szeretetrehangoltan

2013. április 25., csütörtök

Üdvözlet "Chef Viki"-nek

Kedves "Chef Viki", köszönöm, hogy erre jársz :)

2013. április 23., kedd

Nap és Hold

Napfivér és Holdnővér :)

A kora esti "Kutyi sétára" magammal vittem a fényképezőgépet.

Amit láttam, megmutatom.

Az elsőtől az utolsóig, nem sok idő telt el.

...már itthon :)

Aki még nem látta a fent "nevezett" (Napfivér Holdnővér) filmet, hátha tetszene...

Egy helyen megtaláltam az egész filmet, remélem szabad megosztani.

Köszönöm az oldal üzemeltetőinek :)

http://www.szkosz.com/node/1985

Szeretetrehangoltan a Facebookon :)

Lepénykenyér....

....ami olyan mint a tortilla, csak én búzalisztből készítem.

Az eredeti tortilla egy különleges kukoricalisztből készül, nekem olyan nincs.

Kipróbáltam különféle összetételű lisztekkel, de az évek során kétfélénél maradtam.

Az egyikbe teszek teljes kiőrlésű tönkölybúza lisztet, a másik ez.

Ezt készítem legtöbbször.

A Fiam a Fővárosba jár iskolába, utazik egy bő órát.
A legjobb megoldás a közlekedésének megkönnyítésére,
ha a szomszédos faluban megálló hévvel megy.
Igen, de sajnos a szomszéd faluba semmilyen tömegközlekedéssel nem jut el.
Így, oda autóval visszük és megyünk érte.

A hónapok során az a gyakorlat alakult ki, hogy amikor Ő végez az iskolában,
nekem akkor kell elkezdenem főzni, hogy kész legyek és
a lehető legfrissebben tálaljam az ebédet.

Tegnap, ezt megelőzően bő fél órával kaptam a sms-t, hogy már jön, elmaradt az utolsó óra.

Nem maradt időm készíteni semmit. Arra jutottunk, hogy együtt összedobunk valamit.

Szeretünk együtt ténykedni.

Csirkés és sajtos tekercs mellett döntöttünk.
A pitát említette, de az több idő lett volna.

Ezt a lepénykenyeret nagyon szeretem, "százféleképpen" töltjük és tekerjük,

még ha "mexikói" töltelékkel fogyasztjuk, akkor is ezt sütöm.

Lepénykenyér

Hozzávalók

350 g finomliszt

200 g rétesliszt

tengerisó

1 lapos mokkáskanál sütőpor (Alnatura/dm)

50 g olaj

300 g langyos víz

Félkiló lisztet elkevertem a sütőporral, sóval.

Hozzáöntöttem a vizet (a víz most nem éppen langyos, inkább kellemes melegnek mondanám,

olyan 30 fok körül), az olajat és a keverőgépem spiráljával, alaposan összekevertem.

Adtam még hozzá annyi lisztet, hogy megfelelő keménységű tésztát kapjak

(tehát összesen még 45- 50 g-ot).

Az enyhén lisztezett pultra tettem, hozzátettem "magam", kedvesen átgyúrtam,

majd cipót formáltam belőle, folpack fóliával letakartam.

Pihent 10 percet, még előkészítettem a húst, a sütéshez.

A cipót 14 darabra osztottam, egyenként kis golyókat formáztam belőlük és letakartam a fóliával.

Enyhén lisztezett alapon, egészen vékonyra nyújtottam.

A serpenyő alja, amiben sütöttem 22 cm átmérőjű, de én ettől nagyobbra nyújtottam a tésztát,

mert amikor a forró serpenyőbe kerül, kissé összeugrik.

A serpenyőbe már nem kell olaj, teljesen szárazon sütöm, a maradék lisztet mindig kitörölöm.

Nagyon gyorsan megsül, vigyázni kell, hogy ne száradjon ki, fordítással együtt 1 perc körül megvan.

Az egyik felét addig sütöm, míg megjelennek a kis hólyagok, akkor megfordítom,

a másik oldalának fele idő is elég.

Konyharuhára borítom és rögtön betakarom.

Másnap is jó, ma ebből készült a tízórai.

A maradékot tegnap amikor kihűlt, feltekerve, a folpack fóliába csavartam.

Forró serpenyőben újra lehet melegíteni.

Most salátalevelet, vadrukkolát, pitypanglevelet, retket, újhagymát, (egy koktélparadicsomot),
sűrű házi joghurtot* tettünk bele.
A húsosba, sült csirkemell csíkok kerültek, a sajtosba, sült füstölt mozzarella.

*Sikerült a házi joghurtból, igazi sűrű krémes görög típusú joghurtot készítenem,

hamarosan megmutatom.

A tortilla tésztáról, a nem rég olvasott könyvemből idézek.

"...Abuelita kezdett el főzni tanítani, és mutatta meg, hogyan kell tortillát készíteni - magyarázta Lillian.

Ha igazán autentikusak akarunk lenni - azzal kissé meghajolt Abuelita felé -, akkor magunk készítenénk el a tésztát.

Beáztatnánk az előre megfőzött, szárított kukoricát vízbe és porított zöldcitromba, hogy nixtamal-t kapjunk, amit aztán beledarálnánk a masa hariná-ba. Ám szerencsénkre Abuelitának van egy csodálatos üzlete, ahol készen is megvehetjük ezt a lisztfajtát.

- Amikor kislány voltam - szólalt meg Abuelita -, az én feladatom volt a kukorica megőrlése. Volt egy nagy kövünk, közepében mélyedéssel, mataté-nek nevezik, én pedig letérdeltem elé és egy manó-val, ami olyasmi, mint egy kőből készült sodrófa, összezúztam. Tudjátok, sokáig tart akár egy tortillára valót is megőrölni, és erős karok kellenek hozzá. Meg térdek.

Sokkal könnyebb így - mondta, azzal felkapta a masa hariná-t tartalmazó zacskót, majd kiöntötte az előkészített tálba a sárga kukoricaliszt-patakot.

- Önts bele egy kis vizet! - nyújtotta Chloe felé a tálat.

- Mennyit? - kérdezett vissza a lány.

Abuelita végigmérte Chloét, a vékony vállain buggyosan lötyögő pulóverét, sötét szemceruzával vastagon kihúzott szemét. Vállat vont, s a mozdulat olyan könnyed és hanyag volt, ahogy a szél libben át a fű felett.

- Amennyi jónak tűnik."

(idézet, Erica Bauermeister, Ízek életre-halálra könyvéből)

Hát ezért lenne fontos, hogy grammokat követés helyett, megtanuljunk ráérzékelni dolgokra.

Bár ez idővel megtörténik. Elárulom, hogy a lány Chloé megtudta csinálni segítség nélkül :)

Egy mondat még a könyvből:

"....Még mindig száraznak érezte. Adott hozzá, még egy kevés vizet, újra összekeverte, majd még egy kis víz következett, amíg végül azt nem tapasztalta, hogy a két anyag eggyé válik."

Ahol van tizen-huszonéves a családban, próbáljátok ki ezt a lepénykenyeret, imádni fogják.

Lepénykenyerek a blogon

Kelt lepénykenyér:

http://szeretetrehangoltan.blogspot.hu/2013/08/kelt-lepenykenyer.html

Lepénykenyér teljes kiőrlésű liszttel és kókuszvajjal:

http://szeretetrehangoltan.blogspot.hu/2015/10/lepenykenyer-teljes-kiorlesu-liszttel.html

Naan kenyér:

http://szeretetrehangoltan.blogspot.hu/2012/04/zoldseges-sajt-indiai-fuszerezessel.html

Pita:

http://szeretetrehangoltan.blogspot.hu/2012/11/pita-gyroshoz.html

Szeretetrehangoltana a Facebookon :)

2013. április 22., hétfő

Virágos-vad-zöld saláta turbolyás öntettel. Nincs gaz....

Egy saláta, 2 öntet, sok kép :)

Szombaton a nap nagy részét, a kertben töltöttük. Ültettünk, takarítottunk, szépítettünk.

Az ebéd is, a kerthez kapcsolódott: többnyire a kertben található növényekből készült,
egy hatalmas adag saláta. Mellé néhány szelet előre pácolt csirkemellet grilleztem a Férfiaknak,
meg füstölt mozzarellát.

Most a salátáról szeretnék szót ejteni, illetve az öntetekről.

A saláta zöld alapját, fejes saláta, reteklevél és zsenge spenót képezte.

Került bele hónapos retek és újhagyma, pitypanglevél, tyúkhúr.

Igaz még nagyon pici, de az íze miatt kevés rukkola.

A virágokat, ibolya, pitypangvirág, piros árvacsalán, barackvirág és százszorszép képviselte.

Akinek kertje van, könnyű dolga van ilyenkor tavasszal, mert a természet gondoskodik róla,
hogy legyen nekünk minden földi jó*, csak egyet kell tennünk, felismerni,
hogy mi terem nálunk és mi ehető.

Ez viszont nagyon fontos, ha bizonytalanok vagyunk valamiben, akkor inkább hagyjuk ki.

A Családunk nem fog tiltakozni (persze van kivétel, de mindenki maga ismeri a családját),

ha a megszokott ízeket kapják és nagyon pici mértékben adunk hozzá új ízeket.

Nem kell senkire semmit ráerőltetni, tudom nem könnyű régi szokásokon változtatni,

de apró lépésenként mégis érdemes a természet felé fordulni és elfogadni a felkínált javakat.

előtérben a pitypangvirág

...a százszorszép

...a sárgabarack virágja

...a piros árvacsalán

Öntetek

Kéthagymás öntet

Fokhagyma, újhagyma

friss citromlé

tengerisó, bors

pici majonéz és pici mustár

0,5 dl extra szűz olívaolaj

400 g görög joghurt.

Zamatos turbolyás joghurt öntet

400 g görög joghurt

0,5 dl extra szűz olívaolaj

tengerisó, frissen őrölt bors

egy csokor zamatos turbolya

egy kis marék citromfű

4-5 szál 3-4 cm-es csalán hajtás

Az öntetekhez a hozzávalókat a joghurt kivételével összeturmixoltuk, majd a joghurttal összekevertük.

A hagymás egy megszokottabb íz, a turbolyás egészen új.

Először párosítottam a zamatos turbolyát citromfűvel, ami nagyon jó ötletnek bizonyult.

Jól harmonizálnak egymással.


Zamatos turbolya, könnyen felismerhető ánizsos illatáról.

Ha nincs citromfű, de egy kirándulás kapcsán sikerült zamatos turbolyára szert tenni,

akkor némi citromhéjjal is kipróbálhatjuk.

Zamatos turbolyából koktélt is készíthetünk, illetve a gyógyhatásairól írtam itt:

http://szeretetrehangoltan.blogspot.hu/2012/03/3-ital.html

Ehető virágokról, itt:

http://szeretetrehangoltan.blogspot.hu/2012/04/az-eheto-viragok-pitypang-limonade.html

*
Nem létezik gaz :)

A Természet mindent valamiért teremtett, és odatett ahol van.
Amennyiben szeretnénk, hogy az előzőekben agyon permetezett, agyon "irtózott" kertben
visszaálljon az egyensúly, akkor az első lépés, hogy felismerjük, semmi sem véletlen.
Elkezdjük megfigyelni, a "Természet" viselkedését.
Mi nő nálunk?
Megfigyeltük, utána olvasunk (vagy máshogyan), megtudjuk, hogy az a növény mire jó,
részben a talajnak, részben nekünk.
Tisztelettel megköszönjük és ott hagyjuk ahol van.
Csak onnan távolítjuk el, ahová ültetni szeretnénk valamit, akkor is úgy, hogy mindenből
amit kaptunk, maradjon 1-2 tő.
Így lassan megmutatja magát a "Természet" mi honos ott ahol élünk, ezen belül a saját kertünkben.
Ez két dologra jó, a kert meggyógyítja magát, a másik, hogy ezek a növények ránk is gyógyítólag hatnak.
Ebből következik, hogy nem kell felásni, nem kell kapálni.
A Természetes kertben nincs csupasz talaj, a Föld nem meztelen.
Látott már valaki csupasz rétet, mezőt, erdőt?
(Sajnos igen, de az, az ember munkája, ember nélkül nincs ilyen.)
Pl. a kertem tele van ligetszépével, ökörfarkkóróval, aki ismeri ezeket a növényeket,
tudja, hogy hatalmasak és igen szaporák, természetesen mind nem hagyom meg,
mert akkor nem tudnék paprikát ültetni,de mindkettőből hagyok néhány tőt.
Ahová a paprikát ültettem, ott pedig betakarom a talajt, mulcsozom.
Erre jó, a rengetek lágyszárú (pl. most a vérehulló fecskefű), amit még most, hagyok virágozni
a veteményesben (odavonzza a virágzáskor a hasznos rovarokat), illetve idekerül a levágott fű.

Az ültetés előtti kerti munka nem úgy kezdődik, hogy kiirtunk mindent, felásunk mindent és
lassan elkezdjük betelepíteni azt -ami igaz kell nekünk-, de nem itt született, tehát még kertidegen.
Majd csodálkozunk nagyokat, hogy a sterilizált kertünk tele lesz mindenféle rovarral,
akiket meg elkezdünk üldözni, vegyszerekkel kiirtani, pedig Ők csak megmenteni jöttek.

Nem folytatom, mert ez a bejegyzés a kertemben növő áldott növényekből készült salátáról szól.