Tészta céklával rozmaringgal és dióval

Tegnap úgy jártam, ahogy nem jártam még, legalábbis nem emlékszem.

Nincsenek saját tyúkjaink, ezért veszem a tojást. 

Tökéletesen megbízható helyről, igazi boldog, szabadban élő tyúkok tojását :). 

Pont ezért történhetett...a frissek közé került egy kakukktojás. 

Bár ez lett volna a szerencsésebb eset, de ez a "kakukktojás" rossz tojás volt.

Persze ilyen előfordul, semmi gond, de hiba csúszott a saját gépezetembe:

 ugyanis rosszul terveztem, csipkedni kellett magam az ebédkészítéssel. 

A sietség meg, fölösleges dolog.

Nudli volt tervbe véve, sőt a terv már megvalósulni látszott. 

A krumpli letörve, a liszt hozzászitálva.

Ekkor jött a tojás, amit jó előre kikészítettem. 

Általában külön ütöm le, külön tálkába, de most nem általában volt.

A tojást egyenesen a krumpli-liszt mellé akartam ejteni. 

Odakoppintottam a konyhapulthoz és azon pillanatba már lendült a kezem a vajling felé....

Hiba volt, de nagyon tanulságos.

Az alapos takarítás közben új fogást gondoltam ki, amivel nem kellett sietnem,

kényelmesen elkészültem vele.

Tészta céklával rozmaringgal és dióval

Hozzávalók

500 g durumtészta

só

1 ek olaj

+

2 nagyobb cékla

4 ágacska (3cm hosszú) friss rozmaring

1 ek méz (vagy cukor)

2-3 ek olaj

1 ek (lapos) étkezési keményítő

500 ml a tészta főzővizéből

50 g hideg teavaj

+

tálaláshoz

szeletekbe aprított dió

Sós vizet forraltam, majd "al dentére" főztem benne a durumtésztát. 

A tisztított, apró kockákra vágott céklát a kevéske olajon pirítani kezdtem, 

majd hozzáadtam a mézet, picikét sóztam és rádobtam a rozmaringágacskákat. 

Tovább pirítottam, megszórtam a kevéske keményítővel, 

majd ráöntöttem 2 dl-nyit a közben leszűrt tészta főzővizéből. 

Hagytam, hogy sűrűsödjön, újra adtam hozzá főzővizet (össz. 500 ml). 

Mikor kellően besűrűsödött, elzártam a tüzet és belekevertem a hideg vajat. 

Ettől krémes, fényes, sűrű lett a szaft.

Hozzáadtam a megfőtt leszűrt tésztát, összekevertem. 

Lefedtem a fedővel és megterítettem.

Ez idő alatt szépen magába szívott "mindent" a forró tészta.

Kevéske friss rozmaringgal és lapocskákra vágott dióval megszórva tálaltam. 

- A friss rozmaringgal bánjunk csínján, főleg ha nem szoktuk az ízét. 

Bár kihagyni vétek volna, lehet kevesebbet beletenni.

- Most   -ha nem így szeretjük, akkor is-  érdemes picit keményebbre hagyni a tésztát, 

hogy magába tudja szívni a cékla szaftját... 

- A cékla roppanós marad, mi így szeretjük.

- A tésztalétől (keményítőtartalma), a kevéske hozzáadott étkezési keményítőtől

 és a hideg vajtól roppan finom selymes lesz  :)

  Szeretetrehangoltan a Facebookon :)