Már azt hittem feldolgoztam az összes viharvert almát, de a vendégeim gondoskodtak róla, hogy a következő napokban se tudjak az almából (sem) "kikapcsolni".
Egy egész ládával és egy kosárral leptek meg, mondván én biztosan kitalálom, hogy mit csináljak belőlük. Eltenni nem lehet, mert egy részük ezeknek is, a vihartól potyogott le.
Így újabb almafeldolgozás vár rám, de jó ez így.
Lesz kevésből almaecet, mert almaecetből sosem elég.
Valamennyit le fogok gyalulni és elteszem üvegbe, majd jó lesz tésztára.
Papa nagyon szereti az almás tésztát.
Talán néhány üveg kompót is készül.
Legelőször viszont, süteménybe tettem.
Nem is akármilyen sütemény kerekedett belőle...
persze írhatom, hogy mennyei, meg Isteni, az természetes, hisz rosszat az ember nem készít,
de ezt meg kell kóstolni :)
Bár a Nap szépen sütött ma, de figyelmeztetően hideg volt a levegő.
Figyelmeztetően, hogy ne felejtsem, fagyos idők jönnek (egyszer) ami adatott, azt gyűjtsem be.
Szépen sorjában. A napokban a kakukkfű feldolgozás is soron van.
Így az almát frissen szedett citromillatú kakukkfűvel szórtam meg és mézet csorgattam rá.
Duplán :) biztos, ami biztos :)
A recept megalkotására, Susan Loomis könyvében olvasottak inspiráltak.
Kakukkfüves mézes almatorta
Hozzávalók
Tészta
200 g hideg finomliszt (a kamrában már hideg van, de ez most pont jó)
100 g hideg teavaj
1 ek cukor
1/2 mk só
5 ek hideg víz
Töltelék
1 kg alma (nettó)
70 g cukor
1 marék citromillatú kakukkfű (helyette jó a Mezei kakukkfű)
3 ek méz (hárs)
25 g hideg teavaj
1 tk étkezési keményítő
+
1 ek méz (hárs)
Egy folpack fóliát kifeszítettem a konyhapultra (alatta nedves ruhával áttöröltem, így nem csúszik el, ráfeszül).
A tésztát elkészítettem: a kimért lisztet a fóliára szórtam, elkevertem a cukorral, sóval,
a hideg kockákra vágott vajjal összemorzsoltam.
(Az ujjaim hegyével gyors határozott mozdulatokkal, hogy minél kevésbé melegedjen fel a vaj.)
A morzsalék közepébe mértem a hideg vizet és összeállítottam a tésztát.
Becsomagoltam a fóliába és hűtőbe tettem egy órára.
Az almákat megtisztítottam, meghámoztam és az uborkagyalun legyalultam.
Szedtem citromillatú kakukkfüvet, a leveleire tépkedtem, majd az almára szórtam.
A sütőt bekapcsoltam 190 fokra (légkeverés). Előkészítettem egy cakkos pitesütőt (27 cm átmérőjű).
A tésztát elővettem a hűtőből és a folpack-ot szétteregetve a fólián kinyújtottam.
(A tészta tetejét picit megszórtam liszttel.)
Fóliástól beleborítottam a sütőtálba, a fóliát lehúztam a tészta szélét körbevágtam.
A tésztán szétkentem az ujjammal az 1 tk keményítőt, hogy az alma leve, "véletlenül" se áztassa el a tésztát.
Az almára szórtam a cukrot és összerázogattam.
A tésztára rendeztem a cukros, kakukkfüves almát.
A tetejére elosztottam a hideg vékonyra vágott (zöldséghámozóval gyorsan megy) vajdarabokat.
Rácsorgattam a 3 ek mézet.
A leesett tésztaszéleket összegyúrtam, kinyújtottam és néhány csillagot szúrtam ki belőle,
ezt az alma tetejére elosztottam.
A tészta széleit körbe picit behajtogattam.
A forró sütőbe tettem, a hőmérsékletet mérsékeltem 175 fokra.
40 perc alatt készre sütöttem, 25 perc elteltével egy sütőpapírral borítottam, hogy ne piruljon túl a teteje.
A sütőből kivéve (a tálban hagytam), a csillagokat megkentem a 1 ek mézzel.
Illatos a méztől és a kakukkfűtől.
Pont eléggé édes, de ez nem jelenti, hogy nagyon édes.
Az alma krémes, balzsamosan szaftos.
A tészta ropogós, omlós.
Jaj...
