Mosás, szárítás, vasalás.....(1.)

Földanyánk és a Bioszféra megelégelte a sok mocskot amit rázúdítunk. 

forrás

Persze, ez leginkább  a tudatunkból indul ki, a mosószer és háztartási adalékok csak csepp a tengerben.

Mese következik, hosszú lesz….

Tanyán nőttem fel. Édesanyám a saját mosószappanjával mosott, teknőben, télen-nyáron az udvaron. 

Mély kútból húzta  a vizet, üstben melegítette. Bizony sok fát el kellett égetni-e, míg forró lett a víz, de Fa volt bőven! mert Édesapám körbe ültette a tanyát és a földjeiket is fák  határolták.

(Úgy hívták a tanyánkat „J. néni nyárfás tanyája”) 

Anyám általában a gallyakat szedegette össze, meg, elégette a ház körül keletkező 

hulladékot, csutkát, venyigét, stb. 

Már tizenéves voltam, kollégista, mindannyian elkerültünk otthonról mi gyerekek, 

 ezzel együtt az új ház is felépült, az állatok kifogytak és a szüleim egy 

kényelmesebb létformát választva faluba (ma már város) költöztek.

Volt vezetékes víz, a házban központi fűtés, akkor még vegyes tüzelésű kazán, később gáz. 

Édesanyám bár magukhoz vették az özvegyen maradt Nagymamám, mégis a kevés nyugdíj reményében munkakönyves állást vállalt a nagy Budapesten. Az új kolléganő férje kamionos volt, nyugatra járt. Édesanyámnak sok mindenre megnyílt a lehetőség, többek között, hogy a „P” betűs mosószerrel 

mosson végre, immár a csapból folyó, forró vízzel.   

Emlékszem mennyire örült. 

Megérdemelte. Nagy könnyebbség volt ez neki. 

Ha tudta volna, hogy ez a fajta kényelem mást is magával hoz, nem tudom mit tett volna, 

csak képzelni tudom, hisz nem akart ő ártani soha senkinek. 

De azt tudom, én mit teszek, mert a változást csakis magunkban tudjuk véghez vinni. 

S bár tudom, a mosószer és a háztartási szennyezésünk csak kicsiny része a nagynak, 

és mint az elején írtam teljesen tisztában vagyok vele, hogy elsősorban az érzelmeinken, 

a gondolkodásunkon kell változtatnunk, de pont ezért nekem is fizikai fájdalmat okoz,

 ha fáj a másiknak. A másiknak, aki itt teljesen mindegy, hogy embertársam, 

állat vagy növénybarátom, vagy a Földanya. 

Munkahelyi élményeim hatására és Édesanyám egyre gyakrabban felmerülő egészségügyi 

gondjai miatt, kezdtem 22-23 éve keresgélni „más” megoldások után. 

Mi az, ami közelebb visz (vissza) a természethez, a természetes megoldásokhoz. 

A sok gyógyszer helyett, (amit Anyám a kórházból hazaérkezve rendszerint el is hagyott, mondván, Ő most már nem mérgezi magát) valóban elég kell hogy legyen, a gyógynövény és a régi házi praktikák. 

Édesapám rendszerint mesél egy Bácsiról, aki, csak „egy” ember volt a faluból, de állatok (és emberek) gyógyítója. Ó Istenem milyen ámulattal hallgattam, milyen sokat jelentett ez nekem.

 Mivel kente, miből keverte a gyógyító kenőcsöt, miből főzött főzetet, hogyan használta a vizeletet gyógyításra…. még ha ezek nem is voltak minden esetben pontosak, de egyre, hamar rájöttem: 

a természet tisztelője, szeretője, növény-állat barátja volt ez a Bácsi 

és amit Ő csinált az tetszik nekem….

Így kezdtem el kutakodni, vissza a természethez és kézbe venni a sorsomat….

Persze én is mostam mosószerrel és bedőltem a csilivili tisztítószerek reklámjának, 

de fokozatosan felcseréltem ezeket és leszoktam a tv-nézésről. 

Mikor Budapestről kiköltöztünk a Férjemmel és Fiammal, akkor elhatároztam, hogy az új házat/kertet megpróbálom megőrizni tisztán, legalább is tudásom szerint, ésszerű határokon belül.

Nem használok, kb. 95 %-ban vegyszereknek nevezett dolgokat a háztartásban, 

a kertem „támogatására” egyáltalán nem és ez működik.   

Viszont autóval járok, villany ég a házban és használom a technika vívmányait, mert most élek

 és mert mindenről nem akarok lemondani, hisz a tapasztalatok visznek előre. 

Bizony veszek shea vajat, pedig nem biztos, hogy annyira jó azoknak az asszonyoknak és olívaolajat is, 

pedig lehet, hogy az olajfák élőhelyet vesznek el állatoktól….

Használok répacukrot és finomlisztet, de veszek mindenféle teljes kiőrlésűt és mindenféle gabonát, magot. Volt olyan időszak amikor én sem engedtem a konyhámba, répacukrot, finomlisztet, sót, 

egy gramm sem volt otthon évekig, de rájöttem az sem jó nekünk.

Mindent mértékkel! lehet fogyasztani és tudom, ha baj lenne, megbetegednék, 

miről kellene lemondanom, min kellene változtatnom. 

Van itthon himalája só, amit annyira egészségesnek mondanak, de lehet egyszer „elfogy” a Himalája,

 no és addig is, a szállítással biztosan szennyezzük a földet….

Szennyezzük a tengerisóval is, és bizony a kősófejtőben sem angyali élet folyik….

úgy hogy ilyen alapon mindegy milyen sót veszünk. 

Én még is választok ha lehet, olyat veszek, amit nem módosított hozzáadott ezzel-azzal a kutatás, 

mondván ők jobban tudják mint a természet, mi jó nekem.

Szóval próbálom kerülni a szélsőségeket, főleg gondolataim regulázom és az érzelmeim tartom kézben, 

mert mindegy mit eszünk, mivel mosunk, ha a gondolataink és szívünk nincs a helyén. 

Ma már mindent manipulálnak, mindennel károsítunk, csak egy megoldás van: a szeretet.

 Szeretetből cselekedni.

Mit tenne helyettem a „szeretet”?

 Mit? Mosószerrel mosna, ami nem bomlik le, vagy semmi erőfeszítést nem igénylő mosószappannal, hamulúggal, ami olcsóbb, élvezetes az előállítása és a környezetet sem terheli olyan mértékben, igaz olajból készül, aminek az előállítás feltehetően terhelte a környezetet, vagy zsírból, amiért meghalt egy állat. 

De feltételezem a mosószer előállítása is von maga után ezt-azt és amikor használom, 

akkor még nagyobb mértékben rongálok, mintha már csak szappant használok. 

A hamulúgért fának kellett meghalni, a marólúgért vegyi üzemet fenntartani.

Tehát mi a jó megoldás (?)   

Az, ami jó a szívünknek.

 

Folytatás következik....

2. rész :  http://szeretetrehangoltan.blogspot.hu/2013/02/mosas-szaritas-vasalas-2.html

Szeretetrehangoltan a Facebookon :)