2013. április 11., csütörtök

"Reménytelenül"....

 


REMÉNYTELENÜL

Lassan, tünődve
Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.
Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.
A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Vas-színű égboltban...
Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -
Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -
Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -

József Attila 1933. március

 

Szeretetrehangoltan  a Facebookon :) 


6 megjegyzés:

  1. Boldog vagyok attól, hogy én is ezt olvastam- többek között fel ma este a családomnak...Véletlenek nincsenek, örülök, hogy hasonló az érdeklődés és ízlésvilágunk...
    Nem tudom, számít-e ez?
    üdv.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Júlia!
      Hiszem, hogy igen.
      Köszönöm, ölellek.

      Törlés
  2. Kedves Mági! Kedves tőled, hogy József Attila születésnapján ezt a szép költeményt tetted közzé, ezzel is emlékezve rá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Marisz, köszönöm.
      Legyen gyönyörű napod!

      Törlés
  3. Az hogy lehet, hogy a tegnap esti sétán a buszmegállóban pontosan ez a vers volt kiragasztva a villanyoszlopra???? Nincsenek véletlenek, de ennyire? :)

    VálaszTörlés