Csipkebogyó, Hecsedli.
Rengeteg információt ismerünk, találunk róla, én most nem erről szeretnék írni.
Minden évben szedünk, gyűjtünk, előfordul, hogy ezzel a céllal szervezünk családi túrát
pl. a Börzsönybe.
Persze csak annyit szedünk amennyire a családnak szüksége van 1-2 kg,
hisz nem a mennyiség a lényeg (hanem a minőség).
A legtöbb C-vitamint akkor tartalmazza amikor még kemény,
még nem csípte meg a fagy, igaz ilyenkor még nem édes és krémes.
Az íze így is mennyei.
Hogyan használom?
- Mindig szárítok meg teának és kerül a téli teakeverékbe.
Tudjuk, hogy a vitaminok megőrzése végett a teát áztatással készítjük.
- Készítek belőle ecetet, egyszerűen a megszurkált bogyót beáztatom alma vagy fehér borecetbe.
(A bejegyzés óta készült csipkebogyóból erjesztett ecet.)
Minél tovább érlelődnek együtt, annál aromásabb lesz az ecetünk.
Leszűrés után sötét üvegben tárolom.
- Lehet alkoholban áztatni, alkoholos kivonatot készíteni, sőt készülhet belőle ünnepi likőr.
<3
A vadon termett kincseinknek magas éteri energiájuk van, a természet ritmusa szerint termettek,
érdemes testünk védelmi rendszerét, egészségünk támogatni velük.
Az a vitamin, ásványianyag ami így jut be a szervezetünkben másképpen hasznosul.
Úgy gondolom a természet termelte gyógynövényeknek,
gyümölcsöknek a varázsa az Ősrezgésben rejlik,
a Teljesség információt tartom hangsúlyosnak.
A félreértés végett jelzem, az is jó, hogy ha a herbáriában veszünk gyógynövényeket,
csak az más minőség. Olyan mint a multiban vásárolt paradicsom és a kertben szeretetünkkel nevelgetett közti különbség.
Mind a kettőt paradicsomnak nevezzük, mindkettőnek van hatása, vitamin tartalma,
akár még íze is, de aki már nevelgetett saját paradicsomot, az érzi és tudja miről beszélek.
Egyszerűen fogjuk a tenyerünkbe mindkettőt és hangolódjunk rá a rezgésre.
Akkor még nem is írtam a családunkkal együtt töltött időről, a mozgásról,
a jó levegőről és a tüskék okozta sebekről.
Som
A túra során találtunk egy maréknyit amit azonnal el is csipegettünk.
Kevésbé közismert és meg kell jegyezni ritkábban is bukkan fel utunk során,
a hosszúkás piros terméssel borított cserje.
Vele kapcsolatban egy kincset szeretnék megosztani, amit egyik piaci utam során leltem.
Hideg eljárással készített somlekvár. A kedves néni még őrzi a régi tudást.
A somot kimagozzák, ledarálják, összekeverik cukorral ( mennyiség ízlés függő ) és addig kevergetik szabad levegőn amíg besűrűsödik. Ez akár sok idő lehet (több nap, akár hét!) viszont más feladat nincs vele, szépen üvegbe rakják, a teteje bebőrösödik és mehet a kamrapolcra.
Tehát nem főzik, nem pasztörizálják, nincs benne tartósítószer és mégsem romlik el!
Az állaga olyan mint a birslekvárnak, szemcsés, sűrű.