Sokszor írtam már a gyökereimről, csodálatos Édesapámról és Édesanyámról, a gyermekkoromról.
A család fontosságát, a női és férfi szerepek megoszlását, a gyermekek iránti felelősséget Tőlük
láttam, az életutamon csak megerősítést kaptam.
A sütés-főzés szeretetét Édesanyám mellett szívtam magamba,
Tőle láttam mennyire fontos a "táplálás" milyen fontos mit teszünk az asztalra.
A "mit teszünk az asztalra" elsősorban nem a hozzávalókat jelenti, hanem leginkább a hogyan-t.
Igaz nem emlékszem olyanra, hogy nincs, hogy éheztünk volna, hisz volt kert, voltak állatok,
a Szüleim mindent amire szükségünk volt megteremtettek.
Édesanyám tipikusan az az asszony volt aki a "semmiből" is tudott terülj-terülj asztalkámat teremteni. Legalábbis így éltem meg.
Későn született gyermekük vagyok (a kis kései...:), a Testvéreim már régen iskolába járók voltak,
amikor megérkeztem. Persze a rokonság gyermekei is többnyire idősebbek nálam,
így kisgyermekoromban nem győztünk lakodalomba járni.
Akkor még vidéken nem rendezvényszervezők szervezték a lagzit, nem partiszolgálat látta el a násznépet finom falatokkal, nem étteremben, szállodában ülték meg a fiatalok egybekelését.
Nem ám, :) a rokonság egész héten sütött-főzött, hónapokkal előbb megkezdődött a készülődés.
Persze itt is volt "rendezvényszervező", pontosan le voltak osztva a szerepek:
ki készíti a levesbe való tésztákat, ki a böllér (ki öli le a disznót), ki irányítja a süteményes asszonyokat, ki a "Süteményes asszony" a főcukrász, kik a segédjei.
Ki lesz a csapos, ki lesz a vőfély, ki varrja az ünnepi ruhákat, ki öltözteti a menyasszonyt.
Mindenki felelt a vállalt feladatért.
Amikor kitűzték az esküvőt, onnan fogva szervezkedtek: nevelték az állatokat,
amiket a nagy napra fognak levágni, készült a levesbe való csigatészta,
a malomból vett lisztből és a saját tyúkok tojásából.
Az esemény hetén kedden már sütötték az elálló aprósüteményeket (darálóst, linzereket),
szerdán vagy csütörtökön vágták a disznót, birkát, csütörtökön vagy pénteken a szárnyasokat.
A disznóvágáskor volt disznótoros pogácsa, a kopasztóknak meg almás-túrós-meggyes lepény.
Szombaton ebédre raguleves és rétes dukált.
Nos legtöbbször az Édesanyám volt a "főcukrász" eleinte a rokonságban,
később már idegenek is hívták.
Messze a környéken tudott volt, hogy becsületes, józan, "ügyeskezű", gyors és határozott ember.
Joli néni csigatésztája nem fő szét a levesben, ha Joli néni süt, elég lesz a sütemény.
Joli néni pogácsáját, sajtos rúdját, rétesét akarta mindenki akihez eljutott a híre.
Én is akartam...az én Gyermekem mindezt már csak hírből ismeri.
Hosszú, hosszú ideig nem bírtam rétes sütéshez nyúlni, Édesapám életének utolsó éveiben igaz többször próbálkoztam, de tudtam, Anyám titkának jó ha a közelébe jutottam.
Nincsenek már velünk, mi akik kóstoltuk emlékszünk az ízekre, de a Gyermekem nem,
sajnos már nem kóstolhatta meg Anyám rétesét....
Így ha rétest teszek az asztalra (és igyekszem), Neki, előbb-utóbb ez lesz "A" rétes.
Bízom benne.
Az elmúlt hetekben a húzott rétes sütést gyakoroltam (sütött Anyám másmilyent is).
Gyakorlom, alakítgatom, próbálom felidézni az emlékeket.
A recept a fejembe van -bár a receptbe belenyúltam, hisz nem eszem disznózsírt-
a technikán van mit fejlesztenem.
Sütöttem túróst, almást, káposztást, kapros túróst, házi túróst.
Az utolsó alkalommal már egészen jól ráéreztem :)
A túrót most is réteshez vettem, de a program másképpen alakult,
így kevert süteményt készítettem belőle.
Egy kicsit eljátszottam a fejemben születő "recepttel" ez lett belőle.
(Másnapra meg az üres tepsi...a családom hipp-hopp "eltüntette"...)
A kakaó mennyiségére tekintettel bátorkodtam csokoládésnak nevezni,
virágnak meg a túrós rész formája miatt....
Volt előző napról 2 db tojásnak a fehérje, ezt a túróhoz kevertem,
ha nincs, akkor ezt egy plusz tojással felválthatjuk.
Csokoládés túrós "virág"
Hozzávalók
csokoládés rész
2 db tojás
50 g házi vaníliáscukor (lehet más édesítő)
30 g (holland) kakaópor
100 g finomliszt
1/2 cs sütőpor (dm/alnatura foszfátmentes)
késhegynyi só
50 g olvasztott teavaj
100 g joghurt
túrós rész
750 g túró (házi vagy nem zsírszegény)
100 g házi vaníliáscukor
késhegynyi só
1 ek liszt
1 db tojás
2 db tojásfehérje (vagy helyette még egy egész tojás)
(ha nem vaníliás az édesítőnk, akkor 1/2 rúd vanília magjai)
tepsi kikenéséhez
pici puha vaj és rétesliszt
Bekapcsoltam a sütőt 175 fokra.
A 21 cm átmérőjű (5 cm magas) kerek tepsimet vajjal vékonyan kikentem, behintettem rétesliszttel.
A csokoládés részhez a tojásokat kikevertem a cukorral (habverővel), hozzáadtam a sót, a kakaót, belecsorgattam a puha (nem meleg) vajat (végig dolgozott a habverő).
Végül fakanállal hozzáforgattam a sütőporral elkevert lisztet és joghurtot.
A tepsibe öntöttem, úgy mozgattam a tepsit, hogy legyen pici pereme.
A túrót összenyomkodtam villával, hozzákevertem a cukrot, a sót, a tojást és tojásfehérjét (szintén habverővel) végül az evőkanál lisztet.
Képzeletben 6 részre osztottam a túrós krémet, a csokoládés részre sziromformába ráraktam.
Kíváncsi voltam mivé alakul :)
 |
| ...még nyers... |
A "nehéz" túrós-krémes lesüllyedt, a sütőporral lazított csokoládés rész felemelkedett.
 |
| ..megsült... |
Izgatottan vártam, mit látok szeleteléskor :)
Olyan lett mintha megtöltöttem volna :)
