Follow by Email

2013. június 30., vasárnap

Képriport: gyümölcs és virág egy kancsó vízben...




Sok szó esik mostanában a víz ivásának fontosságáról.
A gyakorlat igen szélsőséges. 
Vannak akik -felnőtt ember-  4-5 liter folyadékot megisznak, vannak akik víz nélkül is megvannak.
Azonban, mindenképpen érdemes különbséget tenni folyadék és víz között, ásványvíz és tiszta víz között.
Az alkohol nem folyadék.
A leves, a gyümölcslé, az "üdítőital", a szörp, a tea, a kávé nem víz.
A palackozott ásványvíz, víz, de nem tiszta víz.

A szervezetünknek szüksége van él-elemre és vízre.
A víz, az víz, minden más élelem vagy táplálék.

Más a szervezet szüksége kisgyermekkorban, felnőttkorban és időskorban.

Hogy mennyi és mi a helyes, nos nem hiszem, 
hogy saját magunkon kívül van olyan aki erre pontos választ adhatna...
Amennyiben rendet teszünk a fogalmak között, odafigyelünk magunkra, 
akkor pontosan érezni fogjuk az igényünket. 




 Szinte mindennap készítek egy kancsó kényeztető italt.

Kerül bele gyümölcs és gyógynövény.
Azok, akik a reggeli kert köszöntésen "megszólítanak". 
Most körte, ribizli, citrom és hársvirág.












Egészségünkre!








Faeper



A faeper nem fából van, hanem az Eperfa termése. 


 


Na ezt nem komolyan gondoltam megmagyarázni, csak ilyen humoros kedvem van :)
Az eperfát, pedig van ahol szederfának hívják, a gyümölcsét meg szedernek (az én Férjem is).
Amit pedig a köznyelv epernek, az a szamóca, de hogy végképp ne vesszünk el eme útvesztőben, 
hívjuk földiepernek :) Na de ezekről már írtam:

Most egy-két tapasztalatot szeretnék megosztani a "faeperrel" kapcsolatban.
A régi otthonaim udvarán még volt,  a mostani kertünkben nincs, csak utcabeli.
Eddig soha nem jutott még eszembe befőzni belőle, mert Édesanyámtól sem láttam. 
Pedig a gyermekkorom helyszínén több eperfa is állott és termett, de abból soha nem jutott a kamrába.... Ettük nyersen és ették nyersen az állatok: tyúkok, kacsák, disznók, na meg a hernyók.
Most viszont eszembe jutott, hogy kísérletezzek vele.
Így azonkívül, hogy a bendőmbe juttattam belőle, egy tálba is került.
Próbálkoztam dzsemmel, de nem tetszett. Lekvárral, de nem tetszett.
A szörp az jó lehet, de csak érdekességnek, nem fog gyakorlatommá válni.
A süteményben sem a kedvencem.
A fagyasztást sem bírja, legalábbis számomra nem élvezhető fagyasztás után.
Nyersen viszont minden mennyiségben.



Nyersen finom joghurttal, turmixban, legyen annak alapja állati (tehén) vagy növényi tej 
(kókuszból vagy zabpehelyből, készült tej), vagy csak víz. 
Bármivel, bármihez finom, amihez illik. 
Csak nyers legyen.

Fűszereztem citrommal, fahéjjal, vaníliával, friss citromfűvel, bazsalikommal, levendulával,
mind tetszett, csak az eper nyers legyen.
Ugyanis az epernek nagy a víztartalma, egyszerűen összeesik, csak lé meg mag, meg icike-picike gyümölcshús marad belőle. Számomra így már nem élvezhető.
Persze lehetne sűríteni, meg zselét készíteni belőle, de nem "izgalmas".

Így már érthető, hogy Édesanyám kamráját, 
miért nem gazdagították az eperfáról származó eper terméséből készült finomságok.

Nyersen nekem tökéletes, elfogadom, hogy akkor esszük amikor van, nem tartalékolunk belőle.

(Tudom van ahol pálinkát készítenek belőle, de azt mi nem.)

Kérem szépen, osszátok meg velem, Velünk emléketek, tapasztalataitok:
 Nálatok van-e még eperfa/szederfa, mit készítetek belőle, 
illetve gyermekkorotokban került-e a kamrapolcára.
Köszönöm.
Gyönyörű Napfényes vasárnapot kívánok!




"Lapzárta" után érkezett a hír :) Erdőkóstoló készített lekvárt, akit érdekel érdemes megnézni :)




2013. június 29., szombat

Levendulás-mézes-körtés clafoutis (tejes pite)



"Épp a louviers-i piacon álltam sorba körtéért egy jó vágású ifjú gazdánál. 
Mivel a mellettem álló idősebb asszony valahogy túl finnyásan válogatott a különféle állapotú 
és fajtájú körték között, megkérdeztem, milyen célra veszi őket.
- Clafoutis-t sütök! - felelte.
Megértően bólintottam, de talán nem elég lelkesen, mivel a clafoutis, vagyis a könnyű tésztájú, gyümölcsös édesség nagyjából olyan mindennapos dolog Normandiában, mint zöld mezőin a legelő tehenek.
- Ó, csakhogy az én clafoutis-m nem olyan, mint más közönséges clafoutis! - tette hozzá az asszony, 
és pajkosan megvillant a szeme. - De nem ám! Aki az én clafoutis-mat megkóstolta, mind azt mondja, 
hogy annál jobbat életében nem evett."
(Idézet, Susan Loomis: Ház a Tatin utcán c. könyvéből)




Természetesen Susan elkérte és megkapta a receptet, amit Ő is tovább adott a könyvében és így én is meggyőződhettem róla, hogy ez tényleg nagyon finom gyümölcsös pite.
Íme a recept.




Levendulás-mézes-körtés clafoutis

Hozzávalók
A könyvben szereplő módon adom meg a receptet, tehát nem grammban!)
75 dkg körte (én 1 kg nyári körtét választottam)
3/4 dl illatos méz (én saját "fűszerezésű" levendulást választottam)
4 db nagy tojás
10 dkg liszt
5 dkg cukor
1 csipet finom szemű tengerisó
2 1/2 dl tej
6 dkg olvasztott kihűlt vaj
levendula virágocskák
1 db kezeletlen citrom 
(utóbbi 2 nem szerepel az eredeti receptben)


A körtéim egészen kicsi szeműek voltak, ezért a körte hámozással kezdtem.
Előtte a kerek tortaformám kikentem vajjal (a vajaspapírral tökéletesen lehetséges), behintettem liszttel. 
(Az én tortaformám zárt, így esélye sem volt a méznek hogy kifolyjon, de aki kapcsost használ, az alaposan bugyolálja kívülről körbe alufóliával, hogy elkerülje a méz lecsorgását.)
A megtisztított körtéket kettévágtam, magházát is kivágtam és ezzel felfelé beleraktam a tortaforma aljára.
(Amennyiben nagyobb szemű körtékből készítjük, akkor ne ketté, hanem 6-ba, 8-ba vágjuk.)
Egyenletesen rájuk csorgattam a citrom levével elkevert mézet, rájuk reszeltem az alaposan megmosott, megtörölt citrom héját és minden körte közepére 1 db levendulavirágot tettem.
(1 db-ot, nem egy ágat!)


 


Bekapcsoltam a sütőt 180 fokra, légkeverésre.
A vajat megolvasztottam (nem forróra, csak éppen megolvadt).
A cukrot 1 ek-nyi kivételével, tálba szórtam, hozzá a sót és lisztet, összekevertem, majd a közepébe öntöttem a tejet, 1 db tojást és 3 db tojássárgáját. Fakanállal simára kevertem az egészet.
Közben a tojások fehérjét a félretett 1 ek. cukorral habbá vertem.
A tojáshabot fakanállal óvatosan a tésztához forgattam, majd az egészet a mézes körtére kanalaztam.
A süteményt 30 perc alatt aranyszínűre sütöttem.




Megjegyzés
- Susan karamellel megcsorgatva ajánlja, de én a + karamellt elhagytam, 
mert a méz is karamellizálódott és nekünk az tökéletesen elég volt, illetve a levendulásméz elképesztő aromáját nem akartam agyoncsapni a karamellel.

Aki szeretné a karamellt a tetejére, annak útmutatás a készítéséhez:
Hozzávalók: 1 ek cukor és 1 kávéskanál víz.
A cukrot és vizet lábasba tegye és mérsékelt tűzön, időnként rázogatva (és nem keverve) forrósítsa. 
Pár perc alatt halovány aranybarnára karamellizálja és csorgassa a langyosra hűlt süteményre.

- A citrom leve és héja nem szerepel Susan receptjében, illetve a levendulavirág sem.




Valóban fantasztikus illatú, ízű sütemény, amely a körte mellett a méznek, esetemben a levendulával fűszerezett méznek köszönheti varázsát. (A levendulával fűszerezett méz elkészítéséről hamarosan írok!)









2013. június 28., péntek

Karamellizált cseresznyedzsem tartósítószer nélkül



Talán már két éve is van, hogy elterveztem, készítek ilyen cseresznyedzsemet. 


...oldalára döntött az üveg, így készítettem a fotókat...


Mi tartott ilyen sokáig? 
Hát először is, hogy nincs mindig ilyen cseresznye, másodszor, hogy nincs mindig "elég" ilyen cseresznye.
Ez a cseresznye, olyan sötétre érő cseresznye, talán nem "fekete", de jó sötét. Ilyenből akartam.
  Bár nem készítettem most sem sokat, mert olyan sok most sem volt, hogy sok maradt volna azon kívül, hogy rengeteget ettünk nyersen és sütöttem is párszor belőle. 
Hálás vagyok, hogy ebben részünk lehetett.

A Szüleim kertjében volt egy "fekete" gyümölcsöt termő fa. Édesanyám abból főzött dzsemet.
Akkor volt igazán érett, amikor már szinte fekete volt a fán. 
Így már érthető, ugye?
Talán ez nem "olyan" volt  -de lehet hogy csak az ahhoz fűződő emlékek miatt-  de ez is jó lett.


...azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a teteje "bebőrösödött"...


Miért jutott pont két éve eszembe a cseresznyedzsem? 
A használt kincsek között a piacon találtam egy üveget. Fehér porcelán, kék felirattal. 
Cseresznye dzsemes üveg volt.
Mikor megláttam, beindult a nyálelválasztásom, Édesanyám dzsemjének  képe jelent meg a szemeim előtt, 
az Ő dzsemjének ízét éreztem a számban...
(10 éve már, hogy Édesanyám  "Fölment", így legalább 20 éves ez a "ízélmény" :)


Sikerült valami hasonlót produkálnom. Hasonlót....de bízom benne, hogy a mi Fiunknak ez a dzsem lesz, majd  "A" cseresznyedzsem, az "édesanya dzsemje".
Ezt a dzsemet nem eszi nagykanállal az ember, ez afféle jutalom. Jutalom magunknak. Csak úgy :)




Karamellizált cseresznyedzsem

Hozzávalók
2 kg sötét színű cseresznye (nettó)
50 dkg cukor

A cseresznyét többször váltott vízben megmostam és kimagoztam.
 (Kaptam egy új cseresznye, meggy és olajbogyó(?) magozót.)
Lecukroztam, megkevertem és reggelig (10 óra) állni hagytam.
Feltettem forrni.
Amikor felforrt a levéből leszedtem  500 ml-t.
Forrón üvegbe mertem, rácsavartam a kupakot és fejére állítottam az üveget.
A gyümölcsöt előbb ritkán, majd egyre sűrűbben kevergetve, teljesen sűrűre főztem, annyira,
hogy amikor kivettem egy kanállal egy cseppet, cseppet sem akart semerre elfolyni.
3 db kicsike üvegbe fért bele ez a mennyiség, meg egy picibe :)
Az üvegekre  -1 kivételével- rácsavartam a kupakokat és szintén fejre állítottam őket.
Így hagytam kihűlni.
Az egyet amire nem csavartam rá a tetejét, nos azt fedetlenül hagytam. 
Hagytam, hogy "bebőrösödjön", mint Nagymamáink, Édesanyánk korában....de ez egy régi történet, legközelebb a ribizlidzsem kapcsán írok róla :)





Tehát, nem raktam dunsztba.
Egyszerűen a forró vízzel tisztára mosott üvegekbe kanalaztam, a forró vízzel elmosott saját kupakjaival lezártam és (feje)tetejére állítottam a lekvárral teli kész üvegeket. Így hagytam kihűlni.



...nem folyik ki...


Amennyiben egészséges tiszta a gyümölcs, tiszták! az üvegeink, elég forró a lekvár, 
jól zár a tető (ez ugye rögtön kiderül), akkor baj nem lehet, azaz nem romolhat meg.
Amikor kihűltek és visszafordítjuk az üveget, akkor a kupaknak nem szabad púposnak lenni, 
nyomásra nem szabad mozdulni.


...sok helyen a szilvalekvárt is így teszik el, csak agyagedényben....


Amennyiben szeretnénk, akkor főzzük ki az üvegeket és a kupakokat és 
tegyük száraz dunsztba a lekvárokat :)
Akinek megnyugtatóbb, a tisztára mosott üvegeket és kupakokat ( külön szedve ) rakja fazékba, 
 töltse fel hideg vízzel, forralja fel, majd forralja tovább 20 percig. 
Én is, az újonnan vásárolt kupakkal ezt szoktam tenni. 
Apropó kupak: külön gyűjtöm a lekváros, befőttes kupakos üvegeket és külön a többit, 
( na meg az orrom is használom, ami igen jól szolgál engem ) így nem fordulhat elő velem, 
hogy egy jó kis ecetes tormás kupak kerül a baracklekvárt tartalmazó üvegre:)

Száraz dunszt
Egy nagyobb kosarat kibélelek puha meleg takaróval és beleterítek egy terítőt vagy konyharuhát.
Így kerülnek bele a lezárt, forró, teli üvegek egyenként és mindig visszatakarva. Mikor mind benne van, akkor körbe rakom a kosarat kispárnákkal és még kerül rá takaró is. Így maradnak mindvégig még ki nem hűlnek, de legalább 24 órán át.
Ha csak pár üveg van, amit dunsztolni akarok, akkor a hűtőtáskából csinálok fűtőtáskát, hisz amilyen jól tartja a hideget, olyan jól tartja a meleget is. Belerakom a teli üvegeket és a táskát, még bebugyolálom.
( Az én táskám nem műanyag, hanem szövetből van.)











Utószó :) 06.29.

Két kérdés merült fel a karamellizált cseresznyedzsemmel kapcsolatban.

1) Mi lesz az 500 ml lével?
Olyan sokat írtam már a gyümölcsöntetekről, hogy most lemaradt, szóval nagyon finom.  
Jó öntetnek egy sütire, fagyira, joghurtra, gyümölcsrizsre, stb. illetve hígítva szörpnek, de akár fagyit is készíthetünk vele, vagy gyümölcsleves alapnak (bár ez utóbbiba kár lenne beletenni).

2) Mikor karamellizálom?
A karamellizálás megtörténik magától, a gyümölcs cukor tartalma és a + cukor a hosszú főzés során (mennyiség függő, nekem ebben az esetben 40 perc körül volt) karamellizálódik.





2013. június 27., csütörtök

Császárgalóca



Császárgalóca/Amanita caesarea




Megkóstoltuk a fejedelmek eledelét :)
Drága "gombatudor" Barátom lepett meg 2 db  (igen csak! 2 db)  Császárgalócával. 
Nagy dolog ez, mert ez egy  -most már sajnos-   igen ritka gomba. 
Szokás császárgombának, tojásgombának nevezni. 
Az utóbbit, mert a gomba amikor még nem bújt ki a burokból, pont úgy néz ki, mint egy tojás.
Az előbbi elnevezésről azt tartja a történelem, hogy azért kapta a császár nevet, mert egy római uralkodó kedvence volt. Ezt támasztja alá, hogy több országban a nevében benne van a császár szó. 
(Érdekes, hogy pont Olaszországban nem, ott "ovolo"-nak (tojás) hívják.)
Tudnunk kell róla, hogy még hivatalosan nem védett, de bizony vigyáznunk kell rá. 
Savanyú talajú lomberdőben találkozhatunk vele, akkor ha nagyon meleg van 
(tehát ebből kiderül, hogy mikor kaptam a gombát :).
Nagyon szép. 




Bár választhattam volna nagyobbat is, de ezek annyira csinosak voltak, így "megelégedtem" velük. 
Ahogy nő a gomba (és ugye gyorsan nő), felreped a fehér burok és kivillan a narancsos mély vörös kalap. Amikor már akkora, hogy a kalap alá belátunk, akkor meglátjuk a semelyik másik galócához nem hasonló sárga sugárlemezeit (erről végkép belehet azonosítani a gombát). 


 


Pont emiatt a "boldog" szabadon szaladgáló, kapirgáló, zöldet legelő tyúkok tojására emlékeztető szín miatt, az egyik ínyenc fogás amit készítenek belőle: az leves.
Én a másik mellett döntöttem: nyers "saláta". 


 


Szeretem natúran megtapasztalni az ízeket.
Ne nyomja el semmi a nyers gomba édeskés fejedelmi ízét, inkább kiemelje azt.
Éppen ezért nagyon vékonyan felszeleteltem és kevéske extra szűz olívaolajat csurgattam rá. 
Gondolatnyi só és bors, tetejére parmezánforgács. 
Házi kenyérből készült őzbarna pirítóssal fejedelmi uzsonna volt.


 


A gombáról most is Antonio Carluccio gombamester könyvéből (Gombák könyve) csipegettem, 
illetve az "Ismerjük fel a gombákat" című kiadványból okos(k)odtam.
Carluccio, a császárgalócát könyvében e képpen ajánlja:
 -Gombás, spenótos, pármai sonkás saláta, amihez az említetteken kívül, olívaolajat, 
mustárt és balzsamecetet ad.
Illetve készít belőle rizottót (mi mást, amiben nincs is más csak hagyma, só, bors, rizs, a gomba, meg a tetején parmezán) és egy spagetti félét, aminek a mártásába kerül a gomba alá fokhagyma, vaj, olívaolaj, fűszerezi rozmaringgal és gondolatnyi szerecsendióval, sóval, borssal és a tálalásnál itt is parmezán kerül rá.





Erdei kirándulásaink/túráink során mi magunk is találhatunk gombákat. 
Persze ehhez nem árt ha van nálunk egy éles bicska, és tisztában vagyunk a gombagyűjtés szabályaival, 
meg persze némi ismeretekkel rendelkezünk az ehető és nem ehető gombákról.
  Ne nyúljunk csak ahhoz a gombához, aminek fajtájában biztosak vagyunk és akkor is ragaszkodjunk hozzá, hogy lássa szakember. 
(Nagyobb településeken találunk hivatalos gombavizsgálót. 
Amennyiben van ilyen tervünk, járjuk az erdőt, érdemes előre tájékozódni,
 mikor és hol tudjuk bevizsgáltatni.)
 
Vigyázzunk magunkra és a természetre!
 
 




2013. június 26., szerda

Rózsaszirmos méz



Szeretek mézbe "érlelni" gyógynövényeket. Jó hatással vannak egymásra és persze rám. 
Most az illatos rózsát.
A mézbe beleolvad a rózsa finom illata, aromája, energiája. Kell ennél több (?)


 


Ez a rózsa, egyszer csak lett, a barackfa alatt. 


 
 


Nem ritka az ilyesmi nálunk, hisz nem ásunk, nem kapálunk, így ami kiakar bújni a Földből, az ki is tud. Persze sajnos minden nem maradhat meg, mert akkor már lépni sem lehetne a növényektől 
(Férjem szerint így sem :), meg nem tudnám hová ültetni a paradicsomokat, 
így nem győzök huzigálni, osztogatni, de sajnos ez-az kerül a komposztba is....
Szerencsére ez a rózsa nem került oda... 
Évekig csak elhullajtotta a bimbóit, gondoltam mégsem jó helyet választott. 
Tavasszal szorgalmasan metszegettem és vártam, de minden évben leesett mielőtt kinyílt volna. 
Eddig. 
Ebben az évben történt valami,  -talán csak meghálálta a hűségem, vagy az eltelt időben megértettem valamit-  sok-sok, nagyon sok gyönyörű illatos rózsa nyílt rajta. 
Köszönetem azzal szerettem volna nyomatékosítani, hogy szinte az összes szirmot begyűjtöttem. 
Azt és akkor, amit a kezembe pottyantott.


 


Szárítottam, készítek belőle Nap érlelte "szirupot", kerül hidegen sajtolt olajba  -ebből majd szappan lesz-  került limonádéba, fagylaltba, lekvárba és került ebbe a mézbe.
Ma megkóstoltuk a Barátnőmmel :) hm. fenséges :)


 


Rózsaszirmos méz

Hozzávalók
2 marék rózsaszirom
2 dl akácméz

 A rózsaszirmokat begyűjtöttem, majd vékonyan kiterítettem egy vászonra, hogy a "bogárkák" eltudjanak menni. Elég 30 perc. Választottam egy szép üveget és a szirmokat belepotyogtattam. Rácsorgattam a mézet. Lezártam az üveget. Az első napokban, naponta lenyomkodom egy tiszta kanállal (jó ha üveg, porcelán) 
a szirmokat a méz alá, s persze utána megkóstolom <3
Nem szoktam leszűrni. Hűvös kamrában tárolom.




Mire használom?
Hát :) fokozza az örömhormont :)
Vagy rácsorgatom fagylaltra, meg tejszínkrémre, joghurtra
de akár rizsdesszertre, vagy túrókrémre, stb.




Megjegyzés
- Készíthetünk többet is, akkor arányosan emeljük a méz és rózsaszirom mennyiségét is.
- Az akácméz kevésbé hajlamos a kristályosodásra, ezért választom a "fűszeres mézeim" alapjául.
- Ha lehetséges, válasszunk illatos rózsát.
- Csak kezeletlen (vegyszerrel nem kezelt) rózsát fogyasszunk.
- Figyeljünk oda, hogy ne hígítsuk túl a mézet! 
A szirmok idővel kiszáradnak a mézben és a méz is megőrzi konzisztenciáját.




"Fűszeres" mézek a blogon.
Vadrózsaszirmos
Hársvirágos
Fenyőrügyes

E bejegyzést kiegészítő írások a blogon.








2013. június 25., kedd

Sült paradicsomos spárga



Eddigi életem során, még sosem ettem/készítettem annyi és annyiféleképpen spárgát mint az idén.
Köszönhető ez a remek spárga beszerzési forrásomnak. K. ölelés Neked :)
Amikor szerdán vásárolom, mindig azt hiszem, sajna ez az utolsó adag, majd szombaton újra találok, majd a következő héten újra :) most is van a hűtőben egy adag*.
Bizony már többször készült ez a sült paradicsomos variáció, mert nagyon-nagyon finom,
 csak így "magában" esetleg kevés sajttal a tetején, vagy rizzsel, kuszkusszal, bulgurral, kölessel,
vagy egy(két) szelet magos kenyérrel/pirítóssal.


 


Sült paradicsomos spárga

Hozzávalók
zöldspárga ( 3 személynek kb. 1/2 kg)
friss paradicsom (2-3 db közepes)
2-3 ek paradicsomkrém (aldi tubusos, de az idén tervezek sajátot :)
kevés chilipehely (saját)
frissen őrölt bors
olívaolaj
vaj
friss fűszernövény (illik a bazsalikom, oregánó, kakukkfű, petrezselyem...)

A spárgák végét "ahol pattant" letörtem (a letört végek a zöldséglevesbe kerültek),
majd a többit még ketté. A paradicsomokat, néhány darabba vágtam (akit zavar a héja, az dobja a tetején keresztbe bevágott paradicsomot forró vízbe 1-2 percre, majd vegye ki és húzza le  héját).
Összeolvasztottam a vajat és az olívaolajat, beledobtam a paradicsom darabokat, kevergetve sütöttem, hozzáadtam a spárga testeket. Mikor jó szottyos volt, belekevertem a paradicsomkrémet.
Amikor a spárgának megváltozott a színe, hozzáadtam a "spárgafejeket" is,
sóztam, borsoztam, meghintettem a chilipehellyel és készre pároltam.




Melegen és langyosan is finom.




* Hogyan tudjuk pár napig eltartani spárgát, hogy roppanós, élvezhető maradjon?
A vágott végét betekerem papírba, úgyhogy a csúcsa szabadon marad. Így teszem a hűtő zöldséges rekeszébe. A csúcsra vigyázni kell, ne fülledjen be, hamar romlik.