2012. augusztus 5., vasárnap

""Kilenc diófa""






Böjte Csaba írása

""Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és
szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz  a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:

- Gyermekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról. Nagytatám egy szomorú nyári napon halt meg, hazajöttem a temetésére, a szépen felcseperedett diófák árnyékában ravatalozták fel. Az egész szertartás alatt én némán álltam a nyurga nagy fák árnyékában...

- Teltek az évek! Nyugdíjas lettem! Egyedül maradtam és hazaköltöztem a szülőfalvamba. Nyugdíjam oly kevéske, így ősszel összeszedem a diót és télen megtöröm. Kilós, fél kilós csomagokba nagyon hamar eltudom adni, két óránál tovább még sohasem álltam kint a piacon. Ha hiszi, ha nem ez a kilenc diófa engem átsegített a télen! Az idén is, nemcsak tüzifát tudtam venni a dióbélből, hanem még egy kis malackát is. És most ha ezt a maradékot sikerül eladnom, szeretnék venni tíz kis facsemetét. Tudja van egy aranyos unokám, nemsokára hazajön, el fogjuk ületetni a kis fákat és ha majd ő is megöregszik, diótörés közben biztos el fog mondani érettem egy-egy imádságot...
Az autó halad a tavaszi verőfényben.. a néni elhallgatott, én is hallgatok, némán vezetek. Nemsokára a piacnál fékeztem és megálltam. Az utasom a reszkető kezével egy fél kiló zacskó dióbelet csúsztatott az ülésre. Tiltakoztam, de ő szelíd mosollyal csak annyit mondott: vegye csak el, nekem is a jó Isten adta a drága nagyapámat, aki a diófákat ültette...
Szó nélkül sebességbe teszem az autót, vezetek, de fél szemmel a dióbelet nézem: az egyszerű székely asszony válaszát a gazdasági krízisre. Kezembe vettem a szépen bekötözött kis csomagot, kibontottam és elkezdtem ropogtatni a finom dióbelet, a becsületes, évtizedeken áthajló muka gyümölcsét, a finom, egészséges választ egy nagymama anyagi gondjaira.

Járható út...Megyek, én is veszek tíz facsemetét!

Szeretettel, Csaba t. ""





Az én Édesapám 88 éves lesz. Több száz fát ültetett életében, mindig azt mondta:
" tudod fát az unokájának ültet az ember."

Az élet másfele sodort minket, sok fa él még abból, amit ő ültetett, csak már nem a mi tulajdonunkban.
Én is ültettem fákat, amikor ide költöztünk, diófát is.
Ki tudja...






22 megjegyzés:

  1. ez egy gyönyörű történet! Sajnos azt hallottam, hogy mo-n bevezették pár hónapja, hogy egy portán max. csak 2 azaz két darab diófát lehet ültetni. Akkor nagyon felháborodtam ezen, hiszen régen még az út mellé is ültettek fákat, hogy a vándor embernek legyen mit ennie útközben.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. (?)
      Igen az út mellé gyümölcs és diófát ültettek:)
      Még ma is van ahol megvannak, pl. Zala megye, Felvidék...
      Ahol gyermekként nevelkedtem, ott sárgabarackfák voltak az országút két oldalán:)
      Nagyon-nagyon szeretném ha ma is újra lehetne, régen foglalkoztat a gondolat, hogyan...(!,?)

      Törlés
    2. minek ültetnéd el a dióbelet sem árulhatod csak ha őstermelő kártyád van :ebben az ultra modern országban
      élni azt már nem csak fizetni bevallani számlát írni -adni minden hülye dologra OKJ szakmát tanulni lehet a normális ember agya megáll hogy hogyan engedik-sőt kötelezik a parlamenti honatyák hogy ezt csinálhatják a lakossokkal

      Törlés
    3. Mihály Gargya,
      sajnálom.
      Valóban ma más idők járnak, de ültetni kell, mikorra termést ad, már megint más idők lesznek.
      Jó egészséget kívánok!
      Üdvözlettel,
      Mági

      Törlés
  2. ismertem családokat, akik a gyerek születésekor fát ültettek.

    szép gesztus, és jó

    de ma a családok többsége betondzsungelben él,


    nem hallottam olyan rendelkezésről, hogy portánként max 2 diófa engedélyezett, legfeljebb valamely községi önkormányzat helyi rendelete lehet, hogy a meglévők mellé újat már ne nagyon, vagy nem tudom elképzelni , főleg, ha azt nézzük, hogy máshol meg kínlódnak a "minden gyerek lakjon jól" akciókkal

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen Katalin, én is: így volt nálunk is.
      Ma már más világ van, de fákat az út mellé ültethetnénk, többen-többet:)

      Törlés
    2. Ó igen van egy 3 m-es cseresznyefánk ajándékba, Édesapám nevelgeti, húsz másiknak már sikerült gazdát találni (igaz ők kisebbek voltak). És találtam egy vízmosásban egymástól 20-30 cm-re 5 db diófát 25 cm magasak, keresem a leendő gazdáját:)

      Törlés
  3. A mi diófáinkat az anyósom kertjéből mentettük át hozzánk. A férjem kiásta és nagy földlabdával, traktoron hozta át a szomszéd településről, hogy megmentsük őket magunknak. Csodák - csodájára mindhárom fa megmaradt, azóta is itt hűsölünk alattuk,a mama is sokáig élvezte még a termésüket és az árnyas lombjukat. A nagy melegben kincsek ezek a fák, óriási lehajló lombjuk mindegyikünk kedvence is. Még sok termést és gyógyító leveleket is ad nekünk mindegyik bőséggel osztva a jó Isten kincseit! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gyönyörű történet:)
      és biztos vagyok benne, minden család őriz hasonlókat:))
      Szép vasárnap délután:)

      Törlés
  4. Gyönyörű történet! Nagy szívfájdalmam, hogy nincs diófánk és valószínűleg nem is lesz,a kert mérete, a meglévő fák mennyisége nem teszi lehetővé. Végleg még nem mondtam le se a diófáról, se a nádbútorról, még az is megtörténhet, hogy egyszer lesz:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ""Ami fontos azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról-napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.""
      (Kelta-Ír bölcsesség)

      Törlés
  5. Megható történet. Jó lenne minél több fát ültetni. Nemcsak gyümölcsfára gondolok. Megszakad az ember szíve, hogy milyen ütemben pusztítják a fákat, fogynak az erdők.
    Ültessünk fákat!

    VálaszTörlés
  6. Ezzel a történettel kezdtem a napom!

    VálaszTörlés
  7. Ági, én szívesen elültetem az egyik kis 25 cm-es diófácskát, ha nekem adnád

    VálaszTörlés
  8. Kedves mági.
    Nem tudod mekkora örömet szereztél azzal hogy ezt a "kis" meleg,emberi,megható és mindíg tanúlságos történetet megosztottad velünk.
    Egy ideje elolvastam már és nagyon meghatott,de valahogy elvesztettem szem elöl.
    Gyakran gondolok rá ,mennyire szeretném kincsként megörizni és most végre,újra megtaláltam a te segítségeddel.
    Nagyon köszönöm.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves ircsi!
      Nem tudod mekkora örömet szereztél nekem, a kedves lelkemre ható szavaiddal :)
      Nagyon örülök, és most el is döntöttem (remélem az Égiek is így akarják) hogy sokkal több történetet, tanmesét fogok feltenni, ami mindannyiunk épülését szolgálhatja :)
      Szeretettel ölellek,

      Törlés