A legendás Anzac keksz története az I. világháború idejére nyúlik vissza:
az édesanyák/feleségek sütötték a háborúban lévő fiaiknak/férjeiknek.
A nők, az otthon fellelhető szűkös dolgokból állították össze:
liszt, zabpehely, kókusz, cukor, arany szirup/melasz, vaj, szódabikarbóna és forró víz.
Tojás nem kerülhetett bele, hisz korlátozta volna az eltarthatóságát, mellesleg nem is volt.
(A ropogós keksz friss kellett hogy maradjon és a hosszú tengeri utazást is ki kellett hogy bírja.)
Az Anzac keksz oltalom alatt áll Ausztráliában, de ha nem így lenne sem hiszem,
hogy pontosan ismerhetnénk az eredeti összetételét.
Több receptet (pl.
ez és
ez ) tanulmányoztam, picit alakítottam rajta
(pl. radikálisan csökkentettem a cukor mennyiségét).
Íme, a mély aranyszínű, karamellesre sült ropogós kekszeim :)
A liszt fele, nálam teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt, a cukor, nádcukor (Demerara).
S bár van itthon régről
arany szirup, így az első esetben ezzel készítettem,
de akinek nincs az nyugodtan cserélheti másra. Például
házi karamellre, vagy mézre,
vagy ha van, remekül felhasználható gyógynövényes szirup.
Apró szemű zabpelyhet adtam hozzá (
dm-es Alnatura), szerintem ez fontos,
ha nincs apró szemű, akkor a nagy szeműt zúzzuk össze aprítógéppel.
Az alapkeksz tovább "bővíthető", kerülhet bele csokoládédrazsé (csipsz) vagy apróra darabolt csokoládé, aszalt gyümölcs vagy apróra darabolt dió, mandula, mogyoró.
Ropogós Anzac-féle keksz
~ 25 db
Hozzávalók
70 g (1/2 csésze) finomliszt
70 g (1/2 csésze) teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
75 g (1 csésze) kókuszreszelék (spar saját márka)
120 g (1 csésze) apró szemű zabpehely
70 g (1/2 csésze) nádcukor
5 g só
5 g (1 tk) szódabikarbóna
110 g vaj
30 g (2 ek) aranyszirup vagy karamell, méz...
20 g (2 ek) víz
Előmelegítettem a sütőt (165 fok, légkeverés) és egy nagy tepsit sütőpapírral borítottam.
A liszteket tálba mértem, beleszórtam a szódabikarbónát, alaposan összekevertem,
majd összemorzsoltam az apróra vágott vajjal (a kezeimmel).
Hozzáadtam a kókuszreszeléket, zabpelyhet, cukrot, sót, összekevertem.
A szirupot (karamellt, mézet) elkevertem a vízzel, a előbbiekre öntöttem
és kezemmel összegyúrtam/nyomkodtam a tésztát.
(Az előbbiekben dolgozhatunk aprítógéppel is.)
Kezeimmel diónyi nagyságú golyókat formáztam, a sütőpapírral borított tepsire sorakoztattam.
A golyóbisokat villával lelapítottam.
(Helyezzük egymástól távol őket, mert nőni fognak.)
~ 14 - 16 perc alatt sülnek meg, ekkor még puhák, de amint kihűltek ropogósak lesznek.
A kihűlt illatos, ropogós, karamelles kekszeket légmentesen záródó üvegbe/dobozba tárolom.
Még el nem fogy...elvileg hetekig megőrzi minőségét. Elvileg :)
Megjegyzés
A tanulmányozott receptekben van ahol megolvasztják a vajat,
elkeverik a szódabikarbónával és sziruppal, vízzel és így adják a száraz hozzávalókhoz.
A történetről
itt, és
itt olvastam.
*
A kertben virít az Évelő őszirózsa/Aster :)
