Egy macska, egy madárfióka és egy kávé. Hogy mi közük egymáshoz, rögtön kiderül.
A Macska, a három macskánk közül, a mama, akit egy lakatlan területen, a közlekedési út szélén,
pár hetes nagyságában találtunk. Nem most volt, már több mint 8 éve.
Csodálatos macsek, igazi szeretetgombóc, hihetetlen egyéniség, gyönyörű napokat éltünk,
élünk meg együtt, mindig kész a meglepetésre.
A macsek a reggeli sétáról egy pici cinegével érkezett.
A madárkát, mint máskor is, készségesen adta át a Fiamnak.
Hamar kiderült, hogy a madárka, természetesen épségben, sérülés nélkül érkezett a cica szájában,
de nem tud repülni. Nem azért, mert már nem tud, hanem, még nem tud.
Fióka.
Életerős, életrevaló kis teremtés.
Feltehetően, a nagy szélben kiesett a fészekből.
A cica, simogatás, dicséret után, enni kapott.
A madárkát, némi melengetés, szeretgetés, ámulás-bámulás (és fotó) után, kivittük a kertbe.
Azonnal hatalmas kiabálásba kezdett, teljesen felbolydult a kert,
hirtelen mintha minden madár a megmentésébe fogott volna.
Talán ez is történt....
Gondoltuk, a Sorsra bízzuk a csibét, e mellett szemmel tartjuk.
Ha ott marad, ahová tettük, akkor visszahozzuk és kitudja mit teszünk.
A házba be kellett jönnünk, hisz ott kint zavartunk volna, de az ablakból egy darabig mindent láttunk,
illetve csak a kicsit láttuk, amint 1/2-1 métereket reppen, majd eltűnik a szemünk elől.
Nem sok idő múlva már nem volt kiabálás, nem is találtuk meg.
"De jó lenne tudni, mi történt" vággyal a szívemben mentem a konyhába, gondoltam készítek
egy finom kávét magamnak, vigasztalásul.
Géppel készítettem a macchiato-t (tejhabos kávé), beletettem a kanalat, majd a hűtőbe visszatettem a tejet.
Visszafordultam a kávémért és akkor egy éles kiáltás hagyta el a számat a meglepetéstől.
A kávém így nézett ki:
Most a Családom szaladt össze, azt hitték valami bajom történt.
Mindenki azt gondol amit akar, én nem tudok ilyen madarat rajzolni a kávéhabba,
sőt semmilyen madarat nem tudok.
Egyet tudok, hogy mindig megkapjuk az üzenetet, jelek, jelképek, érzések, hangok, illatok,...... útján......
