeletlen citrom reszelt héja
50 gr mascarpone (most, házi)
frissen őrölt bors
olívaolaj v. vaj
(só nem kell, hisz a capri sós)
300 gr Rigata (Barilla) tészta




Felforraltam a vizet és odatettem főni a tésztát. Ez a tészta egészen nagy formájú, 
bár 10 perc a javasolt főzési idő, nekem több kellett.
A gombát tisztítás után 4-be, 6-ba vágtam. (Tehát nem szeletbe, hanem hagytam nagyobb darabokba, 
hogy roppanós és szaftos maradjon.
Az olajra dobtam, rászórtam a caprit, tekertem rá borsot és ráreszeltem a citrom héjának felét.
Rázogatva, kevergetve pirítottam, majd amikor megfelelőnek találtam, belekevertem a házi mascarponét.
Amint megolvadt, már késznek is ítéltem. Hozzáadtam a többi reszelt citromhéjat.
A tészta megfőtt, rögtön a gombára szedtem, így nem kellett a főzőléből hozzáadnom.

Lehet, hogy szokatlan ez az ízvilág, de csak úgy tűnik.
A mascarpone édességét, jól kiegészítette a kapribogyó fanyarsága és a citromhéj illata.









2013. január 17., csütörtök

Gombás tönkölybúza "rizs"



Hasonló egytálétel, mint a rizseshús csak a hozzávalók kicserélődtek. Kicsit.....
Nagyon szeretem ezt a "tönkölyrizst", 




amit a mullerben veszek, nem tudom máshol kapható-e (?)
Töltelékbe, levesbe, salátának, köretnek, egytálételnek szoktam készíteni, nagyon finom ízű, tápláló finomság.
 Most gombával, kevés kifli krumplival készítettem, hús nélkül.


 
 
Gombás tönkölybúza

Hozzávalók
500 gr gomba
250 gr tönkölybúza rizs
250 gr kifli krumpli (más nem szétfövő krumpli)
olívaolaj
2-3 ek paradicsomkrém
fűszerek: tengerisó, frissen őrölt bors, fűszerpaprika, vegamix (szárított fűszerkeverék), 
szárított morzsolt csombor, petrezselyem, babérlevél, chilipehely
5 gerezd fokhagyma

 Megtisztítottam a zöldségeket, a gombát felszeleteltem, a krumplit karikára metéltem, a fokhagyma gerezdeket keresztbe bevágtam.
Az olajon, a tönkölybúzával együtt kissé megpirítottam (közben kevergettem).
Fűszereztem, majd felöntöttem 2x több vízzel, meg még egy kevéssel.
Kuktában készítettem, így rátettem a fedőt, beállítottam az órát és 10 perc alatt puhára főztem.
A fedőt rajtahagytam tálalásig.
Ha nem lenne kuktám  -az nagy hiány lenne, de biztos kibírnám-  akkor fedő alatt főzném puhára és ha szükséges, még tennék hozzá kevés vizet. Szintén fedővel fedve, meg még egy konyharuhával letakarva hagynám, hogy teljesen magába szívjon minden ízt és nedvességet.




Tálalásnál kínálhatunk előtte salátát, vagy mellé savanyúságot, vagy tejfölt, 
vagy megszórhatjuk reszelt sajttal, parmezánnal.
Minden nélkül szeretem, csípősen :)







2012. november 28., szerda

Tárkonyos gombaleves túrógombóccal



Tegnap esti körképemen, amikor megláttam Málna konyhában a tárkonyos libalevest túrógombóccal, azonnal döntöttem: ma az lesz, csak zöldséges kivitelben hús nélkül. 
Önös érdek vezérelt, már ami a hús nélkülit illeti, hisz a világért sem maradtam volna ki ennek a fantasztikus levesnek a fogyasztásából. 
A Fiamnak meg mindegy van-e benne hús vagy sem, neki a citromos-tejszínes-tárkonyos íz a lényeg. 
A Férjem meg délután 4-kor már túl van az ebéden és ilyenkor már nem eszik meleget (az Ő baja:).

Tehát vettem gombát, minden más volt a leveshez, vettem túrót és a gombóchoz is volt minden más.


Tárkonyos gombaleves túrógombóccal




Hozzávalók
sárgarépa 3 nagy darab
fehérrépa 1 nagy darab
5 db kisebb krumpli
50 dkg gomba
5 szál friss zeller
olaj
szárított tárkony (sok)
natúr szárított zöldség
tengerisó
frissen őrölt bors
2,5 dl tejszín
1 ek étkezési keményítő
1 egész citrom héja és leve*  

Túrógombóc hozzávalói ( ugyanúgy készítettem, mint az édesség túrógombócot)
75 dkg túró
3 db tojás
8,5 dkg búzadara
pici só


Összekevertem a túrógombócot, hogy legyen ideje a gríznek megduzzadni, 
lefedtem egy tányérral a tálat és félre tettem.
A zöldségeket megtisztítottam és értelemszerint felszeleteltem.
Az olajon az összes zöldséget megdinszteltem, fűszereztem, majd felöntöttem vízzel és készre főztem.
A tejszínt elkevertem a keményítővel és a levesbe öntöttem, kissé besűrítettem. 
Rászórtam/rámorzsoltam jó sok tárkonyt.
A túrómasszából kb. 3 cm átmérőjű gombócokat formáztam és közvetlenül a levesbe raktam.
 Mikor mind belekerült, elzártam a tüzet, a maradék hő elég volt a gombócnak, hogy megfőjön. Belereszeltem a citrom héját és kevés levet nyomtam bele.
Lefedtem. Kb félóra telt el a késői ebédig, így volt idejük összeérni az ízeknek.
A maradék citromot (héjastól) apró kockákra vágtam és a tányérba mert levesre szórtuk.

* (ez bizony saját citrom, már második éve kényeztet el a kis citromfánk csodás lédús terméseivel. Persze nem terem annyi, amennyi a szükségletünk, de ezekért a szemekért amit kapok tőle, roppant hálás vagyok:)




Ez a leves Mennyei:) 
Málna konyha Asszonya, köszönöm az ötletet:)