2015. december 29., kedd

Ó kicsi madár...



Etetjük a madarakat. 
Számomra ez természetes, az viszont nem, hogy néha történik baleset.
Fás terület mellett lakunk, ebből következik, hogy sok a kis kosztos.
Előfordul, hogy megijednek  -ragadozó tűnik fel-  és hirtelen az összes kismadár felröppen.
 Csak pár méter van a fák és a ház között.




 Ez a cinke az ablaknak repült. 
Ilyenkor hatalmas koppanást hallok  -sajnos tudom már mi történt-   és szaladok.
A legtöbb esetben nem nagy a sérülés, nem hal meg, 
de a hideg, fagyos földön pillanatok alatt kihűl(ne) a kicsi test.
Gyengéden felkapom és "ellátom": mindent kap amit a szívem szava diktál, melengetést, vizet, ...
Megfigyelés után elengedem, ez lehet több óra, de most elég volt 15 perc.



  

Mámorító érzés, amikor felröppen a kezemből.



...már a diófán...




 

4 megjegyzés:

  1. Ó, milyen megható! A kezedben lett jobban, Tudta, érezte, hogy Nálad csak gyógyulhat! <3 Örülök, hogy minden rendben vele! Kicsi kis szíve, hogy meg lehetett ijedve!
    Sajnos nálunk nem volt ilyen szerencséje a vadgerlének! A terasz ajtónak röpült, s szinte azonnal kioltotta a kis életét! :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva <3
      Igen a kéz melege jót tett neki.
      Sajnos ha a nyakacskájuk törik, nincs gyógyulás...

      Törlés
  2. Nagyon édes :-)
    Én egy kékcinkével reggeliztem, csak az ablak választott el minket :-)

    VálaszTörlés