Egy kép...

" Egy kép, többet ér ezer szónál " régi kínai közmondás.

                 

E kedves növényem ( sajnos a nevét nem tudom ) az elszáradás szélén állt, örömemre meggondolta.

Tarkalevelű Zsálya

Fenyők

Bíbor kasvirág télen

Párosan szép az élet, Kúpvirágéknál

Rózsa sorozat, kedves A. nevű barátomnak szeretettel.

Rozmaring virág

Imádott Levendula, télen is megörvendeztet

Elszáradtan is pompáznak

Megérkeztek a Meggyvágók ( legfölül jobbra ), Erdei pinty és Széncinke társaságában

Az összes fotót ma készítettem a saját kertemben.

Csak úgy

Neked, aki ily szépet írtál:

"advent negyedik vasárnapján is a blogoddal ünnepelek. 
Ajándék az összes bejegyzésed, a képek, végigolvastam mindent. 
Itt ülök a munkahelyen, távol a gyerekektől, otthonomtól, 
távol minden lehetőségétől az ünnepi készülődésnek, 
de belül megtörténik a lényeg, amikor olvasgatok.
 Gyönyörűek a fotók, letisztult, harmonikus mind, érzem a fűszerek, virágok, sütik illatát.
Köszönöm!"

Pont úgy készítettem, ahogy a "felmérésben" megjelölted: 
mandula, narancshéj, kardamom.

Kedves V.  köszönöm.

Erre csörög a dió, erre meg a m......

Eljött az ideje, hogy a tavalyi dió lekerüljön a padlásról,
majd a karácsonyi süti hozzávalójaként betöltse sorsát.

Édesapám ( 87 éves ) örömmel vállalta, hogy megtöri.

Édesfiam pedig, örömmel vállalta, hogy néhány szemet ezüst papírba csomagol.

Mikor még kislány voltam, úgy tudtam a Jézuska és az Angyalok hozzák a Karácsonyfát. 

Szenteste szűk családi körben megvacsoráztunk és én a napi izgalomtól elfáradva lefeküdtem,

azon nyomban el is aludtam.

A Szüleim hazatérve az éjféli miséről, csengettyű szóval ébresztettek.

Picit csalódott voltam, hogy nem sikerült az idén sem meglesnem az Angyalokat, 

igaz a fa itt áll, de Ők már elmentek. 

(Nem emlékszem mikor derült ki számomra, hogy a szüleimnek van szerepük  a

" Karácsonyi varázslatban ".

A mi fánkon mindig volt szaloncukor, sport szelet, habcsók,  

mogyoró és pattogatott kukorica füzér, sok-sok csillogó dísz ( sajnos egy sincs meg ). 

Gyertyák, sok-sok igazi égő gyertya, égtek a csillagszórók és és fényes papírba csomagolt DIÓ.

Később, amikor már én is beavatott lettem, egész évben kisimítva eltettük a csoki papírt, 

hogy majd legyen mibe csomagolni a DIÓ-t.

Édesapám, egy kihegyezett gyufaszálat szúrt a DIÓ végébe, 

oda ahol egykor kapaszkodott  a fára. 

Becsomagolta a kisimított papírba, majd a két tenyere között meghengergette, 

hogy szépen rásimuljon, szalagot kötött a pálcikára és így akasztotta a faágára.

Így csinálta most a Fiam is, egész ügyesen.

Diós kiflik

 Minden évben kerül az ünnepi asztalra olyan finomság ami régi, már tradicionális és kerül valami új.

Ma a következő édességeket készítettük el csodálatos fiammal.


 
        

A diós kifli receptje Édesanyámtól "maradt" rám.

Hozzávalók

30 dkg univerzális liszt

10 dkg porcukor

1 csipet só

1 mokkáskanál fahéj

1 rúd vanília magjai

1 egész tojás

20 dkg puha vaj

10 dkg őrölt dió

Az alapanyagokból tésztát készítettem és néhány órára  (egy éjszakára) hideg helyre tettem.

Előmelegítettem a sütőt 175 fokra
( gázsütő 3-as fokozat, bár úgy gondolom mindenki maga ismeri a sütőjét
és tudja hogyan állítsa be ).
 Kettő tepsire sütőpapírt tettem.
A tésztából kisujjnyi hengereket, kifliket formáztunk, tehát végét elkeskenyítettük és behajlítottuk.
Kb. 9-11 perc alatt megsültek, én úgy szeretem ha a vége elkezd színt váltani.

Még melegen porcukorba hempergettük és hagytuk kihűlni.

-------------------

Kourabiedes, görög karácsonyi sütemény 

...hát, ez bizony a fotózás végére majdnem elfogyott.....)

 Mogyorós mézes puszedli, ezekről nem készítettem feljegyzést (valamikor pótolom).

A Mézes mogyorós puszedli közben elkészült újra, feljegyzés itt:
http://szeretetrehangoltan.blogspot.hu/2012/12/mogyoros-puszedli.html 

Kardamom

Kardamom ( Elettaria cardamomum )
      

Először akkor találkoztam vele, amikor egy kolléganőm Líbiából hazatérve
megajándékozott, a fekete magvú kicsi zöld hüvelyekkel.
Akkoriban a teába tettük, még el nem fogyott. Sajnos elfogyott.
 Egy darabig csak az emlékeimben élt, majd a rendszerváltás környékén az első
budapesti bio abc-ben a nyomára bukkantam.
Azóta mindig van itthon.

Szeretem elrágcsálni csak úgy, de a teában továbbra is nagy kedvenc, meg kávéba.
Szeretem a gyümölcsökkel.
Szeretem a süteményekbe tenni és a mézeskalácsból sem hagyom ki.

Egyes népek ősidők óta fogyasztják, már a szanszkrit írásokban is említést tesznek róla.

A lágyszárú, tápanyagigényes növény.
Cellás termésének fala nem tartalmaz illóolajat,
a benne található kámforos, édes, fűszeres 15-20 magocska annál többet.
 A kardamommag bővelkedik illóolajokban, pl. eukaliptol, kámfor, limonén.
(Érdekes a Csillagánizsnak, a magjában nincs illóolaj.)

Neve a görög kardia szóból eredeztethető, ami szívet jelent, így valószínűsíthető,
hogy van valamilyen hatása a szívre... bizony állítólag a szívizom működését serkenti.

Segíti az emésztést, felfúvódás ellen javallt ( pssz.... szélhajtó ) gyomorerősítő.

Kámforos illóolajának köszönhetően csillapítja a köhögést.

A kínai gyógyászatban a tüdő és gyomor energiáját erősítik vele.

Információ, innen.

Zsírban abált ( sült ) hús, konfitálás

Gyermekkoromban nem volt hűtőszekrényünk ( villanyunk sem ),
viszont voltak állataink és mint legtöbb helyen, az állatok a táplálékot is jelentették.
Ilyenkor karácsony tájékán ölték le a disznót, más alkalmakkor a szárnyas állatot, libát, kacsát. Édesanyám a családjáért mindent megtett, csodálatosakat főzött, sütött, beosztó,
leleményes asszony volt. (Igaz máshol is így volt ez.)
Emlékszem a kamra mindig tele volt befőttel, lekvárral és ott sorakoztak télen
az üvegben eltett töpörtyűk. Igen, a töpörtyűk.
Kisütötte a hájat, szalonnát, a sült kész töpörtyűt adagonként üvegbe rakta és felöntötte zsírral.

 Amikor valaki megkívánta, csak felbontott egyet és lábasban ropogósra,
omlósra melegítette, átsütötte.

Hasonlóképpen járt el, a későbbre szánt hússal is.
 A húst megfelelő darabokra vágta, besózta és egy éjszakát érlelte.

Másnap, egy hatalmas lábasba rakta, felöntötte langyos zsírral és elkezdte a sparhelten melegíteni.
 Mikor szinte már bugyogott, a tűzhely szélére húzta és hagyta hogy abálódjon, süljön omlósra.
Ez több órát is igénybe vett.
Amikor már jónak gondolta, kiemelt egy darabot, megnyomta az ujjával,
így tudta, hogy kész van-e.
(Mindig is csodáltam és persze nem értettem, Őt hogy nem égeti a forró hús,
de képes volt szinte még a tepsit is megfogni.)
Egy megfelelő méretű zsíros bödön aljára kb. 2-3 cm zsírt öntött, hagyta megdermedni,
erre rakta a langyosra hűlt húst, vigyázva, hogy az edény szélére ne érjen,
végül felöntötte a langyos zsírral. A zsír tetejére egy zsírpapírt simított és rácsatolta a tetejét.
Sokáig elállt így, igaz nem is ettünk (mások sem) mindennap húst és nem azért mert nem volt...

Pár éve, évente kétszer, én is szoktam így lesütni húst, igaz ma már nem azért,
hogy tartósítsam, hanem mert finom, na és praktikussági okokból.
Nem disznót, hanem kacsa vagy liba combot, mellet.

Szerdán este a férjem hazaállított egy libával, egy igazi "szárnyasállattal".
Karácsonyi meglepetésnek gondolta. Hát meg is lepett.

A nyak bőréből lesz töltött "libanyak", a szárnyvégekből, lábakból, hátából és farából,
kétszer leves.

Ezek mentek a fagyasztó rekeszébe (mert ma már van hűtőnk, igaz fagyasztószekrényre
 nincs szükségünk, elég a rekesz).
A két combot, a mellet, a két szárnytövet pedig besóztam - alaposan belemasszíroztam -
 kb. 20 órán át várt a sorára. Aki fűszeresebben szereti, csak nyugodtan.

A hájat 2x2 cm-es darabokra vágtam, egy fazékba raktam,
ráöntöttem 3 dl vizet és lassú tűzön hagytam, hogy kisüljön a zsírja.
Mikor már egészen összetöpörödött, egy lyukas kanállal átszedtem a serpenyőbe
 és ropogósra sütöttem.

Ma reggel a húsdarabokról letöröltem a sószemcséket, csakúgy a kezemmel,
nem törekedtem tökéletességre, maradt rajta.
Egy megfelelő méretű fazék aljára egy rácsot tettem,
erre bőrös felükkel lefelé ráfektettem őket, rákanalaztam a zsírt.
Feltettem a tűzhelyre.
(Máskor sütőben szoktam, előbb 150 fokon még felforrósodik,
majd 100 fokon amíg megpuhul, kb. 3 óra alatt).
 Tekintettel, hogy ma nem szerettem volna ha az egész házban sülő hús szaga terjeng,
 így kísérleteztem egy kicsit: hogyan tudom kint, egy indukciós lapon megsütni.
Sikerült.
Ugyan azt a szabályt tartottam be: amíg felforrósodik, magasabb hőfokon
(ez nekem az indukciós lapon 800 Watt ) utána pedig lassú hőn ( 400 Watt ) amíg kész lesz.
3 órát vett igénybe.
A továbbiakban ugyanúgy jártam el mint Édesanyám: a lábas (amiben tárolom majd)
aljára 2-3 cm-nyi zsírt szűrtem, hagytam megdermedni, erre raktam a húst,
 a két szárnytő kivételével (a Férfiak ezen meózták le jó munkát végeztem-e,
hát elégedetten piheg mellettem a férjem....nem nagy étkű).
Rászűrtem annyi zsírt amennyi ellepi, plusz egy centit.
Pont akkora sütőpapírt ollóztam, ami teljesen befedte a zsír felszínét. Letakartam.

24.-én ezt fogom tálalni a húsevőknek, előtte kiszedem a zsírból és mindkét oldalról
ropogós réteget sütök rá, majd beteszem a forró sütőbe, hogy tejesen átmelegedjen.

Természetesen azonnal is lehet fogyasztani, nem muszáj eltenni,
akkor egy serpenyőben pirosra sütjük - zsír nélkül.

Ha hiszik, ha nem a " zsírtenger " (férjem nevezte így) alatt, ízletes falatok lapulnak.

Ezt a bejegyzést Attila Anyukájának ajánlom, köszönjük a libát!

Magyar citromból - Marokkói citrom

Szeretjük a citromot, a citromos ízt.
Sokféleképpen, sokféle ételbe használom, de nem csak a levét, hanem a héját is.
Mindig vágytam egy saját citrom fácskára.
Az idén tavasszal megadatott: egy édes, pár éves növény boldog tulajdonosa lettem.
Nyáron kint volt a szabadban, folyamatosan ontotta bódító, varázslatos virágjait.
Mindennap árgus szemekkel figyeltük és amint lehullottak, nyomban meg is ettünk.
Viszont a iciri-piciri kis citrom növénykék már ott kukucskáltak és napról-napra nagyobbak lettek.
Sárgulni viszont nem akartak, egészen november elejéig, igaz ekkora már beköltöztettük a házba.
Végre eljött a várva várt idő amikor saját citromot szüretelhetünk.

...íme :)...

                                                                            

Csodálatos, hogy pont a karácsonyi ízeket gazdagíthatom velük.
Először a híres marokkói citromot készítettem el, hogy legalább pár hét ideje legyen érni.
Már többször készítettem, többféle fűszerezéssel, mára kialakult a saját íz variációm,
ahogyan a legtöbb ételbe feltudom használni.

Hozzávalók

6 db citrom
25 dkg só
6 db babérlevél
1 teáskanál egész bors
1 teáskanál koriandermag

A citromokat nem négybe vágom, hanem felkockázom 1x1 cm-es darabokra.
Egy csatos üveg aljára sót terítek, rá egy sor citromot, majd újra sót és újra citromot,
váltogatva még meg nem telik az üveg.
A legfelső só réteg alá rakom a fűszereket.
 Egy éjszaka alatt levet eresztett, reggel egy üveg nehezékkel lenyomtam újra és újra,
hogy a lé a rakomány fölé érjen.

Sosem tudom kivárni, hogy teljesen összeérjen,
folyamatosan használom, minden olyan ételbe ami megkívánja a citromot és sót.